Mészáros Lőrinc lerohanhatná az ásványvízpiacot, de valószínűleg nem fogja

Van egy hely, ahol szinte biztosan nem örülnek annak, hogy Mészáros Lőrinc megvásárolja az ország egyik legnagyobb ásványvíz-gyártó üzemét. Az albertirsai gyárat a 40-es főúttal összekötő útszakaszon lakók ugyanis hosszú ideje panaszkodnak már a hatalmas kamionforgalomra. Amikor ott jártunk, előfordult ugyan, hogy akár 15-20 percig sem jött hangosabb jármű, de olyan is volt, hogy gyors egymásutánban három négy kamion dübörgött át a településen.

A G7-nek nyilatkozó helyiek többsége szerint az ő szempontjukból az elmúlt években kissé javult a helyzet, most kisebb a forgalom, mint 3-4 esztendővel ezelőtt. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy a település határában található gyárat működtető cég megroppant, megrendelései jelentős részét elvesztette, így kamionból is kevesebb kellett. Az új tulajdonos, az üzemet némi kormányzati hátszéllel olcsón megvásároló Mészáros Lőrinc érkezésével, azonban biztosan változni fog a helyzet.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkIlyen, amikor megmentenek egy céget Mészáros Lőrincnek a külföldi befektetőktől, áron alulHa Mészáros Lőrinc meg akar venni féláron és verseny nélkül egy nagy üzemet, akkor megveszi. Részletesen bemutatjuk egy példán, hogyan működik a folyamat szabályosan, olajozottan.

Ebben a szektorban ugyanis a mennyiségnek nagyon fontos szerepe van. Egy gyár akkor tud hatékonyan működni, ha minél jobban kihasználja a rendelkezésre álló kapacitásokat. Márpedig az üzem az elmúlt időszakban legfeljebb alapjáraton pörgött, a mostaninál sokkal többet is tudna termelni.

Más kérdés, hogy egyáltalán nem biztos, hogy kizárólag ásványvizet. Bár a gyárat eddig üzemeltető Aquarius Aqua – ahogy a neve is mutatja – egy időben főleg erre koncentrált, de az egységben üdítő és energiaital is készült nagy mennyiségben, már korábban is. Mészáros Lőrinc legújabb felvásárlása így tulajdonképpen három piacot is megbolygathat. Ebben a cikkben azt mutatjuk be, hogy az ágazati szereplők várakozásai szerint az ásványvízpiacon milyen hatása lehet a felcsúti milliárdos érkezésének (a másik két szegmenssel külön cikkben foglalkozunk majd).

Közel mindenkihez

Akármennyire zavarja a helyieket az átmenő forgalom, az albertirsai üzemnek az elhelyezkedése az egyik legnagyobb versenyelőnye. Amikor ugyanis ásványvizet veszünk, akkor legkevésbé magát a vizet kell megfizetnünk, sokkal inkább a csomagolást, illetve azt, hogy a palack az adott üzletbe kerül (meg persze a gyártó és a kiskereskedő hasznát). Márpedig az albertirsai üzemhez a legtöbb kiskereskedelmi lánc központi raktára viszonylag közel van, vagy ha nincs is annyira közel, akkor is elég könnyen elérhető tőlük az M0-áson.

Tulajdonképpen az Aquarius-Aqua is jelentős részben erre építette a stratégiáját, árban próbált meg a konkurensek alá vágni, nagyon sokáig sikerrel. Ennek megfelelően lényegében minden termékük esetében a legolcsóbb szegmensben voltak a legerősebbek: nem elsősorban önálló márkákat építettek, hanem tulajdonképpen bérgyártást csináltak a kiskereskedelmi cégeknek. Magyarul ők gyártották szinte minden lánc sajátmárkás termékeit, például az Aldi-, a Spar- és a Tesco-vizeket. Illetve az energiaitalokat és üdítőket is, de a legerősebben az ásványvíz-szegmensben érvényesült ez.

Az alacsony logisztikai költségek pedig ebben sokat segítettek. A láncok éves tendereken választják ki azt a céget, amely a saját termékeiket gyárthatja. Az ilyen tárgyalásokon pedig

az ásványvíz esetében különösen fontos szempont az ár, szinte csak az számít, nem forintok döntenek, hanem, gyakran néhány tíz fillér.

Egy távolabbi, például debreceni ásványvízgyártó nem tudott versenyezni az Aquarius sokkal alacsonyabb szállítási költségeivel, az albertirsai cégnek csak a környékbeli konkurenseit kellett megvernie.

Más kérdés, hogy a vállalat még így is sokszor érthetetlenül olcsón szállított. Már évekkel ezelőtt jelentek meg cikkek arról, hogy néhány ásványvízgyártónál nagyon nem jön ki a számolás, mert az ár, amiért a terméküket adják, egyszerűen nem fedezheti a csomagolási és szállítási költségeket. Éppen ezért sokan áfa-trükközésre gyanakodtak, és ezt visszaigazolva is látták, amikor az Aquaris-Aqua-nál néhány éve problémákat talált a NAV*A 2012 és 2016 közötti évekre az adóhatóság több mint három milliárd forintnyi adóhiányt, bírságot, illetve késedelmi kamatot állapított meg a cégnél, a társaság azonban természetesen vitatta ennek jogosságát..

Nagyjából ekkor indult meg tényleg látványosan az Aquarius vesszőfutása. A vállalat a láncoknak gyártott több tízmillió palack vízzel még 4-5 évvel ezelőtt is a piacvezetői pozícióért küzdött, mennyiségben a 30 százalékot közelítette a részesedése. Az elmúlt években azonban a legtöbb lánc elpártolt tőle, nagy részük a szintén közeli Magyarvízzel állapodott meg.

Nyomás a láncokon

Ez azonban nem végleges állapot: az éves tendereken az új tulajdonos megpróbálhatja majd visszaszerezni a korábbi vevőket. Abban eléggé eltért a G7-nek nyilatkozó piaci szereplők vélekedése, hogy erre milyen eszközei lehetnek. A kormányközeli körökből legutóbb tavaly év végén érkezett elég egyértelmű jelzés, hogy a kabinetnek vannak tervei a kiskereskedelemmel. Lázár János egy konferencián azt mondta, hogy a jövőbeli tervek között szerepel a külföldi kiskereskedelmi láncok kiszorítása.

Egy ilyen környezet sok szempontból is kedvező helyzetbe hozhat akár ártárgyalásokon is olyan szereplőket, amelyek jobban be vannak kötve a kormányhoz. Az albertirsai gyár új tulajdonosánál jobban pedig valószínűleg senki nincs oda bekötve. A szektorban tulajdonképpen mindenki érzékeli ennek a kockázatát, de a rizikót elég eltérően ítélik meg. A többség inkább arra hajlik, hogy emiatt még nem fogják drágábban megvenni Mészáros Lőrinc ásványvizét a multik.

Ez nem közbeszerzés, nem állami tender, nem igazán lehet nyomást gyakorolni a piacra, a fogyasztóra meg végképp nem

– fogalmazott lapunknak egy ágazati szereplő.

Persze erre nem is feltétlenül van szükség. Halottunk olyan véleményt is, hogy Mészárosék az Aquarius stratégiáját vihetik tovább: egy ideig akár veszteséget is felvállalhatnak, hogy kiszorítsák a konkurenseket a főbb láncokból. Ez azonban épp az éves tenderek miatt nem tűnik kifizetődő üzletnek, hiszen ha az idén olcsón megnyernek egy vevőt, azt jövőre simán elveszíthetik.

Épp ezért a többség szerint nem ebbe az irányba indulnak. Még akkor sem, ha például a Spar tapasztalatai alapján a járvány megtörte a drágább márkázott termékek fokozatos térnyerését, és újra az olcsó vizeknek adott lökést, azaz az Aquarius által korábban megcélzott szegmens most épp nem teljesít rosszul.

A Viviennel nem sikerült

Az ásványvízpiaci terjeszkedés másik iránya egy erősebb saját márka felépítése lenne, amihez az alapok elvileg meg is lehetnének. Ezen a területen azonban Mészároséknak nincsenek jó tapasztalatai.

A csoport ugyanis néhány éve már megszerezett egy kisebb márkát, a Vivient, ám felfuttatniuk nem sikerült. Bár a Vivien forgalma most látványosan nagyobb, mint a felcsúti milliárdos belépése előtt*a céget az Aquariushoz hasonlóan felszámolásból megszerzett eszközökből építették fel, de ez jelentős részben annak köszönhető, hogy 2017 óta a MÁV tőlük vásárolja a vizet. A bevételük ráadásul ágazati összevetésben még így sem jelentős.

Egy saját márka felépítése tehát valószínűleg nagyon komoly marketing-erőfeszítéseket igényel, ám egyáltalán nem biztos, hogy megtérül. A hazai ásványvízpiacban ugyanis túl sok növekedési potenciál nincs, sőt a Magyar Ásványvíz, Gyümölcsé és Üdítőital Szövetség legfrissebb adatai szerint tavaly elég látványosan visszaesett a fogyasztás. A trendekben pedig érdemi változást nem várnak a szervezetnél, ahol a G7 kérdésére azt írták

új szereplő belépése sem fogja a fogyasztás mértékét jelentősen megváltoztatni, a jelenleginél lényegesen több ásványvizet nem fognak a fogyasztók inni. A változás legfeljebb az egyes palackozók forgalmának átrendeződését jelenti.

Azaz Mészárosék csak mások kárára terjeszkedhetnének, ami elég bizonytalan, és mindezt úgy, hogy a márkaépítésre, illetve a most megvett gépekre is jelentős összeget kellene költeniük.

Pár év múlva

A gépeket viszont – ha már úgyis felújítják – az olcsó vizek palackozásánál hatékonyabban is lehet használni, például üdítő gyártásra. Épp ezért az ágazatban inkább az a várakozás, hogy Mészárosék rövidtávon nem fogják lerohanni az ásványvízpiacot, ehelyett rámennek a magasabb nyereséget biztosító termékekre, vagyis az üdítőkre, esetleg az ízesített vizekre.

A helyzet akkor változhat meg, ha életbe lépnek a műanyag-palackok újrafeldolgozását szabályozó uniós előírások.

Négy év múlva ugyanis minden új PET-palacknak 25 százalékban hulladékból nyert alapanyagot kell tartalmaznia. Az hagyján, hogy a piaci szereplők szerint ez jelentősen növelni fogja az ásványvizek árát, de komoly versenyelőnyt biztosíthat annak, aki rendelkezik újrahasznosító kapacitással.

Márpedig az Aquarius-Aquának volt egy ilyen érdekeltsége Karcagon, igaz ez nem képezte a részét annak a csomagnak, amit most a Mészáros-csoport az Aquariusból megvásárolt. Idővel azonban ez az újrahasznosító üzem is gazdát fog cserélni, mivel az egységet birtokló cég is felszámolás alatt áll.

Ha olyasvalaki szerzi meg, akinek ásványvízgyártó kapacitása is van, akkor az két-három év múlva komoly versenyelőnybe kerülhet. A lapunknak nyilatkozó piaci szereplők szerint ugyanis – mivel sok ilyen üzem nincs Magyarországon – a feldolgozó tulajdonosának komoly ráhatása lehet arra, hogy a konkurensek mennyiért jutnak hozzá az ásványvíz árában abszolút meghatározó palackok alapanyagához.

Közélet Aqua Lorenzo Aquarius-Aqua ásványvíz Mészáros Lőrinc Olvasson tovább a kategóriában

Hozzászólások lezárva.