Van-e értelme ellenőrizni a magyar közbeszerzéseket?

Az Európai Bizottság pár éve egy a civil társadalmat bevonó megoldással igyekszik felvenni a harcot a korrupció ellen a közbeszerzéseken. Az úgynevezett integritási megállapodásokat még 2016-ban vezette be az Európai Bizottság tesztjelleggel: ez egy olyan együttműködés, ami során egy uniós támogatással megvalósuló projektben a megvalósító bevon egy civil szervezetet a projekt teljes életciklusba. Magát az integritási megállapodást a Transparency International (TI) nevű civil szervezet találta ki az 1990-es években.

Az EU 11 országban finanszírozta ilyen együttműködések létrejöttét – Lengyelország kivételével mindenhol a TI helyi szervezetei kapták meg a feladatot, igaz, több országban más szervezetek is részesültek a megbízásból. Egy ilyen integritási megállapodás leginkább arra lehet jó, hogy a jogszabályok által nem szabályozott, puha közbeszerzési feltételeket úgy alakítsák, hogy minél több résztvevő legyen. Ilyen lehet például az elvárt minimális árbevétel, a referenciák mértéke vagy éppen a biztosítandó szakemberek végzettsége, munkatapasztalata – ezekkel ugyanis sokszor egy-két szereplőre lehet szűkíteni az ajánlatot adni képes cégek számát, különösen egy olyan kisebb országban, mint Magyarország.

Ezt azért kell elkerülni, mert a szűkebb verseny magasabb árakhoz vezethet egyrészt önmagában is, másrészt pedig megkönnyítheti, hogy a szokásos résztvevők feloszthassák egymás között a piacot, és a projekteket akár durván túlárazva növeljék nyereségüket – az adófizetők kárára. A civil kontroll részben ennek megakadályozására hivatott.

Mielőtt rátérnénk a konkrét hazai példákra, muszáj némi kitérőt tennünk. Az integritási megállapodásokat alapvetően olyan országokra találták ki, ahol a közpénzek szabálytalan felhasználása kivétel, nem pedig szabály. Ahogy egy korábbi cikkünk címében fogalmaztunk, Európa egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, ha maga az állam is részt vesz a korrupcióban. De ennél sokkal frappánsabb kifejezést talált Lánczi András, amikor 2015-ben – a kormányközeli agytröszt Századvég Alapítvány elnökeként –,  a Magyar Időknek nyilatkozva azt mondta: „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. De ez természetesen nem beismerés volt, hanem arra utal, hogy amit látunk, az a hazai vállalkozói réteg kialakítását szolgálja, ez pedig nemzeti érdek.

Ennek megfelelően a kormányzat szerint természetesen nincs itt semmi látnivaló, néhány elszigetelt esetet leszámítva jogilag minden a legnagyobb rendben. És ebben bizonyos keretek között még igazuk is lehet, az állam foglyul ejtésének ugyanis pont az a lényege, hogy nem kell táskányi pénzekkel szaladgálni a döntéshozókhoz, ha van egy a hatalom által kiválasztott vállalkozói kör, amely a jogszabályi kereteken belül maradva képes extraprofitot elérni az állammal kötött üzletein – nyilván az adófizetők kárára. Az építőiparban például azt látni, hogy a nemzetközi mezőnyhöz képest kiemelkedő profitrátát tudnak elérni egyes szereplők, esetenként meghökkentően alacsony létszámmal, közben a magyar gazdaságtörténetben páratlan növekedési ütemet produkálva.

Ha valahol már minden jelentős piaci szereplő tudja, hogy mi a dolga – érdemes-e például ajánlatot tennie, vagy jobban jár, ha beszáll alvállalkozónak egy a kormányzatnál jól fekvő cég alá – a kiírónak nem kell feltétlenül azzal fárasztania magát, hogy szűkítse a versenyt. (Külföldi cég pedig bolond lenne ilyen piacon próbálkozni.) Ahogy a TI Magyarországot vezető Martin József Péter a magyarországi korrupcióról írt, a Társadalmi Riportban megjelent tanulmányában (pdf) megállapítja, „a magyarországi közbeszerzési részrehajlás és korrupció nehezen érhető tetten az eljárás oldali statisztikák*például az egyajánlatos közbeszerzések aránya alapján: az Európai Bizottság 12 szempont szerint értékeli a közbeszerzéseket, de a magyar adatok egyik esetben sem jeleznek kiemelkedő kockázatot regionális összehasonlításban.

Így fel van adva a lecke mindenkinek, akinek az a dolga, hogy megelőzze vagy feltárja a visszásságokat. Elvileg ez a TI nélkül is egy elég népes mezőny: egy sokmilliárdos, uniós támogatásból megvalósuló nagyprojekt (50 millió euró feletti) estében ezek a szervezetek ellenőrzik a projektet:

  • Az uniós projekt elnyeréséhez azt a minisztériumok alatt működő irányító hatósághoz kell benyújtani. Velük támogatási szerződést köt a projektet végrehajtó vállalat vagy szervezet.
  • Amikor a projekt keretében a projektgazda közbeszerzést ír ki, azt minőségbiztosításra továbbítani kell a Miniszterelnökségen működő Közbeszerzési Felügyeleti Főosztálynak (KFF).
  • A végső brüsszeli támogatáshoz az Európai Bizottságnak is rá kell bólintani a projektre, mielőtt fizetnének. Ehhez az első lépcső, hogy az Európai Befektetési Bank JASPERS nevű szervezete áldását adja a projektre.
  • Ezt követően az Európai Bizottság is vizsgálja a szakértői anyagokat és többek között a közbeszerzéseket is.
  • Vizsgálódhatnak a magyar hatóságok is a projekt során bármikor, leginkább az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság,
  • vagy éppen az Állami Számvevőszék – a nagy út- és vasútépítéseket állami oldalról szervező NIF Zrt.-t már többször is ellenőrizte.
  • A Magyar Államkincstár is ellenőrizhet.
  • Az uniós szervek közül az Európai Bizottság kvázi misztériumai, a DG-k is szerveznek – többek között a közbeszerzésekre is kiterjedő – ellenőrzéseket.
  • Vizsgálódhat az európai csalás elleni hivatal, az OLAF,
  • illetve az Európai Számvevőszék is.

A magyar szervezetekről persze az utóbbi tíz év tapasztalatai alapján tudható, hogy nem fognak megszakadni a kormányközeli vállalkozásokat érintő ügyek ellenőrzésében. De az is látható, hogy nem egyértelmű, az ellenőrzésbe bekapcsolódva a TI-nak

van-e legalább elméleti esélye arra, hogy érdemi hatást gyakoroljon a kiválasztott projektekre, vagy csak egy akár külföldön is mutogatható „megfelelt” plecsnit fog kiállítani.

Hazánkban a TI két projektben vesz részt, az egyik az M6-os autópálya Bóly és Ivándárda közti 20 kilométeres szakasza. Ennél a tervezési folyamat ért véget úgy, hogy arról a TI és a NIF közös értékelése is megjelent (pdf). Itt azt írták, hogy a beérkezett ajánlatok és a párhuzamosan zajló egyéb közbeszerzési eljárások megvizsgálása után megállapítható, hogy a közutak – illetve kifejezetten a gyorsforgalmi utak, autópályák – tervezésében résztvevő mérnöki irodák piaca Magyarországon meglehetősen szűk. Külföldről pedig nem érkezett ajánlat annak ellenére, hogy az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárás kiírása során ezt semmilyen módon nem akadályozta.

A TI szerint nem lehetett kizárni, hogy az ajánlattevő magyar cégek tiltott módon összehangolják gazdasági tevékenységüket, ezért a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH) fordult, amelyben kérte a közbeszerzési eljárásban tapasztalt esetleges összejátszás vizsgálatát. A GVH 2019. április 11-i végzésében azt állapította meg, hogy a TI által kifogásolt körülmények önmagukban nem elégségesek a versenyjogi jogsértés valószínűsítésére, ezért versenyfelügyeleti eljárást nem indított.

Az eljáráshoz még annyit fűzött hozzá saját honlapján a TI, hogy az ajánlatkérő NIF számos javaslatukat elfogadta, ezáltal a becsült érték csökkent, és az alkalmassági feltételek szélesebbé váltak. Ennek következtében élénkült a verseny, és 200 millió forinttal kevesebbe került a beszerzés.

Ez arányaiban elég nagy megtakarítás, mert a tervezési szerződést 1,3 milliárd forintért kötötte meg a NIF 2017-ben. A verseny élénkülése viszont erősen viszonylagosnak tűnik: a közbeszerzésben csupán két jelentkező volt. Ez jóval alacsonyabb, mint a hazai közbeszerzéseknél az elmúlt évtizedben átlagos 4,5-7,8 ajánlattevő a Közbeszerzési Hatóság kimutatása alapján.

De ha csak a tervezési szerződéseket vesszük*71320000-es CPV kód, akkor az európai közbeszerzési adatbázisban azt találjuk, hogy Magyarország esetében 2018-ban 3,4 ajánlat érkezett átlagosan. Sőt, a NIF esetében 3,7 volt az átlag ebben az évben 21 eljárás átlagában. Egyébként a magyarországi átlagos ajánlatszám nem sokkal maradt el a tervezések esetében az uniós átlagtól:

A RedFlags.eu oldal – amit a gyanús közbeszerzések kiszűrésére hoztak létre, többek között a TI segítségével -, mind az M6 tervezési szerződését, mind a kivitelezési közbeszerzését piros zászlóval jelölte meg, tehát gyanúsnak tartotta.

Az M6-os kivitelezését a magyar útépítéseket gyakran megnyerő két cég, az orosz-osztrák Strabag és a Duna Aszfalt konzorciuma nyerte. Ez nem arra utal, hogy bármiben is sikerült volna változtatni a hasonló tenderek szokásos lefutásán, de erről részletes TI-értékelés még nem jelent meg, csak a tavalyi első féléves összefoglalóban lehet olvasni róla.*„Számos ajánlást adtunk az Ajánlatkérőnek, amelyeknek többségét elfogadták, azon esetekben pedig, ahol nem tudták elfogadni ajánlásainkat, megfelelő indoklást adtak. Az ajánlásaink egyes túlzottan szigorú követelmények enyhítését célozták a verseny növelése érdekében; illetve a félreérthető feltételek tisztázását, elősegítve ezáltal a félreértések és késedelmek elkerülését.”

A másik TI által ellenőrzött projekt a Tisza-Túr tározó, amit az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság valósít meg 35,9 milliárd forintnyi uniós támogatásból. A kivitelezési munkákat itt a Ke-Víz 21 Zrt. és a Mészáros és Mészáros Kft. nyerte el 25,9 milliárd forintért. Az ajánlattevői kör bővítése itt sem sikerült, csak két másik jelentkező volt, a hasonló munkákra egyébként is gyakran jelentkező Szabadics Közmű és Mélyépítő Zrt. és a Swietelsky Építő Kft.

A Tisza-Túr projektről a TI oldalán legutóbb szintén a tavalyi első féléves összefoglalóban írtak, főleg a helyszíni bejárással kapcsolatban. Érdekes, hogy bár az integritási megállapodás alapján a közbeszerzési eljárások szinte minden dokumentumát közzétehetné a TI a honlapján, ezeknek nem sikerült a nyomára akadunk.

A TI nemzetközi a honlapján egy videóban azt ígéri, hogy nagyobb átláthatóságot teremt, és elősegíti, hogy ne a kormányhoz közeli vállalkozóknál landoljanak a megbízások – kérdés, hogy ha a jelenlétük mellett is nyer a Mészáros és Mészáros Kft., akkor az milyen üzenetet hordoz.

Egy korábbi cikkünkben Nagy Gabriella, a TI integritási megállapodásokkal foglalkozó munkatársa elismerte, hogy a győztes konzorcium adta a legjobb ajánlatot. Nemcsak a szakmai tapasztalatra adható pontszámban voltak ők a legerősebbek, hanem az általuk ajánlott ár is a legalacsonyabb volt. „Az ilyen cégek az elmúlt években olyan referenciákat és tapasztalatokat halmoztak fel, hogy most már trükközés nélkül is ők nyerik meg a tendereket” – vélekedett a szakember.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgy lesorosozott civilszervezet ellenőrzi Mészáros Lőrinc közpénzes munkájátEgy uniós program keretében, a kormány áldásával az általa évek óta támadott Transparency International ellenőriz egy projektet, ahol Mészáros egyik cége dolgozik.

Ilyen körülmények között kérdés, hogy Magyarországon érdemes-e az európai adófizetők pénzét ezekre az integritási megállapodásokra költeni. Ráadásul nem is könnyű kideríteni, hogy ez mennyi pénz. Ezt hiába kérdeztük meg a TI-tól és az Európai Bizottságtól, mindkét helyről annyi választ kaptunk, hogy elérhetők az interneten a pénzügyi beszámolók. Az EB-nél többször érdeklődtünk tavaly október óta, hogy az összes európai országban az integritási megállapodás projekteknek mekkora költsége van, és bár azt írták október 21-én, hogy megkeresik a választ, és hamarosan jelentkeztek, azóta sem válaszoltak.

Így az a különös helyzet áll elő, hogy a TI uniós támogatását kicsit nehezebb átlátni, mint például az éppen általa ellenőrzött NIF esetében. Az állami infrastruktúraépítő honlapján könnyen kereshetően elérhetők a projektek, és látható, hogy mire mennyi uniós támogatást kaptak. A TI-nél viszont csak az éves, 50-60 oldalas közhasznúságú jelentések átbogarászásával lehet ezt megtudni. Ráadásul ezek közül csupán a 2019-est és 2016-ost tették fel kereshető pdf-ben, a 2017-es és 2018-as szkennelt papírként van fenn, ami nagyon nehézzé teszi ezek használatát, csökkenti az átláthatóságot.

Mindenesetre 2016-ban született megállapodás az integritási megállapodásról, és azóta minden évben jelentős bevétele származott ebből a TI-nek. A 2020-as számokat nem ismerjük, de 2016 és 2019 között összesen

a Transparency International 134 millió forintot kapott az Európai Bizottságtól.

Ez nagyon magas költség két projekt közbeszerzési eljárásának figyelésére. Összehasonlításképpen: a NIF az M6-os projekt közbeszerzési szakértői díjakra összesen nettó 1,3 millió forintot fizetett ki. Igaz, a TI az elkészült terveket is megvizsgálta, hogy szerződésszerű volt-e a teljesítés. Emellett munkatársai részt vettek az úgynevezett átláthatósági tanácsadó testület ülésein, Bólyon pedig egy bemutatkozó eseményen 2018 novemberében.

Ha úgy számolunk, hogy a két projekt fele-fele részben kötötte le a TI munkáját, és tavaly is megkapták az eddigi éveknek megfelelő 30-40 milliós támogatást az EU-tól, akkor az látszik, hogy a Transparency várhatóan 86 millió forintért ellenőrzi egy olyan projekt közbeszerzéseit, amit a közbeszerzési tanácsadó 1,3 millió forintért végzett el.

Máshonnan nézve is aránytalanul drága az integritási megállapodás az európai adófizetőknek. A TI 2016-2019 között összesen 505 millió forintos bevételének ugyanis 26 százalékát tette ki az integritási megállapodásra kapott támogatás. A szervezet 2016-os 11 fős átlagos statisztikai létszáma 2019-re 6,4 főre csökkent, de ha még csak az utóbbi év értékét vesszük is figyelembe, akkor két munkatárs teljes költségét fedezné az uniós forrás.

A magyar állammal történő együttműködés egyébként finoman szólva sem zökkenőmentes. Az M6-os tervezési tenderével kapcsolatban az első jelentéstervezetet már 2017 augusztusában elkészítette a TI. Mivel azonban a publikálás feltétele, hogy a tartalmával a NIF is egyetértsen, az elhúzódó egyeztetések miatt ez végül csak idén március végén jelent meg. Nem ment könnyen az integritási megállapodások – a projektek elhúzódása miatt szükségessé vált – meghosszabbítása sem, ez 2020. június 29-én történt meg, így az első félévben nem is tudták közvetlenül ellenőrizni az M6-os eljárását.

Még egy dilemma felvethető, bár elsősorban a nagyprojekteket jóváhagyó uniós szervezetekkel összefüggésben, de azért a TI-t is érinti. Ahogy korábban megírtuk, az M6-os utolsó szakaszának értelme minimum erősen vitatható. Felvetésünkre, hogy a TI miért vesz részt egy ilyen beruházásban, Nagy Gabriella az alábbi választ adta:

Mi is körbejártuk a kérdést, hogy indokolt-e az M6-os autópálya építése, jóllehet az integritási megállapodásra vonatkozó projektben nem ez a feladatunk, a monitorozandó projektet az Európai Bizottság választotta ki. Az autópálya indokoltságának megítélése nem egyértelmű, hiszen habár jelenleg nincs nagy forgalom rajta, mivel egy faluban véget ér, ha a horvát oldali szakasz is megépül, amire tudomásunk szerint van terv és szándék, akkor Lengyelországtól a Balkánig egyenes autópálya-útvonal lesz, ami az EU-n belüli észak-déli összeköttetését teremti meg. Továbbá, a helyszínen győződtünk meg róla, hogy az autópálya léte mennyire fontos a térség településeinek és lakóinak, valamint, hogy a térségben egyértelműen támogatják, és további gazdasági fellendülést várnak az autópálya befejezésétől.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkJó drágán, völgyhidakkal építik tovább a legértelmetlenebb magyar autópályátMásodrendű főutakon is nagyobb forgalom van, mégis sztráda épül a horvát határig Baranyában. A Duna Aszfalt és a Strabag lehet a befutó.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikk2020-ra egyértelművé vált, hogy lophatósági válság van MagyarországonFenntartható-e hosszú távon olyan rendszer, amelyben a kisember egyre kevesebb kis kihágást úszhat meg, a legmagasabb szinten viszont minden gátlást eldobnak?

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSoha nem volt ennyi pénz az építőiparban, figyelnek is, kihez kerülMészáros Lőrinc és Szíjj László építőipari cégei 8-szor, 10-szer magasabb profitrátával működnek, mint a nagy nemzetközi konszernek.

Közélet átláthatóság európai bizottság integritási megállapodás korrupció Transparency International Olvasson tovább a kategóriában

Hozzászólások lezárva.