Úgy dolgozunk, mint 1800 körül, de korántsem biztos, hogy ez így is marad


A pandémia alatt nem egy hosszú távon fenntartható munkavégzést látunk. A vállalatok figyelembe vették azt, hogy a személyes találkozásnak akkora a kockázata, hogy azt mindenáron kerülni kell. Így akármilyen munka, ami otthonról végezhető, azt otthonról is végzik a munkavállalók, attól eltekintve, hogy ennek milyen nagy költsége van a cég számára a koordináció és a szervezeti megoldások hiánya miatt.

Ha elmúlik a járvány, akkor ezek a szempontok vélhetően újra fontossá válnak, amikor a munkaadók és a munkavállalók arról gondolkodnak majd, hogy otthonról vagy inkább az irodából dolgoznának – mondta Juhász Réka, a Columbia University adjunktusa az e heti G7 Podcastban.

A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.

A technológia gazdasági fejlődésre gyakorolt hatását és ennek gazdaságtörténeti vonatkozásait kutató Juhász és szerzőtársai tavaly két tanulmányban is foglalkoztak a technológia és a munkavégzés helyének kapcsolatával.

Az egyik tanulmányban Juhász azt vizsgálta, hogy az ipari forradalom idején – amikor a munkavégzés alapvetően az emberek otthonában zajlott – a francia cégek hogyan alakították ki a gyári munka munkaszervezését úgy, hogy ki tudják használni a kor technológiai vívmányait.

A másik tanulmányban pedig a lezárások előtti és utáni állapotokat hasonlítottak össze amerikai adatok segítségével. Februárban az látszott, hogy azokban az iparágakban dolgoztak nagyobb arányban otthonról, ahol ez könnyebben megoldható, ahol pedig a munka több koordinációt igényel a munkavállalók között, ott kevesebben. A májusi adatokból viszont már az derült ki, hogy a technológiai tényező nagyon erős, de a koordináció és a otthoni munkavégzés közti kapcsolat teljesen szétesett. Tehát olyan munkahelyeken is távmunkát kezdtek alkalmazni, ahol ennek nem voltak adottak a feltételei.

Az ipari forradalom tanulságai alapján látszik, hogy hosszú kísérletezést igényel egy új technológiához megfelelő munkaszervezést hozzárendelni. Juhász szerint arról csak spekulálni lehet, hogy ebből a szempontból mi történik majd a távmunkával. Az biztos, hogy a modern gazdaságban a vállalatok rengeteg pénzt költenek kutatás-fejlesztésre, és a menedzsmenttudomány sokkal szofisztikáltabb, ez pedig azt vetítheti előre, hogy gyorsabban fognak megoldásokat találni a vállalatok ezekre a szervezeti kihívásokra.

Juhász szerint viszont azt is fontos látni, hogy a távmunkával együtt járó problémák jelentős kihívást jelentenek.

Már évtizedek óta jósolják azt, hogy a távolság kevésbé fog számítani a gazdaságban, akár azzal kapcsolatban, hogy hol végezzük a munkát, akár azzal kapcsolatban, hogy kik azok, akikkel kapcsolatot létesítünk, kikkel kereskedünk. Ez az adatok alapján az elmúlt 30-50 évben egyáltalán nem valósult meg. Ennek vélhetően az az oka, hogy a személyes találkozásnak van egy olyan tulajdonsága, amit akármilyen szofisztikált technológiával nehéz helyettesíteni

– mondta.

Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre! 

Korábbi vendégeink: 

(A podcast gyártásában segített: Bagyinszki Dániel.)

Podcast közgazdaságtan munka munkaszervezés távmunka távolság technológia Olvasson tovább a kategóriában

Hozzászólások lezárva.