Újévi ajándékot kaptak a felnőttképzők – mi változott?

Január első napjaiban jó hírt kaptak a felnőttképzők és a HR-szakemberek, mert – figyelembe véve a gyakorlati tapasztalatokat – módosították a felnőttképzési jogszabályokat. Érthetőbbek és egyszerűbbek lettek a követelmények.

<!–

<!– Piacesprofit_468/500×60/200_cikk_normal_content_1

activateBanner(‘Piacesprofit_cikk_normal_content_1’);

–>

A múlt év szeptember 1-én életbe lépett szabályok meglehetősen ellentmondásosra sikeredtek, alkalmazásuk sok zavart okozott a felnőttképzők és HR-s munkatársak körében. Számos szakmai szervezet és munkadó élt kifogással a minisztérium illetékeseinél, mert a gyakorlatban nem lehetett normakövető módon alkalmazni a törvényi szabályokat.

Négy dolgot nehezményeztek a szakemberek:

  • nem volt egyértelmű, hogy a vállalati belső képzésekre is kiterjed-e a törvényi szabályozás
  • időkorlát nélkül minden, még a legrövidebb képzések is bejelentéskötelessé váltak
  • sok fejtörést okozott a nagy gyakorisággal szervezett munka- és tűzvédelmi oktatás adminisztrációja
  • a képzések résztvevőitől olyan adatokat is kértek, amelyeket más hatósági adatbázisok (például a lakcímnyilvántartó) már tartalmaznak.

Gyorsan meghallgatásra találtak a panaszos hangok. Az új és komfortos szabályokat múlt év decemberében törvényekbe foglalták, és január elsejétől már ezek alapján folyhatnak az oktatások és képzések.

A módosítások nem érintették az eredeti jogalkotói szándékot, amely arra irányult, hogy a képzések szélesebb körének, ezen belül különösen a belső képzéseknek is meg kell jelenniük a felnőttképzési statisztikákban, hogy azok valós képet mutassanak. Jelenleg meglehetősen torz és igaztalan képet tükröznek a statisztikák, amelyek szerint a felnőtt lakosságnak csupán 6-7 százaléka vesz részt Magyarországon felnőttképzésben. (Szakértői becslések egyébként 15-20 százalékra teszik ezt az arányt.)

A belső képzések előtérbe helyezése másrészt azért is fontos, mert azok meghatározó jelentőséggel bírnak a termelékenység javítására, különösen tudás- és technológiaigényes ágazatokban. A szakpolitika pedig nagyobb rálátást kíván ezekre a belső tudásátadási folyamatokra, hogy a gazdaságpolitika eszközeivel javítani és támogatni tudja eredményességüket.

Hozzászólások lezárva.