Magyarország a lehetetlent várja a multiktól

Az alkalmazott transzferárak kapcsán az azonos érdekeltségi körbe tartozó közép-és nagyvállalatok egymás közötti gazdasági eseményeinél évente dokumentációs kötelezettség áll fenn. Az előírás szerint fődokumentumot is kell készíteni, külföldi anyavállalat esetén ennek határideje az érintettek többségénél 2019. december 31. Ez több ezer céget érinthet. Más országokban jellemzően a cégek jóval szűkebb körére vonatkozik csak ilyen előírás; ezért sok esetben a nálunk működő multiknak nehézséget okoz az elkészítése, az elmulasztás azonban bírsággal jár – véli a Niveus Consulting Group.

A transzferár dokumentációra vonatkozó jogszabály Magyarországon először 2003-ban jelent meg. Az OECD és a G20 tagállamok által kidolgozott, a multinacionális vállalatcsoportok agresszív adótervezésének visszaszorítását célzó BEPS (Base Erosion and Profit Shifting) akcióterv 13. pontját (BEPS 13) 2017-ben ültették át a magyar jogba.

Tavaly óta a BEPS előírásai vonatkoznak a magyarországi vállalatokra, ennek értelmében az alábbi, háromszintű transzferár-dokumentációs rendszert kell kialakítaniuk:

♦ a cégcsoport egészét bemutató fődokumentum (master file),
♦ az adózó ténylegesen megvalósult kapcsolt tranzakcióit vizsgáló helyi dokumentum (local file),
♦ a cégcsoport vagyoni és jövedelmezőségi helyzetét földrajzi régiónként ismertető országonkénti jelentés (country-by country report vagy CbCR).

„A master file és local file elkészítése azon közép- vagy nagyvállalatnak kötelező, aki kapcsolt vállalkozásával az adott évben 50 millió forintot meghaladó összegű gazdasági eseményt bonyolít. Az érintett cégek száma legalább tízezres nagyságrendre tehető.” – mondta Girászin János, a Niveus Consulting Group transzferár tanácsadási partnere. A CbCR kötelezettség egy jóval szűkebb körre, a 750 millió eurónál nagyobb konszolidált árbevételű multikra vonatkozik, ez nálunk hozzávetőlegesen 2500 céget érint, nekik csak egy egyszerűbb éves bejelentést kell teljesíteni a NAV felé.

A Niveus felhívja a figyelmet, hogy ha a master file nem, vagy hiányosan áll rendelkezésre, az évenként 2 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal szankcionálható.

December 31. a határidő külföldi anyavállat esetén!

A transzferár-dokumentáció elkészítésének határideje főszabály szerint legkésőbb az üzleti év fordulónapját követő 5. hónap (május) utolsó napja. Kivételt képeznek azok, akiknek a végső anyavállalata külföldi: náluk a local file-nak a főszabály szerinti határidőig, míg a master file-nak csak később, az üzleti év utolsó napját követő 12 hónapon belül kell rendelkezésre állnia. Azaz, nekik, a 2018-as év vonatkozásában legkésőbb idén december 31-ig, és ezt az adóhatóság már 2020. január 1-jétől vizsgálhatja. A Niveus szerint a dokumentációkészítésre kötelezett, tízezres nagyságrendű vállalati kör legalább fele -– kétharmada lehet külföldi hátterű – őket érinti a december 31-i határidő.

Más országokban nem jellemző a dokumentációkészítési határidő, általában csak ellenőrzéskor, az adóhatóság kérésére kell összeállítani a nyilvántartást, így a multinacionális hátterű magyar adózóknak teljes mértékben indokolt hosszabb – május helyett decemberi – határidőt biztosítani a master file kapcsán.

„A magyar szabályozás problémája viszont az, hogy nálunk minden transzferár-dokumentálásban érintett cégnek fődokumentummal is kell rendelkeznie, miközben e tekintetben más államok szabályai elég eltérő képet mutatnak.” – tette hozzá Girászin János.

♦ Az Egyesült Államokban nincs a BEPS 13-nak megfelelő master file-készítési kötelezettség.
♦ Németországban akkor kell ilyet készíteni, ha az adózó árbevétele a tárgyévet megelőző évben legalább 100 millió EUR volt.
♦ Ausztriában akkor kötelező, ha az érintett adózó árbevétele a tárgyévet megelőző két év legalább egyikében meghaladta az 50 millió eurót.
♦ Franciaországban pedig akkor, ha az adózó (vagy anyavállalatának/leányvállalatának) árbevétele vagy mérlegfőösszege meghaladja a 400 millió euró határértéket.

A Niveus szerint a Magyarországon működő külföldi hátterű vállalatok könnyen olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy maguknak kell gondoskodniuk a fődokumentum elkészítéséről, miközben az ehhez szükséges információknak csak töredéke áll rendelkezésükre. Különösen magas ez a kockázat azoknál a cégeknél, amelyek egy relatíve kisebb, az ilyen jellegű adózási kötelezettségek teljesítése kapcsán kevésbé centralizált vállalatcsoporthoz tartoznak.

A helyi dokumentum önmagában nem újdonság, hiszen – néhány többletkövetelménytől eltekintve – tartalmilag gyakorlatilag azonos a korábbi szabályok szerinti önálló transzferár nyilvántartással.

A fődokumentum ezzel szemben egy teljesen új eleme a nyilvántartásnak és a következőkről kell részletes információkat tartalmaznia a cégcsoport egészét / valamennyi tagját illetően:

♦ a cégcsoport szervezeti és tulajdonosi struktúrája,
♦ a cégcsoport gazdasági / üzleti tevékenysége,
♦ a cégcsoport immateriális javai és K+F tevékenysége,
♦ a cégcsoport finanszírozási rendszere,
♦ a cégcsoport adózási helyzete.

Könnyen belátható, hogy a jogszabály által előrít mélységű és terjedelmű információk – különösen egy számos országban működő, multinacionális cégcsoport esetében – csak az anyavállalatnál állnak teljeskörűen rendelkezésre.

Előfizetési csomagajánlataink:

Hozzászólások lezárva.