Tudtuk, hogy ha most nem, akkor tényleg soha – ilyen lett Budapest új boulderterme

Egy egykori fegyvergyár területén nyílt meg Budapest egyik legújabb mászóterme, a Fless, miután hét megszállott mászó úgy döntött, nem vár tovább a megfelelő pillanatra.

Király Nóra épp akkor ért haza a Dominikai Köztársaságból, amikor a vécék szétverése következett. A zuglói csarnokban, ahova rombolni ment, 2020 májusában már hetek óta folyt a munka: megkezdték a bontást, beindult a festés. Attól, hogy elkezdjék kialakítani az oda megálmodott mászótermet, már csak néhány hét választotta el a csapatot – meg a kalapácsokra és ütésekre váró vécékagylók.

A többszörös magyar bajnok sportmászó március közepén, az országot elhagyó utolsó gépek egyikén utazott el a karibi térségbe, hogy részt vegyen a TV2 Exatlon nevű vetélkedőműsorában. „A forgatás elején elvették a telefonjainkat, egy héttel a hazautazás előtt adták vissza. Két hónapig fogalmam sem volt, mi történik itthon, pedig egész idő alatt az érdekelt, hogy vajon mi lehet a mászóteremmel.”

Budapesten 2020 végéig mindössze négy nagyobb boulderterem (olyan mászóterem, ahol 3-4 méter magasságban, kötél nélkül másznak) működött, ezek mellé csatlakozott most a januárban megnyílt Fless. Azokban az európai országokban, ahol a falmászásnak komolyabb hagyományai vannak (például Németország, Franciaország, Ausztria, Csehország, Szlovénia), gyakran előfordul, hogy Budapestnél jóval kisebb városoknak van ennyi – olykor több – terme. Az elmúlt években viszont Magyarországon is egyre népszerűbbé vált a sportág, ami azt jelentette, hogy a vírus előtti időkben egy átlagos este a legtöbb mászóteremben akkora volt a népsűrűség, hogy előfordult, hogy aki későn érkezett, várnia kellett. Termekből viszont a Gravity Boulder Bar 2018-as nyitásáig nem nyílt több Budapesten, bár ez sem növelte a mászótermek számát, mert lényegében egy másik bezárása után jött létre. (Friss hír, hogy az Indotek csoport kőbányai telephelyén is nyílt egy mászóközpont, ahol szintén helyet kap egy boulderterem.)

Arról, hogy hol lenne érdemes új termet nyitni a fővárosban, valószínűleg minden mászó ötletelt már az edzések eseménytelenebb perceiben, tőkéje, bátorsága és ambíciója viszont csak keveseknek akad.

Statikai rémálomnak tűnt, de megcsinálták: egy plázában nyílt meg Budapest legújabb mászóterme!

Király Nórában és barátjában, Varga Tiborban utóbbi már régóta megvolt: már 2013-ban elkezdtek nézelődni potenciális mászóterem-helyszín után, egy izraeli vállalkozóval karöltve, akit az egyik mászóteremben ismertek meg. A dologból akkor nem lett semmi, és ugyanez megismétlődött öt évvel később, egy másik vállalkozó kedvű (és szintén vállalkozó) mászóismerősükkel. A tőke nagy részét mindkét esetben a harmadik fél adta volna. „Az egész onnan indult, hogy egy csomót jártunk Németországba mászni, és láttuk, hogy ott milyenek a termek, milyen a hangulatuk, hogyan működnek – mondja Tibor. – Az itthon található termek ettől eléggé távol álltak.”

2019 végén aztán egy közös edzés során Tibor megint ötletelni kezdett egy barátjával, Megyery Gáborral – nem sokkal később újra elhagyatott épületekben járkáltak, a megfelelő helyszín után kutatva.

Fotó: Sebestyén László

Fotó: Sebestyén László

Minden, meg még egy kicsi

Az események januárban gyorsultak fel. A zuglói Kövér Lajos utcai egykori gyár-, majd raktárépület az első megnézett helyszínek egyike volt. Rögtön tudták, hogy megtalálták az álomhelyszínt: megfelelő volt a belmagasság, a megközelíthetőség, és a bejárat sem raktárok és műhelyek tucatjaira néz, mint a mászótermeknél általában, hanem az utcára. Elhatározták azt is, hogy nem várnak tőkeerős mászóbarátokra, hanem mindenki hoz, akit tud: ez Gábor esetében feleségét, Gerdát jelentette, Nóra pedig két öccsét, Andrást és Attilát vette be a csapatba. Ma Királyék és Tibor 45, Megyeryék szintén 45, Kubisch János pedig 10 százalékot tulajdonol a Hét Mászó Kft.-ből. Jánost – kapaszkodjunk meg – szintén a mászóteremből ismeri a társaság. „Tudtuk, hogy kell még egy ember, megkérdeztük tőle, hogy ha lenne egy ilyen lehetőség, benne lenne-e. Kábé azonnal igent mondott, az első kérdése az volt, hogy mikor utaljon.”

A helyszín tehát már megvolt akkor, amikor „még nem volt víruspara”, a céget viszont azon a héten jegyezték be, amikor itthon is megkezdődtek a lezárások. „De tudtuk, hogy ha most nem vágunk bele, akkor tényleg soha” – mondja Tibor.

A helyszín egykor a Danuvia Gépgyárhoz tartozott: az Egressy út, Angol utca, Szugló utca és Kövér Lajos utca által határolt gyárterületen eleinte fegyvereket, lőszereket és szerszámgépeket, az 50-es évektől kezdve pedig motorkerékpárokat is gyártottak. A terem alatt állítólag egy régi lőtér található

Az induláshoz összesen 45 millió forintra volt szükségük. „Egyikünk sem nagyon tehetős, ilyenkor pedig nagyon nehéz döntés, hogy mindened beletedd egy cégbe. Amit közösen összedobtunk, az tényleg minden… meg még egy kicsi” – mondják. Úgy számolnak, az ország újranyitásától számítva 4–5 év kell majd, hogy az összeg megtérüljön. Sokat segített nekik, hogy az épület tulajdonosai – egy idős házaspár – nem kértek tőlük bérleti díjat a nyitásig, és becsléseik szerint 21–22 millió forintot spóroltak meg azzal, hogy ők maguk tervezték és építették meg a falszerkezetet.

A fal megépítése júliustól decemberig tartott, heti hét napon keresztül, nem ritkán 12–13 órás műszakokban. Az építkezés során nagy segítségükre volt a Király testvérek édesapja, aki asztalosként nem egy mászófalat elkészített már (statikus természetesen látta és jóvá is hagyta). Az utolsó lépés a szivacsok lefektetése volt, a két tonna anyagot egy bolgár cégtől rendelték meg.

Bonta Gáspár építész, a Gravity egyik tulajdonosa azt meséli, annak idején ők is megnézték a Fless helyszínét, ám végül a pláza mellett tették le a voksukat. Mint mondja, mászóterem-üzemeltetőként és magánemberként is örül a Fless nyitásának, és annak, hogy ezáltal is népszerűbbé válik a sportág. „Biztos vagyok benne, hogy Nóri és a csapat többi tagja a legmagasabb szakmai színvonalon alakította ki a termet, és abban is, hogy sikere lesz a mászók körében.”

Jöjjenek be az utcáról is

Tavaly januárjában, amikor ráleltek a teremre, a járvány épphogy csak felütötte fejét Európában. Nincs olyan vállalkozás, aminek terveit ne írta volna felül a vírus terjedése, de arra nem számítottak, hogy a házaspár férfitagja, akitől a csarnokot kibérelték, már nem éri meg a nyitást.

„Nagyon lelkes volt, örült, hogy végre lesz élet az épületben – anélkül, hogy mondjuk egy kocsma nyílna meg. Mindenkinek, aki erre járt, elmesélte, hogy itt egy »amolyan falmászóterem« lesz. Nagyon szomorúak voltunk, amikor megtudtuk, hogy ő már nem láthatja a végeredményt.”

Az elmúlt időszakban sok más sportlétesítményhez hasonlóan ők is csak azok számára tartanak nyitva, akik rendelkeznek a megfelelő papírokkal, azaz versenyzői engedéllyel és sportorvosi igazolással, május elejétől csatlakozhattak hozzájuk a védettségi igazolvánnyal rendelkezők is.

A közeljövőben kialakítanak egy kávézórészleget is, ezt üvegfal választja majd le a mászóterülettől.

„Ha jön a tavasz, végre kinyithatjuk majd a garázskaput, így az utcáról is látják majd, hogy történik itt valami – mondja Nóra. – Szeretnénk majd azt is elérni, hogy csak úgy, kintről is bejöjjenek az emberek meginni egy kávét, legfeljebb kicsit meglepődnek, amikor meglátnak néhány mászót a falon.”

Borítókép és fotók: Sebestyén László

Hozzászólások lezárva.