Mostantól él az adózók „önfeljelentési” kötelezettsége

A napokban járt le a határon átnyúló adózási konstrukcióban érintett feleknek az első ún. DAC-6-os adatszolgáltatási kötelezettsége. Ezzel egyidejűleg – még utolsó pillanatban – a Pénzügyminisztérium is közzétett egy tájékoztatót az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos egyes kérdésekről. Nem árt, ha – különösen – a könyvelők, tanácsadók, ügyvédek és a bankok is alaposan átrágják magukat a 38 oldalas dokumentumon, mert bármelyikük könnyen az adatszolgáltatás hatálya alá kerülhet. A Jalsovszky Ügyvédi Iroda összefoglalója.

<!–

<!– Piacesprofit_468/500×60/200_cikk_normal_content_1

activateBanner(‘Piacesprofit_cikk_normal_content_1’);

–>

2018. június 25-én lépett hatályba az az irányelvi módosítás (ún. „DAC6”), amely az OECD elvárásainak eleget téve adatszolgáltatásra kötelezi az adótanácsadókat és más közreműködőket, valamint végső soron magukat az adózókat, az agresszívnek ítélt, határon átnyúló adótervezési megoldásokkal kapcsolatban. A sokak által önfeljelentésnek is aposztrofált adatszolgáltatásnak az a célja, hogy az adóhatóságok idejekorán tudomást szerezhessenek azokról a konstrukciókról, amelyek (világ)gazdaságilag nem kívánatos jövedelem-átcsoportosításokat valósítanak meg.

„Az adatszolgáltatási kötelezettséget az olyan határon átnyúló konstrukciók alapozzák meg, amelyek megfelelnek bizonyos olyan sajátosságoknak, ismérveknek, amelyeket az irányelv megjelöl” – magyarázza dr. Fehér Tamás, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda partnere. „A kötelezettség első körben a tanácsadókat, közreműködőket érinti, ideértve akár pl. könyvelőket is, akik közreműködnek valamely jelentendő konstrukció megvalósításában. Végső esetben pedig maguk az adózók kötelesek az adatszolgáltatást megtenni.” Az első adatszolgáltatás határideje épp most jár le, innentől kezdve pedig az adózónak mindig 30 napja van a bejelentésre azt követően, hogy a konstrukció megvalósítását meg tudja kezdeni, vagy a bejelentési kötelezettségről őt tanácsadói tájékoztatják.

Szinte az első határidővel egyidejűleg tette közzé a Pénzügyminisztérium (PM) azt az iránymutatást, amellyel a bejelentési kötelezettség egyes rendelkezéseit magyarázza. Az alábbiakban ezekből szemezgettünk.

Tág konstrukciók

A szabályozás kulcsfogalma a „konstrukció”: ezek azok a megoldások, ügyletek, amiket jelenteni kell. Márpedig ezt a PM igen tágan értelmezi, ugyanis ide nem csupán szerződések, vagy klasszikus, „papíron” is megjelenő ügyletek, megoldások tartozhatnak, hanem pusztán ténybeli helyzetek, vagy ezek megváltozása. A PM egyik példája szerint ilyen lehet pl. az, ha egy társaság adóilletőségét úgy módosítják, hogy a székhelyétől eltérő helyen kezdik el megszervezni a vezetőség üléseit.

Hozzászólások lezárva.