Pandémiából áruhiányba, onnan inflációba

Kaotikus állapotok alakultak ki a globális kereskedelem meghatározó csomópontjain, a legnagyobb forgalmú kikötőkben. Kína erőltetetten nyomja az exportot, stratégiai győzelmet akar aratni ellenfeleivel szemben azt kihasználva, hogy azok nagyon lemaradtak tőle a pandémia elleni küzdelemben. Példátlan világkereskedelmi egyensúlytalanságok alakultak ki az utóbbi hetekben: egyidejűleg „gyötri” a nemzetközi gazdaságot áruhiány, spekulációs árufelhalmozás, és – a járvány végéhez közeledve – a látens, hamarosan azonban valóságos keresleti nyomás. Az áruszállítási infrastruktúrák mindehhez „felkészületlenek”, roppant mód sérülékenyek.

A hátteret a logisztikai tanácsadó és lebonyolító világcég, a Freightos vezető elemzője, Judah Levine világítja meg a számunkra.

Zentai Péter: Az IKEA egyik vezetője mondja: „Logisztikai-szállítási világválság alakult ki.” E téma iránytmutató elemzőjeként mit gondol, ebben a „covidos” világban nem inkább reálisnak, visszafogottnak kellene mutatkozniuk a gazdasági- üzleti döntéshozóknak, mintsem bombasztikusnak? Nem felelőtlenség az emberek hozzá nem értő óriási többségében megint félelmeket gerjeszteni?

Judah Levine: Inkább hazudjunk? A döntéshozók felelőssége, hogy reálisan fejezzék ki magukat. Ez esetben a realitás a következő: az áruszállítási költségek 2020 decemberében például Kelet-Ázsia és Észak- Európa viszonylatában egy év alatt 264 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi árakat. 145 százalékkal drágult az áruszállítás – Kínából az Egyesült Államok vagy Kanada nyugati partvidékére.

Bármennyire abszurd, de tény, hogy minél közelebb kerülünk ahhoz a ponthoz, hogy magunk mögött tudhassuk a pandémiát, a fogyasztók szempontjából ténylegesen katasztrofális helyzet van kialakulóban. Szerencsére, ez most nem az egészséget érinti, hanem az emberek egy jelentős hányadának az életmódját, fogyasztási szokásait. Bár, néhol nyilvánvalóan tragikus következmények is prognosztizálhatóak, tudniillik  részben éhezéshez is vezethet az esetleges rendkívüli élelmiszer árrobbanás.

Éhhalál egy szállítmányozási, fuvarozási krízis okán?

Közvetetten ugyan, de igen. Tavaly ilyenkor – előbb lassan, majd felgyorsultan – szakadozni kezdett, később pedig egyes területeken totálisan szétszakadt a logisztikai, áru-és szolgáltatási-ellátó világláncolat. Tulajdonképpeni „halálos” áldozat – a nemzetközi kereskedelemben, a világgazdaságban – egyedüliként a globális turizmus mutatkozott.

De ahhoz közvetlenül-közvetetten kapcsolódóan az alapvető élelmiszerek: például a rizs, gabona, cukor, szója, kávé kereskedelme is részlegesen lebénult. Tehát semmiképpen sem teljes mértékben, de a legszegényebb nemzeteket érintőleg mégiscsak tragikus következményeket magában hordozva.  Most pedig fordult a kocka, de az eredmény ugyanaz: katasztrófa közeli állapot „reloaded” (újratöltve).

Micsoda anakronizmus: egy évvel ezelőtt a covid kitörése, most pedig éppenséggel a covidból való kilábalás az, ami szállítási fennakadást és árrobbanást okoz… Mi a háttér?

Mindenekelőtt az, hogy Kína megelőzte a világ többi részét a járvány leküzdésében. Általában Kelet-Ázsia. Ők három-négy hónappal ezelőtt robusztusan beindíthatták a gazdaságaikat, a termelésüket. Kínát és közeli, távoli szomszédait az is hajtotta, sürgette, hogy ne hagyjanak időt Amerikának, Nyugat-Európának olyan cikkek, szolgáltatások előállításának felfuttatására, amelyekben – a járvány kitöréséig – Ázsia egyre agresszívebben, végül is megkérdőjelezhetetlenül globálisan vitte a pálmát.

A kínaiak lépéselőnyéből miként következik a logisztikai világkrízis?

Példátlan mennyiségű áru halmozódott fel Kelet-Ázsia összes tengeri óriás kikötőjében. Hiába ultramodernek, nem bírják hűtőkapacitásokkal a szárazföldről naponta, óránként, percenként érkező újabb és újabb mélyhűtött élelmiszer szállítmányokat fogadni, nincs már tárolási hely a hegyekben álló rizsnek, szójának, szója készítményeknek. Ezek fő desztinációja az Egyesült Államok, általában Amerika.  A legfőbb probléma, a konténer és konténer-óriáshajó hiány. Speciális, korábban ismeretlen vészhelyzet alakult ki:  mindenekelőtt Kelet-Ázsiában, pláne Kínában. Egyrészt árudömping, másrészt áruhiány, kapacitáshiány. A globális logisztikai rendszer nagy hirtelenjében felemássá lett, a korábbi évtizedekben bejáratott rendszerhez képest.

Olyanra nem volt példa korábban, aminek most tanúi vagyunk. A kínaiak „lökik ki az árut” Észak-Európába, Amerika nyugati partvidéke irányába, de cserében onnan nem fogadnak viszont árut. Európában, Amerikában „kipakolnak”, és azonnal fordulnak vissza a konténer szállítók…

Üresen? Csere áru nélkül?

Üresen. Tízszer annyiba kerül az európai és az amerikai célállomások irányába a szállítás, mint vissza. Ez utóbbi nem tétel a kínaiaknak, lemondanak róla, mert idő- és konténer hiánytól szenvednek. Csak a kifelé útra, az exportra fókuszálnak. Ezt okozza a kínai-kelet ázsiai lépés előny a járvány feletti küzdelemben! Ez a mostani speciális árubőség és áruhiány- egyveleg kialakulásának legfontosabb magyarázata.

Mindennek korábban beláthatatlan, ázsiai belsőpiaci, továbbá Amerika és Európa ázsiai és egyéb exportjának kényszerű lassulását, részleges bénulását előidéző, a világkereskedelemben újabb és újabb egyensúlytalanságot generáló következményei alakulnak ki.

Gondoljunk bele például abba, hogy a Kínában alapvető ellátási cikknek számító sertéshúsból eddig egy időközi, a covid járvánnyal egyidejűleg is zajló, sertéspestis pusztította az állományt. Kényszervágások milliói, s emiatt többszörösükre nőttek az árak, illetőleg húshiány alakult ki.

Most viszont, hogy végre sikerült túl lenniük a húsválságon, amiatt folytatódik a drágulás, mert Amerikából nem érkeznek az állattartáshoz, etetéshez szükséges ellátmányok, de a százmillióknak szükséges gabonafélék sem... Ázsia jelenleg relatív élelmiszer ellátási gondokkal küzd, főként azért, mert Dél-, és Észak-Amerikából akadozik az import.

Ez aztán a piaci crunch (összeroppanás). Nem igaz?

Valóban azzal fenyegető állapotot takar a helyzet. Aminek nagyon konkrétan, bizonyíthatóan – legalábbis a következő hónapokban elkerülhetetlenül – világszerte kell, hogy nyoma legyen a mindennapi áruellátásban, annak akadozásában.

A repülős áruszállítás azért csak leveheti a terhek komoly részét…

A légiáruszállítás az elmúlt egy évben lassan-de-biztosan lebénult. Korábbi önmagának csupán árnyává „korcsosult”. A gépek áruszállításra való teljes átalakítása – egy- maximum két évre – senkinek sem érné meg. De az sem, hogy utasszállítók utasok nélkül csak árukat röpítsenek egyik kontinensről a másikra.

Ennél fogva az e-commerce (online-kereskedelem) világkereskedelem, a technológiai fogyasztási cikkek exportja-importja is egyre inkább akadozik. Ez is komoly drágulást sejtető folyamat.

Alapvetően mégiscsak kereslet túltengés alakul ki a járványt követően, amivel a kínálat egyebek között logisztikai okoknál fogva sem fog tudni lépést tartani. Pláne, ha beindul a vendéglátás és a turizmus… Nem fogják tudni kiszolgálni a vendégeket…

Az infláció melegágya az, amit kialakulni látunk. Árak robbanhatnak be, de nem tudjuk mennyire tartósan. Az egyensúlyi helyzet azonban vélhetőleg helyre fog állni valamikor. Ami most végbemegy a globális fuvarozási, szállítási infrastruktúrában, az olyasmi, amivel az utóbbi évtizedekben nem volt dolgunk: inflációs nyomás egyik oldalon, részterületeken kínálati robbanás, más területeken keresleti robbanás és áruhiány.

Sok pénzt keresnek viszont azok, akik képesek jól eltalálni a különböző árupiaci szegmenseknek a következő hónapokban, években történő ármozgásait, akik értenek – legalábbis jól spekulálnak ezen a téren- a konténeres kereskedelemhez, annak logisztikai technológiájához. 

Hozzászólások lezárva.