Mitől lesz élhetőbb Budapest? Megmondták az érintettek.

A Property Investment Fórum 2019 szakmai beszélgetésén felütésként jött a kérdés: Mit kell tenni az élhetőségért és mikor lesz ennek haszna? Volt olyan résztvevő, aki szerint 30 éves távlat kell, mert amit most teszünk, annak legkorábban 2050-ben lesznek látható eredményei, akkorra lesz meg az anyagi és a klímavédelmi haszna,  ezt mondta például Botos Barbara, az ITM helyettes államtitkára. Jelinek Balázs, a Városliget Zrt. működési vezérigazgató-helyettese a MOST-ra helyezte a hangsúlyt és főleg a technológiai oldal fontosságát emelte ki. Mások, mint például Pál Tamás, az Eston International ügynökség irodabérbeadási vezetője nem szereti a hosszú időtávokat mert szerinte elkényelmesít, szerinte sok dolgon már most lehet változtatni. Példaként említette a bicikliút megcserélését az Andrássy úton, ahol ezáltal rögtön elviselhetőbb lett az autósok és a kerékpárosok élete.

A fejlesztői érdekeket és szemléletet rajta kívül Schranz Mihály, a Property Market Ingatlanfejlesztő Kft. fejlesztési igazgatója képviselte, aki nagy beruházásuk, a BudaPart példáját hozta. Beszámolója szerint a parkolók építésénél úgy jártak el, hogy ha majd a beköltözés utáni időszakban kiderül, hogy a lakók és az odalátogatók igénylik, akkor ezeket a tereket, felületeket más funkcióval látják el, magyarul eltűnhetnek majd parkolóhelyek. Dr. Reith András, az ABUD Kft. ügyvezetője szerint a hosszú és rövid távú érdekek konfliktusát kezelni kell, pl. politikai ciklusok és üzleti ciklusok eltérhetnek: „Ma a fejlesztők vagy azt csinálják, ami megéri , vagy ami kötelező” – mondta.

Hogy mire kell fókuszálni?  Botos szerint a meglévő épületek felújításának a megtérülése kb. 25 év, most kell nagy összeget befektetni, hogy megtérüljön. Tényként beszélt arról, hogy a lakosság többsége az épületeknél csak a fizikai burok felújításban gondolkodik, az okosításban nem, s ez hiba. Pál – akárcsak a többi beszélgetőpartner – azt emelte ki, hogy a közösségi közlekedés fejlesztése kulcsfontosságú, ezzel nőhetnek a zöldfelületek, ha vannak parkok is az ingatlanfejlesztéseknél, akkor felmegy annak az értéke.

Érdekes vitarész volt a smart city témájáról. Schranz a mai nézetekre utalva azt mondta, hogy sokan legfeljebb üzemeltetési megújulást látnak benne, de szerinte a humán oldalát is ki kellene dolgozni. „Több városi alközpontot kellene létrehozni, ma még ez nem elég gyors, a közterületek minőségének durva javulása kell (fákat autósávok helyett), hogy a közösségépítés is megtörténhessen” – fűzte hozzá.

Reith szerint a smart city program inkább csak keret, ma már az okosváros lakója van a központban, nem a technológia.  „Hatékonyabb együtt élhetőség kell, jelentős tudáshiány van arról, hogy miért vannak egyáltalán a fejlesztések”. – jegyezte meg.

Botos fontosnak vélte, hogy már megkezdődött az egyedi fűtések lecserélése elektromos, vagy távfűtésre, de ez még nagyon gyerekcipőben jár.  Utalt egy pozitív szabályozási változásra, miszerint a távhő alkalmazása mostantól beszámítható környezetvédelmi kötelezettség teljesítésének (pl. irodaházaknál). Elmondta még, hogy a felszíni elektromos töltők mellett kötelező lesz az irodaházakban és bizonyos méretű társasházakban is ilyet telepíteni, ezen kívül elindult egy zöldbusz program is Budapesten, sok száz buszt cserélnek sokkal korszerűbbre vagy elektromosra. 

Pál szorgalmazta, hogy az üresen álló épületek könnyebben kaphassanak új funkciót, lásson benne fantáziát egy fejlesztő. Az is örvendetes, hagy ma már a bérlő cégek jobban megnézik, hogyan lehet tömegközlekedéssel eljutni a kinézett irodaházba. Egyúttal rugalmasabb állami és önkormányzati fellépést sürgetett, a fejlesztők is ezt szeretnék. Reith szerint proaktívabb törvényhozás kell és nem követő. Súlyos gondnak nevezte például az adatkezelést, ami szerinte botrányosan alacsony színvonalú, miközben ha ezt a kérdéskört profin kezelné az állam és az önkormányzatok, akkor, abból profitálhatnának a fejlesztők és az így megépített projektekből a lakosok is.

Forrás: portfolio.hu

Hozzászólások lezárva.