Mi jön ezután?

Az egyik fontos bevételi forrásom a tanácsadások, amire azt gondolná az ember, hogy szépen, egyenletesen minden héten ugyanannyi van.

Hát nem. Két hétig heti kettő-három, aztán három hétig napi kettő-három. Egyik júliusban igazi nyári álmosság, a másikban annyi tanácsadás, hogy csak kapkodom a fejem és nem tudom, mikorra adjak időpontot. Még tíz év alatt sem sikerült rájönnöm, miért alakul ez így. Független attól, hogy mennyit írtam előtte, hány helyen láthattak az emberek a blogon kívül vagy éppen az év milyen szaka van.

Ezt csak azért írtam le, mert az elmúlt másfél hét is nagyon húzós volt, egyszerűen nem jutottam oda, hogy nekiüljek írni. Külön szeretnék elnézést kérni 2021-től, aki szerint nem kifogás a nem-írásra, hogy sok munkám van. 🙂

De most újra itt vagyok.

Találtam egy érdekes tanulmányt a Deutsche Banktól a különböző eszközosztályok hosszútávú megtérüléséről, illetve arról, hogy vajon most milyen gazdasági korszakba fog belépni a világgazdaság.

A fenti ábrán az első emelkedő szakasz a globalizáció első korszaka (növekedés az egész világon, világkereskedelem ugrásszerű növekedése, népességrobbanás, elenyésző infláció), ezt követte a két világháború és a közte lévő gazdasági zuhanás, majd 1971-ig a Bretton Woods-i rendszer (erős gazdasági növekedés, alacsony és stabil infláció, jóléti államok létrejötte), utána az aranymentes “fiat money” rendszer bevezetése magas inflációval terhelten. Ez lezárta a vizsgált időszak első felét.

1980-tól napjainkig a globalizáció második korszaka, a munka kiszervezése a fejlődő államokba, ami újra alacsony inflációt eredményezett, Kína belépése a világgazdaságba, extrém alacsony kamatkörnyezet, ami árrobbanást okozott az eszközök piacán az ingatlantól a részvényekig. Látszólag mindenki nyert a dolgon, a fejlett országok éppúgy, mint a fejlődőek, ahová a termelést kiszervezték.

S a tanulmány írója szerint újra vége egy korszaknak, s várhatóan most jön a “zűrzavar időszaka”, ahol Kína majd lekörözi az Egyesült Államokat gazdaságilag komoly feszültségek és remélhetőleg csak kereskedelmi háborúk mellett, minden gazdaságilag jelentős országban komoly demográfiai válsággal és még súlyosabb eladósodással.

A járvány még katalizálta is ezt a folyamatot, elősegítette a változás elindulását. (A tanulmány ezután sok oldalt szentel az USA és Kína jelenlegi és várható helyzetéről, hogyan fognak reagálni a helyzetre a harmadik országok, például az Unió egésze.)

A tanulmány kitér az Unió problémáira is, amíg Németország vagy Franciaország növekszik, a peremállamok gazdasága egyhelyben topog, a 2007-es válság előtt is csak komoly eladósodás mellett tudtak lépést tartani az erősebb uniós gazdaságokkal.

A tanulmány kitér még rengeteg mindenre, hogy vajon mennyire tudják majd kézben tartani az inflációt a kormányok, milyen gondokat okozhat a növekvő társadalmi egyenlőtlenség, a generációk közötti vagyoni egyenlőtlenség vagy akár a környezetvédelmi problémák.

Ezután a tanulmány röviden arra tér ki, melyik eszközosztállyal mennyit lehetett keresni az elmúlt 100-200 évben.

Az elmúlt száz évben az amerikai részvények évi 4,5%-kal szárnyalták túl az amerikai hosszú lejáratú állampapírokat, 3,7%-kal a vállalati kötvényeket, évi 5,6%-kal az aranyat és 6,6%-kal az ingatlanok áremelkedését.

1800 óta két évtized volt, amikor az amerikai részvények nominálisan negatív hozamot hoztak, a harmincas években és a kétezres években. A legjobb öt évtizedből három viszont az elmúlt 40 évben volt.

A 10 éves állampapírok és a vállalati kötvények soha nem hoztak negatív hozamot nominálisan, viszont inflációval korrigáltan már nem ilyen szép a helyzet, az elmúlt 120 évben hat évtized is volt, amikor negatív volt a reálhozamuk.

Az euró bevezetése óta az európai részvények csúnyán alulteljesítik akár az amerikai, akár a brit részvénypiacot, évi 4,4, illetve 2,3%-kal.

Röviden ennyit a tanulmányról, akit bővebben érdekel, olvassa el.

Share

<!–
–>

Hozzászólások lezárva.