Ördögi kör, kiskapu vagy tényleg megéri fát ültetni a klímaváltozás ellen?

Egyszerűen létfontosságú a szénkivonás ahhoz, hogy elérjük a klímacélokat – hangsúlyozták tudósok a Guardiannek. A kijelentés előzménye az, hogy „zöld kritikusok” nemrég az Egyesült Királyságban „költséges hibának” nevezték a különböző szénkivonási és tárolási megoldásokat, amelyekkel csökkenteni lehet a fosszilis tüzelőanyagok okozta kibocsátást. A kivonást támogatók legfőbb érve az, hogy a nettó zéró kibocsátás eléréséhez a szénkivonási és tárolási megoldások az egyetlen életszerű és hatásos eszközt kínálják.

Mi is az a szénkivonás?

A szénkivonás, vagyis a szén-dioxid a légkörből történő kiválasztása, kivonása és tárolása (CCS) során természetes megoldásokkal, vagy kémiai eljárásokkal távolítják el az üvegházhatású gázt a levegőből: kivonják az erőművek és a gyárak működésekor keletkező (így az ipari és energetikai eredetű) CO2-kibocsátást, kondenzálják, majd a föld vagy az óceán alatt tárolják. Nehezíti az alkalmazást, hogy nagy kibocsátás mellett lehet alkalmazni és több energiára is van szükség ahhoz, hogy a megtermelt szén-dioxidot ne engedjék a légkörbe.

A jelenlegi technológiákkal az erőművekben megtermelt széndioxid 85–95 százaléka megfogható. Persze ezek nem járnak aggályok nélkül, ugyanis a víz alatti tárolás az óceánvíz savasodását okozza, és egyszerűen elpusztítja az óceán környékbeli élővilágát.

Az Egyesült Királyság igazából megfelelő adottságokkal és fekvéssel rendelkezik ahhoz, hogy az ilyen projekteket megvalósíthassák, méghozzá az Északi-tenger alatt. 20 éve elindítottak már különböző CCS projekteket, ezek rendre leálltak, a brit kormány ugyanis hezitált a finanszírozásukat illetően. Boris Johnson miniszterelnök mindenesetre vezető szerepet szán országának, ennek érdekében egymilliárd fontos alapot hirdetett meg 2030-ig a négy legnagyobb ilyen projekt megvalósítására. Környezetvédelmi aktivisták így is szkeptikusak: úgy látják, a CCS a befektetések ellenére sem járulna hozzá jelentősen a 2030-as klímacélokhoz, szerintük inkább a megújuló energiaforrásokra kellene koncentrálni.

Az Éghajlatkutató Kormányközi Testület (IPCC) is számol a CCS-sel. Ahogy arra Lehoczky Annamária éghajlatkutató is felhívta a figyelmet a Másfélfok.hu-n megjelent cikkében: „Minél nagyobb mértékben és minél hosszabb ideig haladja meg a földi átlaghőmérséklet a 1,5 °C-ot, annál nagyobb mértékben kell később ezekre a szén-dioxid-eltávolítási módszerekre támaszkodni.”

©

Na de hogy állnak ehhez a cégek?

Túl sok vállalat alapozna a szénkivonásra és -tárolásra, hogy nettó zéró legyen a kibocsátásuk – állítja a Bloomberg Green. A lap visszautal azokra a szakértőkre, akik szerint a szén-dioxid kivonása a légkörből kiskapu, amellyel a kormányok és a cégek most élni szeretnének, hogy megmutassák, milyen elkötelezetten küzdenek is a klímaváltozás ellen.

Az IPCC a Nemzetközi Energiaügynökséggel arra is felhívta a figyelmet, hogy az energiaipar esetében lényegében semmilyen szénkivonási megoldásra nem lenne szükség, ahhoz, hogy nulla legyen a kibocsátás, ha megújuló energiaforrásokból nyernénk energiát. Ezzel szemben az amerikai villamosipari vállalatok, így a Duke Energy vagy a Southern azt tervezik, hogy a kibocsátásuk nagyjából 5-15 százalékát kompenzálják. Ez ördögi körnek tűnik így.

A tudósok egy közössége is évek óta egyre kritikusabb a szénkivonással szemben: a klímakutató James Hansen a negatív emissziót úgy nevezte, mint ami „rákként terjed a különböző klímaforgatókönyvekben.” Ők is óvnak azonban az általánosítástól is: a nehézipar és a közlekedés okozta kibocsátást például nehezebb csökkenteni, így ezeknél az eseteknél kellene ösztönözni a CCS megoldásokat.

©

Jó megoldás a faültetés, vagy sem?

Hogy még tovább bonyolítsuk a helyzetet, nincs egyetértés a szén-dioxidot megkötő, természetes megoldások hatékonyságok terén sem: számos cég kompenzálja azzal ugyanis a kibocsátását és válik ily módon „klímasemlegessé”, hogy faültető programokat támogat.

2019-ben és 2020-ban több mint 40 cég jelentette be, hogy klímasemlegessé váltak. Ezek több mint fele ezt faültetéssel érte el, úgy, hogy eközben ott, ahol a vállalat lényegében üzemelt, ugyanúgy tovább melegítették a légkört. Ez azonban messze nem elég: az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) becslései alapján 2050-ig 500 és 3600 millió metrikus tonnányi szén-dioxidot kellene évente a légkörből kivonni új erdők telepítésével. A British Airways légitársaság és az Eni, olasz olajtársaság vállalta, hogy ők ketten 30 metrikus tonnát vonnak ki évente – ez is csupán a 12 százaléka annak, mint amit az IPCC előirányozott. Az IPCC szerint 500 millió hektárnyi földterület lehet alkalmas arra, hogy oda erdőket telepítsenek azzal a céllal, hogy széntározóként (is) működjenek. A Royal Dutch Shell egyedül vállalta, hogy ennek a tizedét ők finanszírozzák azért, hogy elérjék a nulla kibocsátást.

A Smithsonian trópusi kutatóintézete jelentetett meg egy tanulmányt, amelyben arra hívták fel a figyelmet: igencsak rizikós, hogy rengeteg befektető alapoz különböző, az erdők megőrzésére és újraerdősítésre irányuló programokra, ennek ugyanis nagyon ingatag a tudományos megalapozottsága, és arról is elég keveset tudunk, hogy mennyi szén-dioxidot is kötnek meg a fák, ugyanis ez, az erdők helyétől és még számos tényezőtől függően jelentős eltéréseket mutathat. „Több mint száz éve tanulmányozzák már az ökológusok a trópusi esőerdőket. A legtöbb kutatás azonban egy bizonyos fatípusra, vagy egy régióra koncentrál, emiatt azonban jóval nehezebb, hogy az egész képet lássuk, hogyan is vonják ki az erdők a szén-dioxidot” – magyarázta Helene Muller-Landau, a kutatás vezetője.

©

Az eredményeik szerint a széntárolási képesség, az erdő produktivitása, a szén-dioxid tárolása nagyon változó attól függően, hogy milyen a főmérséklet, vagy éppen a talaj termőképessége. Nedvesebb esőerdőkben gyorsabban nőnek a fák és több szén-dioxidot is tudnak megkötni – ugyanez igaz az alacsonyabban fekvő erdőkre is. Jobb termőképességű talaj esetében is produktívabbak a fák, azonban gyorsabban el is pusztulnak és ha bolygatják az erdőket, akkor is csökken a szén-dioxid-megkötő képességük.

Ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy a hivatkozott, korábbi kutatások nem is mindig vizsgálták az erdők és a szén-dioxid-megkötés kapcsolatát, így óvatosságra intenek. Ellentmond az eredményeiknek viszont az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia hivatalos folyóiratának (PNAS) kutatása, mely szerint a közhiedelemmel ellentétben a frissen telepített erdők nem kevésbé hasznosak, mint az öreg erdők, sőt – szénelnyelő képességük jobb volt, mint a már régóta meglévő erdőké.

Hozzászólások lezárva.