Szuperállampapír és 340 forintos euró – mi lesz a pénzünkkel 2020-ban? Karagich-interjú

A tavalyi év nagy sztorija a magyar befektetési piacon a Magyar Állampapír Plusz nyári megjelenése volt. A lakosság számára öt évre 4,95 százalékos hozamot adó papír egyszerűen tarolt és elszívta szinte mindenhonnan a pénzeket kivéve onnan, ahonnan az állam várakozásai szerint kellett volna neki, a párnacihákból.

Hogyan zajlott le ez a folyamat? Kik vették a csodaállampapírból a legtöbbet tavaly és kik fogják az idén? Változtathat-e az állam a sokak által túl kedvezőnek tartott feltételeken? Karagich Istvánt, a Blochamps Capital Kft. ügyvezetőjét, a magyar megtakarítási és privátbanki piac szakértőjét kérdeztük.


Túlzás azt állítani, hogy még soha ennyire nem deformálta az állam a befektetési piacok működését, mint tavaly a Magyar Állampapír (MÁP) Plusszal? Úgy tűnik, mindent beszippant a lakosságnak öt évre kínált 4,95 százalékos éves hozamával.

Átalakította, az egyszer biztos. A MÁP Plusz jött, látott és tarolt. A tavalyi év végéig nagyságrendileg 1200-1300 milliárd forint betétet, folyószámlapénzt, új jövedelmet és befektetési jegyet szippantott be, valamint 1500 milliárd forintnyi állampapír-befektetést forgatott magába, ám a várakozások alatti mennyiségben tudott csak a lakossági készpénzállományhoz férni. Ha a forgalmazási, valamint a kamatfizetési és visszaváltási kondícióit fenntartaná az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK), 2020-ban is ezermilliárdos hatású eleme lesz a privátbanki szektor vásárlásainak. Várható volt, hogy a szuperkötvényt megkedvelik a megtakarítók, nyilván helye van a befektetőknél egy olyan befektetési terméknek, amely ilyen biztonsággal ekkora hozamot garantál.

Már 2018 végén is a megtakarítási portfóliók 10,7 százalékát tették ki az állampapírok, míg a privátbanki portfóliókban ez az arány 40 százalék feletti volt, a MÁP Plusz június eleji megjelenésével pedig még inkább az állampapír irányába terelték ügyfeleiket a privátbankárok.

Az ajánlat pszichológiailag is jó időzítés volt, az elmúlt évek nullás kamatkörnyezete után a befektetőknek van módjuk új zsinórmértékhez igazítaniuk a hozamelvárásaikat.

Karagich István, a Blochamps Capital alapítója. Fotó: The ORbital Strangers Project
Karagich István, a Blochamps Capital alapítója. Fotó: The Orbital Strangers Project

Az alapkezelőknek, vagyonkezelőknek viszont nem olyan kellemes, hogy nekik egy ilyen piacidegen zsinórmértéket kell túlszárnyalniuk szinte nullás kamatkörnyezetben a hozamaikkal, ha nem akarják, hogy a befektetők tőlük is átcsatornázzák a pénzüket az állampapírba.

Nem
kérdés, ez az állampapír-konstrukció tartósan átalakíthatja a lakossági
megtakarítások portfólióját, ám hosszú távon lesz majd igazán hatása: a
külföldi adósság belföldivé konvertálását, a megtakarítási hajlandóság
növelését, illetve a lakáspiaci túllendülés tompítását egyszerre szolgálja a
lakossági készpénztömeg csökkentése mellett. A megtakarítási piac természetesen
nem csak megérezte a MÁP Plusz jelenlétét, de erősen át is alakult, ám a
vitathatatlan kiszorításon túl eldeformálásról azért még ne beszéljünk. Az
elszívó hatást főleg az ingatlanalapok szenvedték el, látványos, hogy a májusi
1100 milliárdos állomány októberre 930 milliárdra csappant. De a többi befektetési
alaptípus állománynövekedése is lenullázódott, ahogy a bankbetétek és a többi
állampapír is a MÁP Plusz vonzósugarába kerültek.

Mit lehet tudni a vevők arányairól?  Kik veszik a MÁP Pluszt a privátbanki ügyfélkörön túl?

Jó kérdés, szerintem pont a vevők eloszlása adja a MÁP Plusz-misztikum kulcsát. A felső és a felső-középosztály korlátos megtakarítási ereje okán jól meghatározható az a kör, akiknél 3-5 millió forint hosszú távú lekötése egyáltalán szóba kerülhet. A privátbanki piac 20 ezres ügyfélköre mellett tehát a prémium banki ügyfelek a potenciális állampapír-vásárlók. Ám a vételek jelentős része korábbi állampapírok visszaváltásából származik, vagy más banki termék átváltásából. Azaz portfólió átrendezésből, így e forrás a kifutó egyéb állampapírok átforgatásával lassan kimerül.

Hiszen a majdnem 5 százalékos hozam imponáló, de a vagyonosabbak komplex megtakarítási mixében az ennél is nagyobb hozampotenciállal bíró elemek helyét biztosan nem veszi át.

Ezek az elemek továbbra is a kockázatosabb befektetéseket és a tőzsdét preferálják, amelyek 2019-ben például kiválóan teljesítettek.

A privátbanki-szektorban tehát már teljesen lezajlott az átforgatás a MÁP Pluszba?

A
Blochamps számításai szerint főleg a felső nyolcvan-százezer fős megtakarítói
réteg tagjai vásároltak a papírból, ráadásul ebből a MÁP Pluszt jegyző
privátbanki ügyfelekhez köthető a jegyzések minimum 80 százaléka. Ők
átrendezték a portfólióikat, sőt lehet, hogy további jövedelmeik egy részét is
bele fektetik, ám a következő évek MÁP Plusz értékesítésének nem ők lesznek már
a kulcsai. A privátbanki szektorban a friss felmérésünk szerint a MÁP Plusz
állománynövelő hatása együttesen több, mint 450 milliárdos volt, ebből az
aspektusból tehát volt pozitív hozadéka is az elmúlt hónapoknak a privátbanki
piac számára. Ám ezzel együtt már látható, hogy a hazai privátbanki és
vagyonkezelési szektor teljes, bár korántsem azonnali átalakulását idézi elő
az, hogy a pénzügyi kormányzat a szuperállampapírral még jobban felerősítette a
magyar piacon a kettős kamatrendszert.

Ha nem a privátbanki ügyfelek, akkor kik lehetnek a jövő vevői? Ha eddig nem jöttek a pénzek a párnacihákból, ezentúl mitől jönnének?

Azok az ügyfelek jelenthetnék a széles keresleti bázist, akik ötmillió forint, vagy az alatti megtakarítással rendelkeznek, csak őket nehezebb elérni ezzel az ajánlattal. A megtakarítói szűzek lesznek tehát az értékesítés kulcsai a MÁP Plusz 2020-2022-es történetében. A tranzakciós illeték bevezetése óta őrületes és indokolatlan funkciójú lakossági készpénzvagyon-tömeg épül.

A mostani 6500 milliárd feletti állományra a lakosságnak egyszerűen nincs értelmesen szüksége.

Ezek a pénzek olyan háztartásoknál csücsülnek, ahol korábban 100-200-300 ezer forint volt a lakásban. A társadalom felső 10-20 százalékát jelentő 400-800 ezer háztartásban viszont az elmúlt évek láthatóan meghozták a készpénztartási szokások átalakulását, ez családonként zömében 2-3-5 millió forintos párnacihaállományt jelenthet. Ám nem vagyok biztos, hogy ez a réteg egyébként hosszú távú lekötésekben gondolkodna, náluk azt hiszem nagyobb rendező elv a közvetlenül kézben tartott folyó likviditás biztonságának érzete.

Mindenképpen üdvözlendő cél a hosszú távú öngondoskodás fókuszba helyezése és a nyugdíjkötvény bevezetése is, ám a nyugdíjkötvény vagy az új, 20 éves lakossági kötvény sikerét alapvetően befolyásolja majd, pontosan milyen kondíciókkal kerülnek piacra. Az érzésem az, hogy a széles tömeget érintő, egyenként akár 2-3 millió forintig tartósan megtakarítani gondolkodó és egyben megtakarítani képes réteg meggyőzésének, a hosszú távú öngondoskodás irányába terelésnek a személyi jövedelemadó adóalapjához rendelt kedvezményekkel lehetne igazán széles körű népszerűséget biztosítani, ezen keresztül vezethet a hatékony út. Akár a MÁP Plusz; 20 éves kötvény; nyugdíjkötvény palettával is.

Egyébként ha csak a privátbanki és prémium banki ügyfélkör a jövőben a jövedelmének egy részét továbbra is ebbe a termékbe fekteti, önmagában is biztosíthatja a tartós sikerességét a MÁP Plusznak. Hiszen a gazdasági növekedéssel a következő években aktívan gyarapodnak a vagyonok, várakozásaink szerint 2022-ig éves 12 százalékkal növekedhet a leggazdagabbak összesített privátbanki állománya. A TOP 10000 nem privátbanki vagyona pedig állításunk szerint ezt is meghaladó mértékben nőtt az elmúlt 2 évben és fog gyarapodni 2022-ig.

Az 50 leggazdagabb magyar 2020

Mi várható a kondíciókban? Vannak olyan várakozások a piacon, hogy 2020-ban már ront valamit a feltételeken az állam.

Szerintem biztosan finomít a jelenlegi feltételeken. Ám azt gondolom, a jegyzési feltételek rontása azonnali vásárlási megtorpanást hozna. A kereslet önmagában is mérséklődik, ha megnézzük a havi jegyzéseit, akkor látjuk, hogy a júniusi roham után, ahol a kezdésnél 1015 milliárd forintnyi vásárlás történt, télen átlagosan havi 300-400 milliárd forintnyi értékesítés zajlott. Ősszel az intenzív spekulatív érdeklődés után szigorítani is kellett a konstrukció felhasználhatóságát, mert privátbanki ügyfelek egy része számára tőkeáttétellel hitelből vásároltak állampapírt. Így nyomatékosította a kibocsátó azon szándékát, hogy a kamatprémiumot a hosszú távú megtakarításban gondolkodó magánszemélyeknek szeretné biztosítani, nem egy szűk befektetői kör tőkepiaci spekulatív eszközeként.

Magyarán
úgy véljük, aki akart vásárolni, az nagyjából már megtette 2019-ben, így olyan új
keresetre nem kell számítanunk, hogy további adminisztratív eszközökkel vissza
kelljen fogni a vásárlásokat. Ám ha mégis így lenne, akkor szóba jöhet az
Államkincstár felé terelés érdekében az állampapírt forgalmazók körének
szűkítése, illetve ahogy már meg is történt részben, a forgalmazók jutalékának
csökkentése. A MÁP Plusz jegyzési és forgalmazási feltételeinek esetleges
egyidejű változtatása már drasztikusabb lépés lenne, és azzal szerintem a
befektetők sem járnának jól.

Túllépve a csodaállampapíron: a makrofolyamatok, illetve a forint lassú gyengülésének trendje változhat 2020-ban?

Nehéz terep. Három éve mindenki ugyanazt mondja, hogy „jövőre lassulás, megtorpanás várható, legyünk rendkívül óvatosak”. Aztán tessék, 2019-ben a Dow Jones, az S&P500 indexek, vagy az olaj mind 25-30 százalék növekedést hoztak. De még az arany és a nyersanyag indexek is rendre 17-20 százalékot mentek. Márpedig ezt, ilyen mértékben a világgazdaság növekedése nem indokolta.

Érdekes adat, hogy a pénzügyi válság óta csaknem megduplázódott a világban a milliárdosok száma. Azaz a józan észnél nagyobb úr volt az elképesztő likviditásbőség.

Ennek ellenére én azt mondom ideje az óvatosságnak, de a sokak által belengetett recessziót nem látom 2020-ban. Mérsékelt növekedés, erős munkaerő piac, kereskedelmi háború, burkolt devizacsatázás, volatilitás-növekedés, az ESG (környezetileg, társadalmilag és vállalatirányítás szempontjából hasznos) befektetések népszerűbbé válása. Őket látom.

Forintfronton is érdekes a helyzet, hat éve zsinórban bővül megnyugtató ütemben és biztos makromutatók mellett a magyar gazdaság. Bár úgy látom, hogy a vételi és az eladói oldalon nagyságrendileg egyenlő erők feszülnek egymásnak, a jegybank politikája egyértelműen enyhén gyengülő forintot hozott tavaly és hoz idén is, azaz a forint folytatódó lassú leértékelődésére számítunk, akár 340-ig is araszolva. Meg kell szoknunk a korábbi 310-325, majd 320-330 sávok helyett a 330-340-es euró/forint egyensúlyi kereskedési sávot és alkalmazkodnunk hozzá.

Borítókép: Karagich István, a Blochamps Capital Kft. ügyvezetője. Fotó: Orbital Strangers

Hozzászólások lezárva.