Visszautasítják a lelkiismeretfurdalás-keltést, cselekedni kell

2018-ban tizenkét évet adott arra a világ egyik legfontosabb klímakutató szerve, hogy kezdjünk valamit az életmódunkkal, különben megelevenedik körülöttünk a katasztrófafilm. Az azóta eltelt két év alatt a zöldkommunikáció a ketyegő óra robaját eltompítva kezdte felfoghatóvá magyarázni a felfoghatatlant, cselekvésre ösztönözni a kényelmes tudatlanság vagy a bénító félelem helyett. Ők négyen számok és szidalmak helyett történeteikkel és személyiségükkel, ki kedvességgel, ki cinizmussal szeretné felhívni a figyelmet arra: tegyük amit tudunk. Nem kell felnőni a feladathoz -maradjunk picik, legyünk sokan. 

A fenntarthatósági harcosok részletes sztoriját keresd a júliusi Forbes magazinban!

Nagy Réka – Ökoanyu

Nagy Réka igazi zöldveterán, akiből kislánya születésével lett Ökoanyu. Fokozatosan cserélte le a háztartásában korábban használt termékeket zöld, fenntartható megoldásokra, amitől egy idő után kiabálhatnékja lett: „Hahó, itt vannak nagyon egyszerű dolgok! Kicsit úgy éreztem, meg vagyunk vezetve, néha még erőfeszítést sem kell tenni és mindenkinek jobb lesz: a családodnak, a környezetnek, és mégsem ezekhez fordulunk.” Az Ökoanyu brand egy Nők Lapja-rovatként kezdte, ma négy könyvnél jár és több tízezres online követőtáborral, amely felületeket a mai napig Réka személyesen kezeli.

Réka célja az lett, hogy szerethetővé írja a 2010-es években még kezdetleges, tudományos publikációk és eldugott posztok formájában létező témát.

Az egyszerűség kulcsszava mellett hiszi, hogy még az egészségnél, klímánál és víznél is többről van szó „Ha nem tartjuk be az egymásnak tett szerződéseinket, nem tudunk együttműködni, ez családi és társadalmi szinten is igaz. Nem ott kezdődik, hogy reszeled a szappant, hanem, hogy hogyan beszélsz a feleségeddel, a gyerekeddel. Az élet és az igények tiszteleténél és egymás elfogadásánál kezdődik minden.” 

Nagy Rékából kislánya születésével lett Ökoanyu.
Fotó: Orbital Strangers

Kozma Gergely – az Ecopunk fenntarthatósági fesztivál főszervezője

Szerinte nem lovasnemzet a magyar, sokkal inkább fesztiválnemzet, csinált is egy dzsemborit, ahol „klímahorror” nélkül, nyersen és szabadon beszélgethetünk egymással. Azért, hogy három gyerekét a természethez közel tartsa akkor is, amikor azok felnőnek, folyóméternyit olvasott a környezetvédelmet tematizáló szereplőkről, és arra jutott, hogy ha így marad a zöldkommunikáció, abból tömeges szinten nem lesz semmi. Márpedig tömegeket kell mozgósítani ahhoz, hogy legyen esélyünk.

„A félelmeket és az álspirituális ökohumbugut nagyon hamar megtalálod, de ez nem az, ahova nagy tömegek jó szívvel csatalkoznak. A sárga dzsekiben mezítláb fára mászó klímaszorongó csak azért káros, mert ha ez a téma nem megy le a torkodon, akkor az egész fenntarthatósági témát ezzel kötöd össze.”

Az Ecopunk azoknak született, akik nem félnek, de tennének.Olyan rendezvényt akart, ahol megtaláljuk a saját megoldásainkat, de hozza, amit minden fesztiválnak hoznia kell: szabadság, nyár, zene, rozéfröccs és találkozások, Terényben, a Cserhát közepén.

Kozma Gergely és csapata azoknak csinálta az Ecopunk fesztivált, akik nem félnek, de tennének
Fotó: Orbital Strangers

Kocsis Dóra és Németh Edvárd – a Talpalatnyi történetek blog szerzői

Elindultak, hogy teszteljék az emberekbe vetett hitüket, és indítottak egy blogot, hogy a család és a barátok egy helyen olvashassák, mi történik velük az USA-ban, Mexikóban, Új-Zélandon, a Cook-szigeteken, Ausztráliában, Délkelet-Ázsiában, Kínában, Nepálban és Indiában. Mikor úgy egy év után észrevették, hogy meg lehet nézni a statisztikát a wordpress-oldalon, volt olyan nap, hogy az 9500 látogatót mutatott. Utazásaik során azonban nem tudták nem észrevenni milyen hatása van a nyugati világ életmódjának, a felelőtlen tömegturizmusnak egy távoli ország ökoszisztémájára és az ottani családok életére.

Ázsia-szerte tengerpartok voltak lezárva és veszélyesnek nyilvánítva a szeméthegyek fertőzésveszélye miatt, Thaiföldön külön sor volt a drogériákban az arcfehérítői krémeknek, amivel a helyiek a nyugati emberre hasonlíthattak, akit a fejlettség mintaképének gondoltak.

Az ilyen torz képek égették az agyukba a környezetvédelem és a fenntarthatóság fontosságát: hulladékmentes életre törekednek. 2017-ben már úgy indultak útnak, hogy megnézzék, hogyan lehet hulladékmentesen utazni, az életmódváltozásukat pedig szélesebb közönségre célozva kezdték dokumentálni. 

Dóri és Edvárd, a Talpalatnyi történetek blog szerzői
Fotó: Orbital Strangers

Hozzászólások lezárva.