Mit érdemes tudniuk a német nyugdíjrendszerről az ott dolgozó magyaroknak?

Németországban nő az aggodalom, hogy a társadalom gyors demográfiai öregedése miatt a német kötelező nyugdíjrendszer nem lesz képes elegendő ellátást nyújtani időskorban. Az aggodalmak enyhítésére 2001-ben, 2004-ben és 2016-ban is nagy horderejű nyugdíjreformokat hajtottak végre.

A reformok következtében a német nyugdíjszámítás a 2001-ben bevezetett nyugdíjpontok rendszerére épül. A nyugdíj havi összegét a következő képlet alapján állapítják meg: a személyes nyugdíjpontok darabszámát megszorozzák egy bonus-malus szorzótényezővel, majd az aktuális nyugdíjértékkel, azt követően pedig a nyugdíjtípustól függő szorzótényezővel.

A Brexit árnyékában – mit érdemes tudniuk az ott dolgozóknak a brit nyugdíjrendszerről?

Az Egyesült Királyságban több mint százezer magyar dolgozik, és mindegyiküket érinti, mi történik az Európai Unióból történő brit kiválást követően a nyugdíjjogosultságaikkal.

A nyugdíjszámítás kulcstényezője a nyugdíjpont (persönliche Entgeltpunkte). Minden biztosított minden biztosítási év után az adott évben elért relatív kereseti helyzetét tükröző nyugdíjpontot kap. A nyugdíjpont értékét elsősorban az éves – kötelező járulék alapját képező – kereset határozza meg, amelyet a német nemzetgazdasági átlagbérhez kell viszonyítani, vagyis a személyes kereset összegét el kell osztani a nemzetgazdasági átlagbér összegével. A képletnek megfelelően pontosan egy pontot ér a járulékfizetők átlagos kereseti szintjének megfelelő kereset. Ha ennél magasabb a kereset, egynél nagyobb értékű, ha kisebb a kereset, egynél kisebb értékű nyugdíjpontot kap az adott évben a biztosított.

A kereset alapján meghatározott nyugdíjponthoz hozzá kell adni a járulékfizetéssel nem járó, de biztosítási időnek minősülő tartamok alapján járó pontokat is. Kisgyermek nevelése esetén például a gyermek hároméves koráig a szülők évente egy pontot, összesen három pontot kapnak egy gyermek után. A szülők meg is oszthatják egymás között e pontokat. Alapesetben a bonus-malus szorzótényező (Zugangs­faktor) értéke 1,00 (ha nincs sem levonás, sem jóváírás a nyugdíj kapcsán). A korhatár előtti nyugdíjak esetében a szorzótényező havi 0,3 százaléknak, de összesen legfeljebb 14,4 százaléknak megfelelő mértékben csökken. A szorzó értéke havi 0,5 százaléknak megfelelő mértékben nő, ha az érintett személy a nyugdíjkorhatár betöltését követően a nyugdíj igénylése nélkül tovább dolgozik.

A nyugdíj összegét az aktuális nyugdíjérték (aktueller Rentenwert) mint szorzótényező révén befolyásolja a német gazdasági fejlődés éves alakulása. Az aktuális nyugdíjérték megegyezik annak a havi nyugdíjnak az összegével, amely egy átlagkeresőt illetne meg a tárgyévben. (A keletnémet területekre 2025-ig más nyugdíjérték érvényes, mint a fejlettebb nyugati területekre.) Az átlagkeresetet a német nemzeti számlák alapján határozzák meg. A számítás nem egyszerű, de az elve talán igen: az előző évi aktuális nyugdíjértéket megszorozzák az előző évi nemzetgazdasági bruttó átlagkereset változásának mértékével, majd az előző évi nyugdíjjárulék változásának százalékos mértékével és az előző évi fenntarthatósági szorzótényezővel, így kapják meg a tárgyévi aktuális nyugdíjértéket.

Az aktuális nyugdíjérték 2019. július 1-jétől a nyugati tartományokban pontonként 33,05 euró, a keleti tartományokban (volt NDK) 31,89 euró.

A fenntarthatósági szorzótényező (Nachhal­tig­keitsfaktor) a nyugdíjrendszer függőségi rátájának a változását méri. Vagyis azt, hogyan változik a járulékfizetők száma a rendszer által fizetett ellátásokban részesülő nyugdíjasok számához képest. A képlet alkalmazása hosszú távon a bruttó helyettesítési ráta csökkenéséhez vezet, mivel az aktuális nyugdíjérték növekedése elmaradhat a bruttó nemzetgazdasági átlagbér növekedésétől. A helyettesítési ráta 2030-ig nem lehet alacsonyabb, mint 43 százalék, 2030 után viszont szükség szerint bármilyen irányban változhat, a demográfiai folyamatok miatt természetesen nem kizárt a további csökkentés. A jelenlegi politikai szándék arra irányul, hogy 2025-ig legalább 48 százalékon tartsák a bruttó helyettesítési rátát. Ez is tanúsítja, hogy a német állami nyugdíj csak az egyik összetevő az időskori megélhetés biztosításában, a másik két összetevőnek – foglalkoztatói nyugdíj, magánnyugdíj – is kiemelt szerepet kell játszania.

Fotó: Shutterstock

Az egyes nyugellátásokhoz más típusú szorzótényező (Rentenartfaktor) tartozik, így például öregségi nyugdíj esetén a szorzótényező 1, az ideiglenes özvegyi nyugdíj esetén 0,25, a végleges özvegyi nyugdíj esetén 0,55, és így tovább.

A fentiek alapján meghatározott összetevőket helyettesítik a nyugdíjképletbe, így számítják ki a nyugdíj induló havi összegét. A német öregségi nyugdíjhoz minimálisan szükséges biztosítási időtartam 5 év (60 hónap).

Németországban a munkából a nyugdíjba való átmenet rugalmasabbá tétele érdekében Flexirentengesetz címmel 2016-ban új törvényt fogadtak el. Ennek értelmében 2017 júliusától a korábbinál rugalmasabb módon lehet a korhatár előtti nyugdíj mellett kiegészítő tevékenységet folytatni. A korhatár előtti nyugdíj mellett szerzett keresetet a nyugdíjak éves kiigazítása (nyugdíjnövelés) során figyelembe veszik.

Emellett a korhatár előtti nyugdíjakat terhelő malus (levonás) ellensúlyozása érdekében lehetőség nyílik arra, hogy a korhatár előtti nyugdíjba vonulást tervező munkavállalók az ötvenedik életévük betöltése után önkéntesen kiegészítő járulékot fizessenek.

További rendelkezés, hogy 2017 januárjától a korhatár előtt nyugdíjban részesülő személy is köteles nyugdíjjárulékot fizetni a nyugdíj melletti keresőtevékenységgel szerzett keresete után mindaddig, amíg be nem tölti a rá vonatkozó nyugdíjkorhatárt, viszont ennek révén a korhatár betöltését követően nyugdíjnövelésre lesz jogosult.

Új lehetőség, hogy a nyugdíjkorhatár betöltése után tovább dolgozó öregségi nyugdíjas lemondhat a nyugdíj mellett szerzett keresetének járulékmentességéről, így további nyugdíjpontokat, ezáltal szerves nyugdíjnövelési jogosultságot szerezhet.

A német nyugdíjrendszerben minden évben július 1-jén az aktuális nyugdíjérték (aktueller Rentenwert) szerint szabályozzák a nyugdíjak összegét. Vagyis nemcsak az adott évben megállapítandó, új nyugdíjak összegére, hanem a korábban megállapított összes nyugdíj összegére is hat az aktuális nyugdíjérték. Ha az aktuális nyugdíjérték nő, akkor az összes nyugdíj összege ennek megfelelően emelkedik. A törvényi garanciánál fogva az aktuális nyugdíjérték nem csökkenhet, ezért legrosszabb esetben a nyugdíjak összege nem változik a következő évben. A nyugdíjemelés mértéke 2019. július 1-jétől 3,18 százalék volt Németország nyugati tartományaiban, és 3,91 százalék volt a keletiekben.

Minden 16. életévét betöltött németországi lakos az állampolgárságától függetlenül jogosult arra, hogy önkéntes járulékfizetéssel

  • növelje (vagy a minimális hatvanhavi biztosítási időből hiányzó időtartamok ily módon történő megszerzésével megalapozza) nyugdíjjogosultságát, vagy
  • egyéb jogcím hiányában nyugdíjjogosultságot alapozzon meg, vagy
  • két biztosítási időtartam közötti hiányzó időtartamot megszerezzen.

Önkéntes járulékfizetés akkor is teljesíthető, ha az EU valamelyik tagállamának állampolgára nem él Németországban, de legalább egy alkalommal fizetett már német járulékot.

A volt szövetségi munkaügyi és szociális miniszterről, Walter Riesterről elnevezett rendszernek – amely a magánbiztosítási, vagyis a harmadik pillér legfontosabb összetevője – nyújtott állami támogatás évi 3 milliárd euró nagyságrendű. Az ilyen nyugdíjbiztosítási konstrukcióban biztosítottak száma meghaladja a 16,5 milliót. (A Riester-nyugdíjat éppen azért vezették be 2002-ben, hogy részben ellensúlyozzák az állami nyugdíj kényszerű csökkentését.) A Riester-nyugdíj-előtakarékosság lényege: a biztosított az éves bruttó keresete legalább 4 százalékát fizeti be, amelyet az állam évi legfeljebb 2100 euró támogatásban részesít. A rendszer ötféle befektetési lehetőséget kínál, szoros szabályozás alatt. A nyugdíjszolgáltatás (a Riester-Rente) teljes mértékben adóköteles.

Hozzászólások lezárva.