Kidobtunk 9 hónapot, amikor megalapozhattuk volna az oltások iránti bizalmat

A következő hetekben, hónapokban egyre többen dönthetnek arról saját belátásuk szerint, hogy beadatják-e a koronavírus-járvány legyűréséhez szükséges védőoltást. Ahhoz tehát, hogy végre visszaállhassanak a mindennapok a korábbi kerékvágásba, világszerte óriási tömegek bizalmára lesz szükség a vakcinák és az oltást szervező-lebonyolító intézményrendszer iránt.

A nyájimmunitás eléréséhez a szakértők vélekedése szerint a társadalmak legalább 60-70 százalékos (sőt, az amerikai védekezést irányító Anthony Fauci újabban már 90 százalékos arányt is emleget) átoltottsága szükséges. Ehhez képest Magyarországon a KSH legfrissebb, 2020 végi-2021 eleji adatai szerint is csak a lakosság mindössze alig több mint egyötöde adatná be magának biztosan az oltást.

Az oltások iránti szkepticizmus már az első, himlő elleni oltás 1800-as években történő feltalálása óta ismert és kutatott jelenség, ami eddig többnyire a kisgyerekeiket féltő szülőket érintette. Az általános bizalmatlanság egyik lényeges forrása az a paradox helyzet, miszerint az igazán sikeres oltási programok következtében – a fejlett országokban legalábbis – eltűntek azok a betegségek, amelyekre azok irányulnak, így aztán hacsak nem olvas valaki utána annak, hogy mivel járhat például a tetanusz, a kanyaró vagy a gyermekparalízis, aligha lehet tudatában a vakcinák valódi jelentőségének. Az ismeretlen kórok homályos veszélye mellett viszont felértékelődnek az oltással járó kisebb-nagyobb, de megtapasztalható kellemetlenségek, mint például a tűszúrás fájdalma és az esetleges mellékhatások – ezeket az ellenérzéseket pedig tovább erősíti, ha az oltást egy egészséges újszülöttnek vagy aggódó kisgyereknek kell beadatni.

A koronavírustól védő vakcinák esetében az általános oltásellenesség mellé

további kételkedés társulhat az oltóanyagok rendkívül gyors kifejlesztése miatt,

a COVID-19-járvány kitörése és az első klinikai tesztek alá vont oltás megjelenése között mindössze három hónap telt el, ami páratlanul rövid idő. Azt viszont már a járvány tavaly téli, kora tavaszi európai kitörésekor tudni lehetett, hogy végső soron csak a védőoltásoktól lehet remélni a megállítását, mégis, az azóta eltelt háromnegyed év alatt szinte semmi sem történt az oltásokkal szembeni bizalom megerősítéséért.

Komoly felelősség terheli tehát azokat a szakmai és politikai szervezeteket, amelyek a félelmek, a tévhitek és az álhírek ellenében tényszerű és tudományos érvekkel léphetnek fel az oltásokat övező vitákban. Ezt az ezredfordulóra az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) is felismerte, és az oltásokkal kapcsolatban több kampányszerű programot is indított*Például a 2005 óta minden áprilisban megrendezett Európai Védőoltási Hét, vagy pedig a 2010-ben megfogalmazott, a következő tíz évre vonatkozó Globális Vakcina Akcióterv., részben az ellenérzések semlegesítése végett. Ugyanakkor az ENSZ intézményének költségvetése egy nagyobb amerikai kórházéhoz hasonló mértékű, ráadásul leginkább csak ajánlásokat tehet, így nincs kellő ereje az oltás mellett szóló érvek képviseletére.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMost derült ki, miért baj, hogy filléres alamizsnából, hatalom nélkül működik a WHOEgy amerikai kórház nagyobb költségvetési tételt jelenthet, mint a WHO támogatása, de a politikai széljárás most úgy hozta, hogy az Egészségi Világszervezetet pécézte ki magának Trump.

A szervezet elmúlt évi tevékenységét feldolgozó idővonalát böngészve mindez jól látszik: ugyan a WHO már májusban megfogalmazott az oltásokkal kapcsolatos kommunikációra vonatkozó alapelveket, még október vége felé sem sikerült az ajánlások és a stratégiaalkotás szintjéről elmozdulni*A szervezet egyik csúcstalálkozóján leszögezték az oltásokkal kapcsolatos hiteles kommunikáció fontosságát a résztvevők, de konkrétumokat nem rögzítettek az összefoglaló szerint. az oltóanyagok népszerűsítésével kapcsolatban.

A magyar kormányzat is – részben a WHO kezdeményezéséhez csatlakozva – tett és tesz általános lépéseket a vakcinák népszerűsítése érdekében, ám jelentősebb igyekezet még a COVID-19 elleni tömeges oltás küszöbén sem érzékelhető: például a Nemzeti Népegészségügyi Központ oltásbiztonságról szóló oldalán e cikk írásakor elérhető utolsó bejegyzés dátuma október 26-i. A kormányzat elmúlt hónapokban tapasztalt, vakcinákkal kapcsolatos politikai törekvései és kommunikációs fordulatai is inkább táplálták az ellenérzéseket azok mérséklése helyett, holott a magyar közvélemény oltásokkal szembeni, nemzetközileg is kiemelkedő bizalmatlansága már a nyár óta ismert.

A vakcinák beszerzése, szállítása és beadatása mellett tehát kulcskérdés a lakosság bizalmának elnyerése is. Figyelembe véve az olyan szélsőséges tapasztalatokat, mint a gyarmatosítások során lebonyolított oltási kampányok, a védőoltások népszerűsítése vélhetően sokkal sikeresebb lehet a lakosság aktív bevonásával, mintha a kormányzat „felülről” határozza meg a vakcináció körülményeit. A bizalom növelésének leghatékonyabb eszköze a szakértők és az állampolgárok közötti nyílt párbeszéd, és persze a népszerű, meghatározó személyiségek példamutatása – érdemes felidézni többek között Elvis Presley példamutatását a járványos gyermekbénulás elleni oltással kapcsolatban.

Magyarországon mindenesetre a tudósok, a WHO és a helyi egészségügyi hatóságok koronavírussal kapcsolatos információiban bízik meg leginkább a lakosság, e szereplők aktívabb szerepvállalása tehát különösen fontos lenne. Mellettük természetesen a kormány sem ülhet tétlenül, sőt, a megfelelő kommunikáció mellett az iránta tanúsított bizalom építése is fontos feladat, nemzetközi tapasztalatok szerint ugyanis

magasabb az oltási hajlandóság azokban az országokban, ahol erősebb a kormányzatba vetett bizalom.

A vakcinákkal kapcsolatos üzenetekben pedig nemcsak azok életmentő hatását kell hangsúlyozni, hanem a tömeges átoltottság életminőség-javító következményeit is. A sikeres, széleskörű védekezés elmaradása esetén nemcsak a gazdasági válságból történő kilábalás tart majd tovább, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek is súlyosbodhatnak. Az oltási hajlandóságot tekintve egyáltalán nem közömbös az iskolai végzettség:

a kevésbé képzettek körében jellemzőbb a vakcina elutasítása, miközben éppen ezen csoport amúgy is viszonylag kedvezőtlen munkaerőpiaci és egészségügyi kilátásait rontja a leginkább a járvány.

És bár egyelőre kérdéses, hogy érheti-e nyílt diszkrimináció az oltástól elzárkózó embereket, a vakcinaútlevél ötlete vagy a munkáltatók lehetséges szerepvállalása a dolgozók beoltatásában mind arra utal, hogy nehezebben térhet vissza a járvány előtti rendbe az ő életük.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA Semmelweis Egyetem kétnaponta küldi tesztre azokat a dolgozókat, akik nem oltatják be magukatKötelezni nem lehet senkit az oltásra, de az új szabályok ösztönzőleg hathatnak.

Élet covid-19 oltás oltásellenesség vakcina Olvasson tovább a kategóriában

Hozzászólások lezárva.