Könyvajánló: Spengler: A nyugat alkonya

Amikor a Könyvajánlót kitaláltam, még nem gondoltam, hogy ezt a könyvet is ajánlani fogom – mivel ez nagyon nehéz olvasmány. Csak haladóknak. 🙂

Az ember csak olyan könyvet ajánljon, amit maga is el tudott olvasni és érdemesnek tart az elolvasásra. A második kritériummal semmi baj: ez a könyv az egyik legnagyobb XX.századi szellem/kultúra történeti remekmű! Az első kritériummal azonban van egy kis bökkenő: sokszor neki szaladtam a kétkötetes, robosztus műnek és a végén mindig úgy raktam le, hogy nagyon élveztem, sok értékes gondolatot találtam benne, de oldalakat lapoztam át, nem olvastam el benne mindent. Ez biztosan egyedi dolog, de én nem tartom főbenjáró bűnnek, ha így olvas az ember. Ha eljutottam odáig, hogy egy könyvet például nem olvasok el, akkor előre szoktam szaladni benne, még a végébe is beleolvasok – és aztán rakom le. Biztosan megtaláltam benne mindent, ami felelhető, értékes?

Spengler hatalmas ismeret halmaz birtokában, kiforrott értékrenddel és szilárd elképzelésekkel, iránymutatással írta meg ezt a könyvet. Az I. világháború előtti forrongó, pezsgő szellemi élet remek táptalajt nyújtott az ilyen átfogó, ma már elképzelhetetlenül széles ablakon kitekintő mű elkészítéséhez. Áttekinti a történelem egyes korszakait és jut el végül a korának kritikai, építő megközelítéséig.

Sokat merített Goethe és Nietzsche szellemiségéből, nagyon művelt, felkészült és még érthetően is ír. Letisztult gondolatképeket felvázoló nagyon ritka filozófusnak tekintem – ha már valami besorolás mindenképpen kell.

A mai kor emberének, a jelenkor kihívásainak is sok üzenetet tartalmazó művet sokan kritizálták, használták fel céljaikra, sajátították ki – és mégis itt van a polcomon és arra vár, hogy ismét neki gyürkőzzek az elolvasásának.