Új időszámítás kezdődött

A Financial Timesban jelent meg egy jó cikk, melynek címe A hét, amikor a megszorítások (politikája) véglett el lett temetve.

Az elmúlt 12 évben a világ gyökeresen átalakult. Míg az előző válságig az “ortodox”, normál elméletek vezették a világot, miszerint ha túl sokat költött egy állam és fülig eladósodott, akkor fogja vissza magát és kezdjen el spórolni, hogy valahogy képes legyen kifizetni az adósságait. Így győzték le az adósságválságokat és az inflációt is a hetvenes, nyolcvanas években.

Ezt váltotta fel az úgynevezett fiskális aktivizmus, ahol a jegybankok már nem a hagyományos szerepükben működtek, vagyis nem a monetáris (pénzzel, inflációval összefüggő) egyensúlyra tették a hangsúlyt és meghagyták a gazdaságot, vagyis a fiskális világot a kormányoknak, hanem kilépve a szerepükből, a jegybankok kezdték el élénkíteni a gazdaságot, eddig soha nem látott mértékben, igazából ők lettek a gazdasági világ irányítói is az erőteljes pénzügyi befolyásolásukkal.

(A jegybankok másodrangúan mindig is támogatták a gazdaságot, ha egyébként a monetáris oldal rendben volt, de ez csak egy mellékszál volt és gyakran éppen a kormány gazdasági törekvései ellen cselekedtek, ha a pénzügyi stabilitás ezt kívánta. A politika mindig is szerette szórni a pénzt, hogy ezzel vegye meg az emberek szavazatát, a jegybankok gyakran pont ennek vetettek gátat és ez is volt a legfontosabb szerepük, legyenek fékek és ellensúlyok a kormányok nem feltétlen átgondolt pénzköltésével szemben.)

Néhány éve még minden kormány igyekezett elkerülni, hogy az IMF-től kelljen hitelt kérnie, mert az IMF csak akkor adott, ha a kormányok a pazarlást és a túlzott szociális kiadásokat visszavágják és komoly megtakarításokba kezdenek, valamint régóta hallogatott és fájdalmas strukturális átalakításokat visznek végbe, hogy vissza tudják fizetni a kölcsönkért pénzt a hitelezőiknek.

Ugyanis a régi iskola szerint, amit a világgazdaság az ötvenes-hatvanas évek gazdasági szárnyalását követő visszaesésben tanult meg, a stabilitás, kiszámíthatóság és a hosszú távú működési képesség sokkal fontosabb, mint a pillanatnyi, rövid ideig élő gazdasági előnyök.

De ez már a múlt. A hétvégén megtartott éves konferencián az IMF és a World Bank is teljesen más hangot ütött meg, a World Bank vezető közgazdásza szerint az államoknak keményen kölcsön kell kérniük ezekben az időkben, hogy legyőzzék a gazdasági visszaesést. Most kérjenek kölcsön, aztán majd a vírussal folytatott harc után kitalálják, hogyan tudnák visszafizetni azt, mondta.

Ugyanez az ember az előző gazdasági válságban, tíz éve még egy tanulmányt publikált, miszerint az államok eladósodása hosszútávon visszaveti a fejlődési lehetőségüket, ezért kerüljék el azt minden lehetséges eszközzel. 2008-2010-ben még az volt a jelmondat, hogy a hagyományos hitel-menedzsment, a fizetési képesség fenntartása előrébb való az egyéb társadalmi kérdéseknél.

Nagyot fordult a világ. Eddig az eladósodás rossz volt, ami a hitelek visszafizetési kényszere miatt több kárt okoz a fejlődésben, mint pillanatnyi hasznot, most már a még nagyobb eladósodás tudja csak megmenteni a világgazdaságot. Aztán majd lesz valahogy, azzal most ne törődjünk.

A kormányokat nem is nagyon kell sokat biztatni, eddig az IMF becslése szerint világszinten 11.700 milliárd dollárral növelték a kiadásaikat vagy csökkentették az adókat, ez a világ GDP 12%-a. Másként fogalmazva, mintegy ennyivel nőtt eddig a világ államainak eladósodottsága.

Az előző válságot is már az adósság növelésével akarták megoldani, akkor a legfejlettebb 20 állam két évvel a krízis után 2, azaz kettő százalék pénzügyi stimulusban állapodott meg. (Ezek az államok adják a világ GDP-jének a 80%-át.)

Talán lehet érezni ebből is, mennyivel másképp gondolkodnak most a döntéshozók.

Miután hatalmas erőkkel lenyomták a hitelek és így az államadósságok kamatait is a nulla szintre, sőt néha az alá is, már nem is tűnik annyira rémisztőnek az államok kamatfizetési kötelezettségei. (A tőke visszafizetés miatt meg majd ráérünk aggódni később, vallják sokan.)

Az Egyesült Államok hiába duplázta meg az államadósságát a 2008-as 9.684 milliárd dollárról 20 ezer milliárd dollár fölé, a költségvetés jelenleg kevesebb kamatot fizet az adósság miatt, mint 12 éve.

A fejlődő országok már sokkal nagyobb bajban vannak, az elkövetkező években már így is komoly hitelek fognak lejárni, amit vissza kellene majd fizetni. Ha nem tudják megújítani a hiteleket, komoly baj lesz. S ha az egész világ hitelt akar felvenni soha nem látott mértékben, elég nagy lesz a konkurencia a hitelek piacán, nem biztos, hogy olyan könnyű lesz rossz minőségű államadósságot vagy cégadósságot eladni mint az elmúlt évtizedben.

Ha ez kevés lenne, a legtöbb fejlődő államban a gazdasági szereplők (és gyakran maguk az államok is) dollárban vannak eladósodva és még a gyenge dollárhoz képest is idén már 20-40%-kal ér kevesebbet a devizájuk, legyen szó rubelről, randról, török líráról vagy akár brazil realról.

Rengeteg populista politikus is felemelkedett az elmúlt években, akiket nem érdekel a pénzügy, a politikai és a rövid távú gazdasági érdekek oltárán gond nélkül feláldozták a pénzügyi helyzetüket, már a járvány előtt is hatalmas lyukat ütöttek a kormányok gazdálkodásában. Elég csak Trump ezer milliárd dolláros hiányt generáló adócsökkentésére gondolni 2017-ben vagy Boris Johnsonra, akit szintén nem nagyon hat meg a büdzsé egyensúlya.

A kormányok zöme (tisztelet a kivételnek) nem az adósság leépítésére használta az elmúlt évtizedet, a számtalan pénzügyi stimulus miatt is szárnyaló gazdaság által biztosított többlet-adóbevételt, az alacsony kamatok miatt nagyobb szabadságot és kisebb kiadást élvező költségvetéseket, hanem egyszerűen csak élvezte ezt a kegyelmi időszakot és még több pénzt szórt el, ha már olcsón és könnyen lehet eladósodni.

A legtöbb állam tovább növelte az eladósodottságát, maximum a szárnyaló GDP miatt tűnt úgy, hogy csökkent az adósságállomány. Alig néhány állam folytatott fegyelmezett költségvetést és hozott össze pluszos egyenleget, ami kellene az adósságállomány csökkentéséhez. A legtöbb államban az elég lett volna a pluszos költségvetéshez, hogy azt a pénzt nem költik el, amit az államadósságok alacsonyabb kamatain megspóroltak évente. Még ezt sem sikerült megugrani legtöbbször.

Ebben az állapotban találta meg a világot az új probléma, amire egyetlen válasz született: még több hitelt felvenni és még több pénzt önteni a gazdaságba, vagyis még gyorsabban szaladjunk azon az úton, amin eddig elindultunk 2008 óta és keresztbe tett ujjakkal reméljük, hogy nem a szakadék felé rohanunk.

Jelenleg ez volt az üzenete a hétvégi IMF és World Bank konferenciának.

Valamiért nem vagyunk hajlandóak beismerni, hogy nem biztos, hogy tovább tudunk növekedni vagy egyáltalán növekedni kellene és hogy rengeteg olyan probléma van, mint például az idősödő társadalom miatti gazdasági hanyatlás, amit nem lehet még több hitellel és még több pénzégetéssel ellensúlyozni.

A gazdasági növekedés nem állhat meg, de még csak nem is lassíthat, nem élhetünk rosszabbul, mint tavaly vagy tíz éve. Kerül, amibe kerül, ha belepusztulunk is, növekedni fogunk, bármi áron.

A just-in-time világ

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Új vagy a blogon? Itt találod a fontosabb írásokat összegyűjtve.

Share

The post Új időszámítás kezdődött first appeared on Kiszámoló – egy blog a pénzügyekről.

Hozzászólások lezárva.