Valóban meg kell emelni az amerikai minimálbért?

Húsvéti akció a Portfolio-nál!
Új akciónk keretében a március 31. és április 9. között vásárolt éves SIGNATURE előfizetéseket most 40%-os kedvezménnyel, 18.000 forintért lehet megvásárolni. Így lényegesen kedvezőbb áron juthatsz hozzá a legfrissebb hírekhez, a legfontosabb elemzésekhez és az exkluzív tartalmakhoz. Ráadásul még a minőségi gazdasági tartalomgyártást is támogathatod. További részletek ide kattintva.

Bár nemrégiben egy törvényhozási eljárásrendbeli mechanizmussal a Szenátus pártfüggetlen stábja leválasztotta a minimálbéremelést Joe Biden 1,9 ezer milliárd dolláros Covid-újjáépítési csomagjáról, a kérdéskör szinte biztos, hogy komoly politikai figyelmet kap Washingtonban az elkövetkező időszakban. Érdemes azt is megjegyezni, hogy Amerikában soha nem telt el még el ennyi idő két minimálbéremelés között.

USA vs. Magyarország

A szövetségi állami, avagy föderális minimálbér 1938-as bevezetését (óránként 25 cent, ami 2018-as árfolyamon 4,28 dollárt jelentett) a kezdetektől politikai-hatalmi vita övezte. Nem sokkal a bevezetése előtt az amerikai alkotmány legfőbb jogi őre, a Legfelsőbb Bíróság, még érvénytelenített egy minimálbér bevezetést is magában foglaló törvényjavaslatot, mivel vitatta a szövetségi állam a tradicionálisan a tagállamok jogkörére való terjeszkedését. Viszont rá egy évvel, a kor által „pálfordulásként” jellemzett döntésében kimondta, hogy a föderális minimálbér bevezetése nem alkotmányellenes. A mai modus vivendi, hogy Washington ugyan hozhat minimálbértörvényt, de adott államok saját jogon ettől eltérhetnek, viszont a munkavállaló mindig a magasabb összegre jogosult. Ma az érvényben lévő föderális minimálbér 7,25 dollár/óra, viszont az USA 29 tagállamában ezt meghaladó szabályozás van érvényben.

Amennyiben a 167 400 forintos magyar minimálbért 20-21 munkanapos hónappal és 8 órás munkanappal elosztjuk, akkor teljes munkaidős foglalkoztatás esetében nagyságrendileg a magyar minimum órabér 1000 forint. (Alkalmi munkavállaló esetében 963 forint/óra.) Ehhez képest a napi dollár/forint árfolyamon átszámított amerikai minimum órabér 2,2-szer többet ér, de ha mindezt vásárlóerő alapján számítjuk át, akkor nagyjából ugyanannyit ér az USA-ban 7,25 dollár, mint Magyarországon 1000 forint. Ehhez képest a 9,5 eurós német minimum órabér vásárlóerő alapján is közel kétszeres jövedelmi minimumot biztosít.

Ráadásul, ahogy alább részletezzük, az amerikai minimálbéresek kétharmada igazából még ennél is kevesebbet keres óránként, mindemellett jóval szűkebb közegészségügyi ellátásra, közoktatásra és egyéb közszolgáltatásra jogosult alanyi jogon, mint a magyar vagy a német állami rendszerben. (Utóbbi miatt került a bruttó bér összehasonlításra, hiszen ami a magyar vagy német jóléti rendszerben az SZJA és a járulékok megfizetésével közszolgáltatásként elérhető, annak jelentős részét az USA-ban magánfinanszírozásban szerezhető meg, például az egészségbiztosítás vagy a nyugdíjmegtakarítás. Az SZJA tekintetében egyébként a teljes munkaidőben foglalkoztatott minimálbéresek 12%, a részmunkaidősök, alkalmai munkavállalók 10%-os adót fizetnek az éves keresetük alapján, míg a magyar munkavállalók 16%-ot.)

A politikai felhajtás és a gazdasági jelentőség

A kérdés politikai súlya jóval nagyobbnak tűnik, mint azt a munkaerőpiaci jelentősége. A legutolsó amerikai statisztikai közlemény szerint 2019-ben az amerikai munkavállalók 58,1%-a, 82,3 millió alkalmazott volt órabérben fizetve, amelyből 392 ezer fő keresett pontosan a szövetségi minimálbérnek megfelelő órabért, valamint további 1,2 millió fő ennél kevesebbet. Utóbbi adat mutatja a minimálbérszabályozás gyengeségét. Összességében tehát a minimálbéren vagy az alatt fizetettek az órabérben fizetett munkavállalói kör alig kevesebb mint kettő százalékát (az összes munkavállalónak pedig alig több mint egy százalékát) teszik ki. Ez az arány ráadásul folyamatosan csökkenő. 1980-ban 15% felett volt, 1990-ben 5%, 2000-ben 3,6%, 2008-ban a pénzügyi válság előtt már csak 3%, így érkeztünk el 2019-ben az 1,9%-hoz. Válságok idején természetesen akár meg is duplázódhatott az arányszám, tehát 2020-2021 időszakában akár 4% körül is elképzelhető. Ugyanakkor a tervezett radikális emelés 15 dollárra már széles választói rétegeket fog elérni. (Viszonyításképpen a magyar munkaerőpiacon a munkavállalók 5,5%-a keres legfeljebb a minimálbérnek megfelelő összeget. Illetve, ha a szakképzettekre vonatkozó garantált bérminimumot is figyelembe vesszük, ami 219 000 forint, nagyságrendileg 1300 forint órabér, akkor a munkavállalók 19%-a keres legfeljebb a garantált bérminimumnak megfelelően.)

Az egyedülálló amerikai anyukák két-három állást vállalnak

Összetétel szempontjából leginkább a 16-24 éves korosztály, köztük is főleg a nők érintettek. A korcsoportban a nők 5,8%-a, a férfiak 2,8%-a keres legfeljebb a szövetségi minimum órabér szintjén. A teljes aktív korú népesség esetében a rasszokra és nemekre vonatkozó statisztikák alapján a hispán/latinó és fekete/afroamerikai nők felülreprezentáltak a minimálbér és az alatt keresők körében. Előbbiek 2,4, utóbbiak 2,8%-a sorolható ebbe a kategóriába az általános 1,9%-kal szemben. E szempontok már érthetőbbé teszik, miért vette elő a Demokrata Párt többségű Kongresszus a kérdést, mivel ezek a csoportok inkább demokrata szavazók.

Ágazatok tekintetében leginkább a vendéglátó és felszolgáló tevékenység, a szabadidős szolgáltatások és az idős- és beteggondozás terén kiugró a minimálbért alig elérők aránya (9-12%) az órabérben foglalkoztatottak körében. Nagyságrendileg minden részadat esetében igaz az általános tapasztalat, hogy a kategóriába sorolt minimálbéresek közül a 2/3-3/4 része még a szövetségi minimálbért sem keresi meg.

Növekvő a politikai igény az emelésre

De miért is van egy akár pusztán gazdasági vonalúnak tűnő kérdésből felhevült pártpolitikai vita? A két párt eltérő identitásából és szavazóbázisának összetételéből adódóan más-más módon közelíti meg a kérdést. A demokrata vonal azt hangoztatja, hogy a minimálbér emelésének hiánya egy jelenleg rendezetlen „egyenlőtlenség,” mivel hatványozottan ártalmasan hat a fekete és női dolgozókra, akiket a rendszer hátrányosan különböztet meg. Viszont a Republikánus Párt szerint a szövetségi államnak pusztán a „lehetőségeket” kell biztosítani. Meglátásukban a tagállamoknak, valamint az egyénnek, a dolga a saját maga szerencséjének kovácsolása, és a túlzott szövetségi állami szabályozás hátrányosan hat az amerikai vállalkozó kedvre. Ebben a kontextusba már nem meglepő, hogy a republikánus képviselő szerint a minimálbér-emelésről szóló

törvény tönkretenné az amerikai kisvállalatokat.

Ezzel szemben demokrata kollégája ennek szöges ellentétét állítja. Az sem okozhat meglepetést, hogy ugyanezek a logikák ütköztek Biden és Trump 2020-as elnökjelölti vitájában.

Ha ekkora a véleménykülönbség, mégis miért megy előre a kérdés a politikailag egyre inkább megosztott Amerikában? Erre az idő múlásának értékcsökkentő hatása a válasz. Az infláció miatt a tíz ével ezelőtti dollár vásárló-értéke mára lecsökkent, és ezzel az átlag amerikai választópolgár is tisztában van. Az idő múlása mellett a Covid-19 járvány hatásai is a közfigyelem homlokterébe mozdították az ügyet. Így mára már majdnem 60% támogatna egy föderális minimálbér-emelést. Általánosságban elmondhatjuk, hogy ha az idő és a politikanyomás kellően nagy, a minimálbér emelése esetenként pártpolitikát meghaladó szinten történik. 1997-ben például, Bill Clinton elnöksége alatt ugyan, de egy republikánusok által uralt Kongresszus emelte meg a minimálbért, tíz évre rá 2007-ben pedig egy demokrata többségű Kongresszus (ennek a törvénynek utolsó fázisa a ma is érvényben lévő minimálbér 2009. január 1-i bevezetése).

15 dollár felforgatja a munkaerőpiacot

Az amerikai bérstatisztikák alapján az átlag órabér 25,72 dollár, a medián (középen álló) órabér pedig 19,14 dollár. Sokkal rosszabb, 10-12 dolláros medián és átlagbér jellemző az éttermi munkákra, a szociális-, egészségügyi- és idősgondozásra, és egyéb olyan szolgáltatási szektorokba tartozó munkákra, mint a krupié, az őrzővédő, az életmentő, a szállodai kiszolgálás, a fodrászati és szépségápolási, a mosodai és textilipari munkák. A mezőgazdasági, és építőipari munkák esetében is mindössze 13-15 dollárt éri el az órabér. A feldolgozóiparban, szállítmányozásban is mindössze 16-17 dollár körüli az órabér.

Ha csupán a dollár értékvesztésével szeretnék kiigazítani a minimálbért, akkor az utoljára 2009-ben megállapított minimálbér legalább 23%-kal kell növelni, tehát legalább 9 dollárra kellene emelkednie az órabérnek. Ehhez képest a munkavállalói követelések és a kormányzati tervek jóval radikálisabb emelésről, 15 dollár minimálbérről szólnak – ötéves periódusban, lépcsőzetes módon, 2021-ben első lépésben 9,5 dolláros kezdő lépéssel.

A bérstatisztikák alapján jól látható, hogy a nem tudásigényes szolgáltató szektorban és a feldolgozóiparban az egyszerű dolgozók tömegei esetében kellene bért emelni, hiszen sok esetben bizonyos munkakörök alkalmazottainak 50-70 vagy akár még nagyobb aránya ma nem keres 15 dollárt óránként. Egyes becslések szerint 17 millió vagy akár 32 millió amerikai munkavállalónak emelkedne a fizetése közvetlenül amiatt, hogy a jelenlegi órabérük 15 dollár alatt van. Az emelés mellett kardoskodók a jövedelmi egyenlőtlenségek mellett kiemelik, hogy elsősorban a fekete és spanyolajkú munkavállalók jövedelem emelkedne, amely a bérkülönbségekben megmutatkozó faji kirekesztést mérsékelné. Innen fúj tehát a demokrata szél. A kritikusok viszont éppen a béremelés munkaerőpiaci keresletet csökkentő hatását említik, kitérve arra is, hogy a fekete és hispán munkavállalók nagyobb kockázatnak vannak kitéve a munkanélküliség szempontjából, hiszen felülreprezentáltak az alacsony órabérű ágazatokban.

Az amerikai Kongresszusi Költségvetési Iroda (CBO), úgy kalkulál, hogy a következő négy évben ez a béremelés 1,4 millió munkahelyet szüntet meg, vagy – tesszük hozzá mi, – áttol a szürkezónába, esetleg munkalehetőséget teremt az éppen tömegessé váló illegális bevándorlás számára. Mindez a költségvetési egyensúlyra és a GDP-re sincs kedvező hatással. Igaz, a CBO számításai szerint a béremelés és a foglalkoztatás csökkentése együttes hatására növekedne a háztartások összjövedelme, bár a társadalmi különbségek ugyancsak növekednének ezek következményeként. Mindeközben a termelés és a beruházás enyhén csökkenhet, valamint a piaci kamatok minimális emelkedése várható. Mindezt a részleges hatást tovább terheli, hogy az USA-ban már lendületesen megindult kilábalást fékezheti a növekvő munkanélküliség.

A befektetők körében még mindig kiemelt figyelem övezi a negyedéves amerikai munkanélküliségi mutató, amely romlása jellemzően pesszimistává teszi a nemzetközi befektetői várakozásokat is. Így önmagában a minimálbéremelés nemcsak az amerikai bérversenyképességre hat majd negatívan, de a világkereskedelmi és a tőzsdei várakozások szempontjából is rontani fogja az összképet.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A szerzők a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársai.

Címlapkép: Getty Images

Forrás: portfolio.hu

Hozzászólások lezárva.