Már a februári minimálbér-emelést is veszélyezteti a tárgyalási patthelyzet

A 2020-as év olyan sok meglepetést hozott, hogy talán azon már nem is érdemes meglepődni, hogy 2021 januárjának harmadik hetében még mindig nem született meg a megegyezés a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán a 2021-ben törvényileg kötelező minimálbérről és garantált bérminimumról.

A tárgyalásokat, amelyeket az elmúlt években december végéig rendre lezárták, idén a járvány miatt kialakult gazdasági helyzet nehezíti. Bár a Munka törvénykönyve alapján a megegyezésnek év végéig meg kellett volna születnie, a kormány a járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzetből származó jogával élve december 31-én rendeletet adott ki arról, hogy januárban is folytathassák a tárgyalásokat.

A múlt heti tárgyalásokon a kormány – arra hivatkozva, hogy az nem felelne meg a jogszabályoknak – elutasította a szakszervezetek javaslatát, hogy a megegyezés a januári bérekre visszamenőleg is vonatkozzon. Így a januári emelést már biztosan nem kapják meg a legalacsonyabb jövedelműek. A G7 érdeklődésére Kordás László, a legnagyobb szakszervezeti konföderáció, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke elmondta, hogy a rendelet alapján legfeljebb február 8-ig meg kell születnie a megegyezésnek, de

Kordás szerint ha ezen a héten sincs megegyezés, akkor a februári emelés is elmaradhat. 

A megegyezés elmaradása nemcsak a szakszervezeti becslés szerint nagyjából egymillió minimálbért keresőt, hanem például egyes szociális juttatásokra jogosultakat is érint, ugyanis a gyed vagy például a munkakeresési járadék minimumszintje is a mindenkori minimálbér szintjéhez van kötve. Januárban így ezeket a 2020-ra érvényes 161 ezer forintos minimálbérszint alapján utalják ki.

A 2020-as tárgyalásoknak a munkavállalói szervezetek 10 százalék körüli minimálbér-emelési javaslattal vágtak neki, miközben a munkaadók a tárgyalások elhalasztását kérték arra hivatkozva, hogy a bizonytalan gazdasági helyzetben nem lehet felmérni, hogy mekkora emelésre van tér. Januárra a tárgyalások oda jutottak el, hogy a munkaadók belementek volna egy 3 százalékos emelésbe, a szakszervezetek viszont 5 százalékos emelést szerettek volna. Bár mindkét oldalról voltak olyan szervezetek, amik hajlottak volna a 4 százalékos kompromisszumra, hivatalos megegyezés egyelőre nem született.

A tárgyalásokat leginkább az a helyzet bonyolítja, amelyet az elmúlt hónapokban több cikkben is részletesen bemutattunk a G7-en. Ahogy az a harmadik negyedéves GDP-adatok alapján is nagyon jól látszott, a magyar gazdaság az év második felében szétszakadt: néhány iparág visszatért a válság előtti szintre, míg mások alig tértek magukhoz az év első felének megrázkódtatásai után. 

Érdeklődésünkre szakszervezeti és munkaadói oldalról is az ipart (autóipar, gépipar, gyógyszeripar, vegyipar) emlegették az első csoportba tartozó példaként. László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke a bértárgyalások tapasztalatait összegezve azt mondta, hogy ezekben az iparágakban a munkaerő-megtartás bekerült újra a célok közé, ami nem ritkán 8-10 százalékos béremeléseket eredményezett a nagyobb cégeknél.

Talán a munkaerő-kölcsönzés helyzete mutatja meg a legszemléletesebben, hogy jelenleg mi a helyzet a munkaerőpiacon Magyarországon. A Magyar Munkaerő-kölcsönzők Országos Szövetségének közleménye szerint

a turizmus és vendéglátás kivételével minden iparágban a járványhelyzet előtti szintre emelkedett a kölcsönzött munkavállalók létszáma. 

Mindez szintén arra utal, hogy számos iparág visszatért a járvány előtti termelési szintre, közben ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a cégek bizonytalanok a jövővel kapcsolatban, hiszen a kölcsönzött munkaerő alkalmazásának legfőbb előnye a szempontjukból pont a rugalmasság ebben a helyzetben.

Szintén a bizonytalanságra – és egyben a munkavállalók alkupozíciójának romlására – utal, hogy a KSH adatai alapján a második és a harmadik negyedév között minden jelentősebb ágazatban csökkent a munkaerőköltség.

Kordás László szerint ugyanakkor az idei év második felére a vakcinagyártás felpörgésével a gazdaság teljesítménye vissza fog állni a korábbi szintre, és őszre már az olyan ágazatok is elkezdhetik a felépülést, mint a turizmus és a vendéglátás. Arra a kérdésre, hogy mely iparágakban eredményezne most elbocsátásokat egy nagyobb mértékű minimálbér-emelés, Kordás azt mondta, nem hiszi, hogy lenne ilyen, hiszen ahol igazán nagy baj van, már megtörténtek az elbocsátások. 

Optimizmusát valamelyest tényleg megalapozzák az előrejelzések: az MNB decemberi inflációs jelentése szerint 2021-ben 3,5-3,6 százalékos infláció mellett 3,5-6 százalékos GDP-növekedés és az egész nemzetgazdaságra vonatkozóan 6,6-7,3 százalékos bruttó átlagkereset-növekedés várható.

Ez utóbbi várakozás egyébként optimistább, mint a Pénzügyminisztérium előrejelzése, ami 4,4 százalékos bérnövekedést prognosztizál 2021-re. Mindezek mellett pedig az sem elhanyagolható tényező, hogy – ahogy arra Pitti Zoltán a G7-en megjelent cikkében nemrég felhívta a figyelmet – a hazai üzleti szereplők termelékenységi és jövedelmi mutatóik alapján rendelkeznek olyan tartalékokkal, amelyek fedezetet adhatnak a hazai minimálbérek 2021. évi jelentősebb emelésére.

A munkaadók szerint ugyanakkor nemcsak a 2021-es előrejelzéseket kell figyelembe venni a minimálbér megállapításánál, hanem a 2020-as visszaesés hatásait is. A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán a munkaadók képviselőjeként részt vevő Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) alelnöke szerint alapvetően három tényező határozza meg, hogy a cégek ki tudják-e gazdálkodni a minimálbér emelését: az infláció, a termelékenység alakulása és az esetleges járulékcsökkentések. 

Ez utóbbi 2020-ban megtörtént, az infláció nagyjából az előrejelzéseknek megfelelően alakult, a becsült 3 százalékos termelékenység-növekedésből viszont 5,5 százalékos csökkenés lett, miközben a bérköltség nőtt

– mondta. A tavalyi évre vonatkozó 8 százalékos emelés forrása szerinte a járvány okozta visszaesés miatt így elveszett, a 2021-es év pedig bizonytalan, ami miatt a minimálbér szinten tartása lenne indokolt, de szociális megfontolásból egy az inflációt ellentételező 3 százalékos emelést elfogadhatónak tartanak.

A munkaadói szervezetek is érzékelik a gazdasági teljesítmény kettészakadását, ugyanakkor mivel a minimálbér a legalacsonyabb béreket kitermelni képes cégekre vonatkozik,

Rolek szerint nem vonhatnak átlagot az egyes iparágak teljestményéből, amikor az emelés mértékére tesznek javaslatot.

Arra a kérdésre, hogy mely iparágakban van most a legtöbb olyan cég, ami nem tudna kigazdálkodni egy nagyobb emelést, Rolek a kiskereskedelmet és a mezőgazdaságot, illetve a könnyűipart említette.

A munkaadók és munkavállalók álláspontja között abban is eltérés mutatkozik, hogy milyen összefüggést látnak a minimálbér és a termelékenység között. Amíg ugyanis a munkaadók szerint a termelékenység növekedése a minimálbér-emelés feltétele, addig a nekünk nyilatkozó szakszervezeti vezetők a fordított összefüggést hangsúlyozták.

Az a munkáltatók racionális döntése, hogy minél alacsonyabb béreket akarnak, ugyanakkor ennek az az eredménye, hogy konzerválódik az alacsony hatékonyság, a legkisebb bérek emelése ugyanis hatékonyságnövelésre ösztönzi a legkevésbé termelékeny cégeket

– mondta erről Kordás.

László Zoltán szerint a minimálbér-emelést kigazdálkodni nem képes cégek között is érdemes különbséget tenni. Szerinte a kiskereskedelemben és bizonyos szolgáltató szektorokban sok olyan munkavállaló dolgozik minimálbéren – jellemzően 5 főnél kevesebbet foglalkoztató – magyar kkv-knál, amik nem tudnának kigazdálkodni egy 8-10 százalékos minimálbér-emelést. Viszont „a feldolgozóipar beszállítói láncának vége felé is sok cég van, ahol a bérszint minimálbér körül van, és ott fontos nemzetgazdasági cél kellene hogy legyen a béremelés”, amire László szerint forrás is lenne. 

Abban László és Kordás is egyetértett, hogy a jelenlegi helyzetben nagy előnyt jelentene, ha elterjedtebbek lennének az Európai Bizottság által is támogatott iparági kollektív szerződések, amelyek nagyobb rugalmasságot hagynának ahhoz, hogy a gyengébben teljesítő szektorokban kisebb, az erősebben teljesítőkben pedig nagyobb mértékű minimélbér-emelés valósuljon meg a leggyengébben teljesítő cégek piacról való kiárazása mellett.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA magyarok magukra vannak hagyva, amikor a fizetésről egyezkednek, ezen változtatna most az EUAz Európai Bizottság új javaslata a minimálbér szintjét nem határozná meg, viszont kötelezővé tenné a kollektív szerződések elterjesztését.

Az Európai Bizottság javaslatáról Rolek azt mondta, hogy a közép-európai régióban az ágazati szintű kollektív szerződéseknek nincs hagyományuk, inkább vállalati szintű kollektív szerződések jellemzőek. Emellett pedig megjegyezte, hogy a bérpolitika az Európai Unióban állami hatáskörben van, és azt sem tartja jogilag megalapozottnak és jó iránynak, hogy az unió a tagállami bérszinthez képesti minimumszinteket irányozzon elő.

Mindez persze aktuálisan egyelőre csak gondolatkísérlet szintjén érdekes, hiszen csak egy javaslatról van szó. Annak viszont a következő hetekben ki kell majd derülnie, hogy meg tudnak-e egyezni a felek az emelés mértékében.

Vállalat garantált bérminimum minimálbér Olvasson tovább a kategóriában

Hozzászólások lezárva.