Olvasóink kérdezték, válaszolunk – Válságkezelés

Milyen hosszútávú trendek lesznek megfigyelhetőek a Világgazdaságban?

A jelenlegi válsághoz úgy értünk el, hogy a világgazdaság adóssága elképesztően megnőtt. Egységnyi GDP-növekedéshez mind nagyobb és nagyobb hitelbővülésre volt szükség.

Forrás: Rosenberg Reasearch

Miután egyre magasabb az adósság, egyre alacsonyabb kamatszintet bír el a rendszer, azaz a ciklikus fellendülések során egyre kisebb szintre emelhették csak a jegybankok az alapkamatot annak érdekében, hogy a megnövekedett adósságszolgálat ne döntse újra recesszióba a gazdaságot. Végül mégis ez történt, de ezt minden alkalommal egyre kisebb kamatszint váltotta ki.

Forrás: Bloomberg, BofA Merrill Lynch

Miután a jelenlegi válságban még inkább megnőtt az adósság (mind a privát, mind a közszféráé), ezért most a korábbiaknál is alacsonyabb, valószínűleg már 1-1,5%-os alapkamat szint is kiváltaná a gazdaságfékező hatást. Ebből az következik, hogy a kamatoknak tartósan (mindaddig, amíg az adósság, különösen a magánszektor adóssága jelentősebben le nem épül) alacsonyan kell maradnia. Mindezek fényében az alábbit gondoljuk legvalószínűbb forgatókönyvnek (természetesen lehet, hogy nem lesz igazunk).

A gazdaság a vírus okozta sokk után idővel fokozatosan (illetve zökkenőkkel, ha lesznek további fertőzési hullámok) talpra áll majd. A kezdeti sokkot követően megélénkül a kereslet, de nem egységesen. Vannak olyan szereplők, amelyek az állami transzfereknek köszönhetően alig érezték meg a válságot, így a fogyasztásuk erős lesz, de sokan elvesztették a munkájukat, így az ő keresletük tartósabban nyomott maradhat. Lesznek olyan áruk, szolgáltatások, amelyek iránt a válság előtti állapothoz képest sokkal erősebb kereslet mutatkozik, de sok szektor tartósabban kisebb kereslettel szembesül majd. A kereslettel szemben a kínálat várhatóan gyorsabban helyreáll majd, így a válságot követő 1-2 évben valószínűleg nem lesz nagy inflációs nyomás, sőt további dezinfláció sem kizárt.

Ahogy azonban élénkül tovább a gazdaság a gazdaságpolitikusok vonakodnak majd a stimulusok visszavételével, nem szeretnék a ciklust megölni, így kevésbé szigorítanak majd. A költségvetések tartósan lazák maradhatnak, a kamatszint pedig tartósan nulla közelében ragad. Így előbb-utóbb a gazdaságok átkerülnek a túlhevülés szakaszába, fokozatosan emelkedő bér- és árnyomással. (Ezt a folyamatot erősítheti – várakozásunk szerint – a globalizáció megtorpanása/visszafordulása, valamint az erősödő választói akaratnak megfelelni igyekvő, vagyoni és jövedelemi különbségek csökkentésére irányuló újraelosztó gazdaságpolitika.)

Az emelkedő infláció azonban nem fog érdemi (legfeljebb csak 0,5-1 százalékos) kötvényhozam és kamatemelkedéssel párosulni, ugyanis a jegybankok folytatni fogják az eszközvásárlásaikat, megakadályozva a hozamok emelkedését. Az infláció fokozatos gyorsulását így sem a laza költségvetési politika, sem az egyre nagyobb állami újraelosztás, sem a csökkenő globalizáció, sem pedig a tartósan laza monetáris politika nem fogja tompítani. Sőt! Így a pénzügyi elnyomás, azaz a tartósan negatív reálkamatszint fokozatosan csoportosít majd át vagyont a megtakarítóktól az adósok irányába és csökken az adósság, miután a GDP nominális növekedése érdemben nagyobb lesz, mint a kamatszint. (Valami hasonló történt a II. Világháborút követően az USA-ban, amikor a Fed a Kincstárral történt megállapodás értelmében nem engedte megemelkedni a kötvényhozamokat még az infláció megugrása ellenére sem.)

Forrás: Bloomberg, Bridgewater

Ha ez a forgatókönyv következik be, akkor hosszabb távon a reáleszközök (arany, részvény, ingatlan, föld, nyersanyag) vélhetően jobbak vagy kevésbé rossz befektetések lesznek a nominális eszközöknél (kötvény, bankbetét, készpénz.) Az inflációindexált kötvények a fejlett világban már most is negatív reálhozammal forognak, azt jelezve, hogy aki biztos reálhozamra törekszik, annak a biztonság érdekében fel kell áldoznia valamennyit a megtakarítása reálértékéből.

Forrás: Bloomberg

Befektetőként mit lehet tenni ebben a helyzetben?

Először is úgy gondoljuk, hogy ez a környezet magas volatilitást, az árfolyamok nagy változékonyságát fogja eredményezni a tőkepiacokon, különösen a részvények esetében. Így szükség lesz a portfólió aktív változtatására. Az eséseket arra lehet kihasználni, hogy növeljük a portfólió reáleszköz (leginkább részvény) kitettségét. Azért nem gondoljuk, hogy már most minden megtakarítást részvényben kellene tartani, mert egyrészt az emelkedő inflációs környezet a részvényeknek sem jó, csak kevésbé rossz, másrészt pedig a részvénypiacok egy jelenős része nagyon drága, igen optimista forgatókönyvet árazva.

Az elmúlt 30-40 év a folyamatosan csökkenő kamatkörnyezet mellett Kánaán volt szinte az összes befektetési eszköznek, ugyanis minden befektetési eszköz értéke az általa megtermelt pénzáramlás diszkontált jelenértéke, ahol a jelenbeli pénzre való átváltáshoz használt diszkontráta a kamatszint függvénye. Minél kisebb a kamat, annál nagyobb egy későbbi pénz(áramlás) jelenértéke. Ha a következő 10-20 évben nem csökkennek tovább a hozamok (ami a jelenlegi kamatszinteket figyelembe véve elég valószínű), akkor az eszközárakat támogató hátszél megszűnik (esetleg szembeszéllé változik.) Az általános eszközáremelkedés ellenére azonban mindig vannak olyan régiók, szektorok, amelyek olcsóbbak maradtak, gyengébben teljesítettek. Ezen az ábrán is látható, hogy alapvetően az amerikai részvénypiac szárnyalt az elmúlt 2-3 évtizedben, így inkább Európában és a világ többi (USA-n kívüli) részvén találunk vonzóbb (olcsóbb) részvényeket.

Forrás: Bloomberg, HOLD Alapkezelő

The post Olvasóink kérdezték, válaszolunk – Válságkezelés appeared first on alapblog.

Hozzászólások lezárva.