NAV: a megváltozott munkaképességű munkavállalói kör változása 2021. január 1-jétől

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) módosítása szerint 2021. január 1-jétől bővül az a személyi kör, akiket megváltozott munkaképességű munkavállalóként lehet számba venni, olvasható a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) tájékoztatójában.

Az új szabály szerint:

„22/A. § (1) A 23. § (1) bekezdésének alkalmazása során – legutoljára a 23. életévének betöltése szerinti naptári évben – a megváltozott munkaképességű személyekkel egy tekintet alá esik az a személy is, aki
a) köznevelési intézményben – a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerint megállapított – sajátos nevelési igényű gyermeknek; vagy
b) felsőoktatási intézményben – a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerint megállapított – fogyatékossággal élő hallgatónak minősült.

(2) A 23. § (1) bekezdésének alkalmazása során a megváltozott munkaképességű személyekkel egy tekintet alá esik az a személy is, aki – a munkaszerződése szerint – jogszabályban meghatározottak alapján rehabilitációs mentori tevékenységet lát el, és a munkaszerződése szerinti napi munkaideje a 4 órát eléri. A munkáltatónál

a) 20 vagy annál kevesebb megváltozott munkaképességű munkavállaló esetén 1 fő,
b) 21–100 megváltozott munkaképességű munkavállaló esetén legfeljebb 4 fő,
c) 101–250 megváltozott munkaképességű munkavállaló esetén legfeljebb 8 fő,
d) 251–500 megváltozott munkaképességű munkavállaló esetén legfeljebb 10 fő,
e) 500 feletti megváltozott munkaképességű munkavállaló esetén legfeljebb 12 fő
rehabilitációs mentort lehet figyelembe venni.”

Ez azt jelenti, hogy a kötelező 5 százalékos foglalkoztatási szintbe beszámítható az a munkavállaló is, aki
mentori tevékenységet lát el, valamint
– a köznevelésben sajátos nevelési igényű gyermeknek minősült, vagy felsőoktatási intézményben fogyatékossággal élő hallgatónak minősült.

(A mentorral kapcsolatban feltétel a napi 4 órát elérő munkaidő, a tanuló, hallgató esetében a 23. életév betöltésének naptári évében lehet figyelembe venni a szóban forgó személyt.)

I. A mentor alkalmazása

A mentornak fontos szerepe van a fogyatékos, a megváltozott munkaképességű személy munkahelyi beilleszkedésében és a munkaerőpiacon való megmaradásában, ezért teszi lehetővé a módosítás a mentorok beszámítását a kötelező foglalkoztatási szintbe, így ösztönözve a munkáltatókat az alkalmazásukra. A beszámítható mentori létszám attól függ, hány fő megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztat az adott munkáltató.

A munkáltatónál
♦ 20 vagy annál kevesebb megváltozott munkaképességű munkavállaló esetén 1 fő,
♦ 21–100 megváltozott munkaképességű munkavállaló esetén legfeljebb 4 fő,
♦ 101–250 megváltozott munkaképességű munkavállaló esetén legfeljebb 8 fő,
♦ 251–500 megváltozott munkaképességű munkavállaló esetén legfeljebb 10 fő,
♦ 500 feletti megváltozott munkaképességű munkavállaló esetén legfeljebb 12 fő
rehabilitációs mentort lehet figyelembe venni.

A foglalkozási rehabilitációs mentori szolgáltatás, tevékenység a következő feladatokat öleli fel egy munkáltatónál:

♦ szükség szerint a képzésben részesülők benntartásának segítése, a lemorzsolódás elkerülése, a munkahelyi környezetbe történő beilleszkedés elősegítése, a betanítás, a munkahelymegtartás segítése, az utókövetés, valamint az egyéni rehabilitációt támogató, segítő szolgáltatások szervezése, az életvitelt, munkavállalást segítő eszközök hozzáférésének szervezése a mentor által;
♦ egyéb tanácsadási módszerek és eszközök felhasználásával segíti a mentor a munkaerőpiaci integrációt és a munkaadók befogadóvá válását a megváltozott munkaképességű személyek iránt;
♦ egyéb a munkáltató által meghatározott, a megváltozott munkaképességű, fogyatékos, sajátos nevelési igényű fiatal beilleszkedését, munkahelyének megtartását segítő feladatokat.

Az Mmr. 3. sz. melléklete szerint a mentornak az alábbi képesítési előírások valamelyikének kell megfelelnie

Az egyetemi vagy főiskolai szintű végzettséggel, államilag elismert felsőfokú végzettséggel, illetve a többciklusú képzési rendszernek megfelelően alapfokozattal vagy mesterfokozattal rendelkező személy akkor foglalkoztatható rehabilitációs mentorként, ha a következőkben meghatározott, valamint ezekkel egyenértékű képesítési előírásoknak megfelel.

A foglalkozási rehabilitációs mentori szolgáltatás (tevékenység) gyakorlásához előírt végzettség:
bölcsészettudományi, társadalomtudományi, közgazdaságtudományi, orvostudományi, egészségtudományi, állam- és jogtudományi, közigazgatás-tudományi karon szerzett végzettség vagy tanítói/tanári/gyógypedagógiai végzettség, munkavállalási tanácsadó, munkaügyi kapcsolatok szaktanácsadó, személyügyi szervező, gyógypedagógiai rehabilitációs konzultáns, mentálhigiénés szakember, foglakozási rehabilitációs szaktanácsadó végzettség, foglalkozási rehabilitációs humán és műszaki szaktanácsadó, rehabilitációs szakmérnök.

Összefoglalva: a mentor akkor számítható be a kötelező foglalkoztatási szintbe, ha a munkaszerződése szerint munkaköri tevékenységei közé tartozik a mentori feladatok ellátása, ezt napi 4 órában végzi és rendelkezik a fentiekben felsorolt végzettségek valamelyikével.

II. A sajátos nevelési igényű, vagy fogyatékossággal élő hallgató alkalmazása

Kiemelt cél a tanulmányaikat befejező, köznevelésből kikerülő sajátos nevelési igényű és a felsőoktatásban végzett fogyatékossággal élő hallgatónak minősülő fiatalok elhelyezkedésének segítése, ezért a módosítás eredményeként a rehabilitációs hozzájárulás fizetése szempontjából a kötelező foglalkoztatási szintbe 23 éves korukig beszámíthatóak, a korábbi szakértői bizottsági vélemény alapján.

A munkáltatónak a kötelező foglalkoztatási szintbe történő beszámítás érdekében a sajátos nevelési igényű, vagy fogyatékossággal élő hallgatónak történő minősítésre vonatkozóan egyrészt ismerni kell az egészségi állapotra vonatkozó szabályokat, másrészt az ezen állapotok igazolására szolgáló dokumentumokat.

Az egészségi állapotra vonatkozó definíciók

A sajátos nevelési igényű tanuló fogalmát mind a köznevelésről, mind a szakképzésről szóló, a fogyatékossággal élő hallgató definícióját a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény tartalmazza az alábbiak szerint:

sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló (a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény [Nkt.] 4. § 25. pontja): az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi (látási, hallási), értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd;

sajátos nevelési igényű tanuló, illetve képzésben részt vevő kiskorú személy (A szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény 7. §. 5. pontja): az a különleges bánásmódot igénylő tanuló, illetve képzésben részt vevő kiskorú személy, aki az Nkt. szerinti szakértői bizottság szakvéleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi – látási, hallási –, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrumzavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral – súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartás-szabályozási zavarral – küzd.

Fogyatékossággal élő hallgató (jelentkező) (A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 108. § 6. pontja): aki mozgásszervi, érzékszervi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.

Az egészségi állapot igazolására szolgáló szakvélemények köre

A sajátos nevelési igény és a fogyatékosság megállapítására, valamint a kapcsolódó kedvezmények javasolására vonatkozó fórumrendszer 2020. szeptember 1-jétől változott, azonban a kedvezmény érvényesítéséhez ezen időpontot megelőzően kiadott igazolások is felhasználhatóak.

Az alábbi szervek által kiadott igazolások fogadhatóak el

2020. szeptember 1-je előtt:
♦ a tankerületi központok által fenntartott megyei (fővárosi) pedagógiai szakszolgálatok (szakértői bizottsági minőségükben eljárva),
♦ az ELTE Gyakorló Országos Pedagógiai Szakszolgálat,
♦ a rehabilitációs szakértői szerv, rehabilitációs hatóság (megyei/fővárosi kormányhivatal),
♦ szakorvos (szűk körű, speciális esetben)
által kiadott igazolás sajátos nevelési igényről, fogyatékosságról.

2020. szeptember 1-jét követően:
♦ a tankerületi központok által fenntartott megyei (fővárosi) pedagógiai szakszolgálatok (szakértői bizottsági minőségükben eljárva),
♦ az ELTE Gyakorló Országos Pedagógiai Szakszolgálat
által kiadott igazolás sajátos nevelési igényről, fogyatékosságról.

Összegezve: a korábban sajátos nevelési igényű, vagy fogyatékossággal élő hallgatói státusszal rendelkező fiatal munkavállaló tehát akkor számítható be a kötelező foglalkoztatási szintbe, ha a munkáltató rendelkezik a fent részletezett valamely szakértői bizottság által a fiatal számára, annak tanulmányai alatt kiállított véleményének másolatával.

A vonatkozó jogszabályok köre:
♦ a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény és ennek végrehajtásáról szóló 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet,
♦ a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény [helyébe új jogszabály lépett (a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény)],
♦ a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 87/2015. (IV. 9.) Korm. rendelet,
♦ a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos eljárási szabályokról szóló 327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet,
♦ az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. (IV. 13.) Korm. rendelet,
♦ és a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről szóló 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet.

III. Dokumentáció, iratok megőrzése

Az Mmtv. 23. § (7) bekezdése szerint:
„A megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztató munkaadó a rehabilitációs hozzájárulás megállapítása céljából nyilvántartást vezet, amely tartalmazza a megváltozott munkaképességű munkavállaló és a 22/A § szerinti személy természetes személyazonosító adatait és társadalombiztosítási azonosító jelét, a megváltozott munkaképességű munkavállaló munkaképesség-változásának, egészségi állapotának, egészségkárosodásának mértékét, a sajátos nevelési igény vagy fogyatékosság tényét, továbbá az ezek igazolására szolgáló okiratok másolatát. A nyilvántartást a munkáltató a foglalkoztatás megszűnését követő 5 évig köteles megőrizni. A sajátos nevelési igényre vagy a fogyatékosság tényére vonatkozó adat a foglalkoztatás megszűnését követő 5 évig, de legfeljebb a 23. életév betöltését követő 5 évig kezelhető.”

Összegezve: a sajátos nevelési igényű tanuló, fogyatékossággal élő hallgató alkalmazásával összefüggésben a munkáltató köteles az egészségi állapot megállapítására vonatkozó dokumentumok másolatát bekérni a munkavállalótól és ezeket a foglalkoztatás megszűnését követő 5 évig megőrizni.

Előfizetési csomagajánlataink:

Hozzászólások lezárva.