Thomas Piketty: A tőke a 21.században

Egyetemista koromban Marx: A tőke c. könyvén “nőttünk fel”, a szocializmusban ez a könyv egyfajta biblia volt. Pikettyről már sokat lehetett hallani, így érdeklődve kezdtem el olvasni ezt az eléggé vaskos könyvet.

Marx korának kiemelkedő gondolkodója

Marx abban a korban élt, amikor az ipari burzsoázia felemelkedett. A korábbi földtulajdonnal szemben egyre nagyobb volt az iparban felhalmozott tőke gazdasági szerepe és Marx szerint ez a tőke szinte korlátlanul halmozható fel, továbbá egyre kevesebb kézben koncentrálódik, így a tőkések a saját “sírásójukká” válnak, mivel a tömegek elégedetlensége és a forradalmi hullám elkerülhetetlen.

Hogyan “osszuk el” a nemzeti jövedelmet?

Az adott évben megtermelt jövedelem a tőkével rendelkezők és a munkaerejüket árúba bocsátó tömegek között történik. Hogyan változott az 1800-as évektől ez a megoszlás és hogyan vezetett a ma tapasztalható folyamatokhoz?

Thomas Piketty könyve majdnem három évszázadra és több mint húsz országra vonatkozó elemzéseket foglal magában, miközben teljesen új alapokra helyezi a kapitalizmus dinamikájának megértését: a fókuszba a gazdasági növekedés és a tőke megtérülésének ellentmondását állítja. Arra a következtetésre jut, hogy a gazdaságot a lassú növekedés, a társadalmat a kirívó jövedelmi egyenlőtlenségek jellemzik majd, és visszatér az oligarchák kora. A jelenlegi tendenciákból ő azt a következtetést vonta le, hogy a szuperjövedelmek féktelen növekedése, a vagyonok szélsőséges koncentrációja valós és jelentős veszélyt jelentenek a demokratikus társadalmak bizonyos értékeire és a társadalmi igazságosságára.

A tőke a 21. században fő állítása az, hogy a vagyon/jövedelem-arány nagyon nagyra nőhet, ha a technológiai fejlődés lelassul. A kapitalista rendszer szükségszerűen hordoz magában olyan elemeket, amelyek a vagyoneloszlás jelentős egyenlőtlenségéhez vezetnek. Piketty megoldási javaslatokkal is elő áll, erős baloldali nézeteinek része többek között a globális progresszív vagyonadó bevezetése és a feltétel nélküli alapjövedelem is.

Amit én kicsit hiányoltam és a mai kor egyik legfontosabb jelenségének tartok, az a jövedelmek átcsoportosítása, megosztása, az állam elosztó szerepének újragondolása. (De hát nem lehet egy könyvben minden kérdésre választ adni….)

A szerző kiemelkedő eredménye, hogy könyve rendkívül részletes történelmi összefoglalóval rendelkezik. Piketty könyvének hozzájárulása a közgazdaságtörténethez főképp az adatok összegyűjtésében és rendszerezésében rejlik. 250 évre visszamenőleg rögzítette a felső osztály vagyoni helyzetét és adózási szokásait. Ezekből az adatokból például megállapította, hogy a nemzeti vagyon/jövedelem arány a fejlett országokban az 1970-es évekbeli 200-300 százalékos szintről 2010-re 400-600 százalékra emelkedett. Ez korábban csak 1910 előtt volt ilyen magas. A magas vagyon/jövedelem-arány azt mutatja, hogy a munkából élő réteg túl rosszul jár a vagyonos réteghez képest, nagy mértékű az egyenlőtlenség, ez pedig a gazdaság hatékonyságát is rontja.

A vagyoni egyenlőtlenség nő

Piketty a tőke és a vagyon fogalmát azonosnak tekinti, ami több száz éves adatsor esetén akár megengedhető is volna, de azért van különbség: a tőke a vagyonnak a termelési folyamatban résztvevő eleme, amely profitot termel. De vannak olyan vagyoni elemek, amelyek időlegesen, véglegesen kikerülnek a (pénz)termelés folyamatából.

A teljesítményhez kötődő profitjövedelmek vagy vállalkozói profitok részben technikai fejlesztésből, innovációból vagy a források optimális allokációjából, a nagyobb hatékonyságból, jobb gazdálkodásból, újabb piacok megszerzéséből adódhatnak. A globalizáció ennek lehetőségeit drámaian kiszélesítette, s fő haszonélvezői ennek a transznacionális vállalatok lettek. A jövedelmek másik csoportja a járadékok, amelyek valamilyen tényező birtoklása alapján keletkeznek (föld- és bányajáradék, kamatok, de ilyen lehet az innovációs járadék, szabadalom, stb. is. Napjainkban megnőtt a “tudásjáradék” szerepe, ilyen a focisták, egyéb sztárok, technológiai újítók hirtelen keletkező nagyon nagy jövedelme, ami hihetetlen magánvagyonos rendkívül gyors felépítéséhez vezetett. A munkajövedelmeknél egyre inkább elkülönül egy teljesítményhez kötődő extra jövedelem, amely leginkább a multik vezetői rétegének juttatott magas jövedelmekben érhető tetten.

A könyv rengeteg érdekes gondolatot tartalmaz – amelyek kiegészítése és továbbgondolása mindenképpen szükséges -, azonban a vélemények és értékelések már önmagukban is mutatják az egymásnak feszülő érdekek harcát. Pikettyt sokat támadják a progresszív jövedelem- és örökösödési adókhoz, szociális kérdésekhez kapcsolódó javaslatai miatt.

Ettől függetlenül érdemes a könyvön átrágnia magát minden érdeklődőnek – még ha nem is olvas és gondol át minden mondatot. Kétségtelenül meghatározó mű, amellyel még sokszor fogunk találkozni.

Hozzászólások lezárva.