Katás egyéni vállalkozóból lett őstermelő áfás és tb ügyei

Hogyan kell rendeznie korábbi áfás ügyeit az őstermelőnek, aki előzőleg megszüntette áfakörös katás egyéni vállalkozását? Miként teljesíti a társadalombiztosítási kötelezettségeket? Olvasói kérdésekre Szarvas Imréné könyvvizsgáló adószakértő, könyvelő válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: Főállású (áfakörös) katás egyéni vállalkozó megszüntetné az egyéni vállalkozását. 2020. december hónapban kiváltotta az őstermelői igazolványát, és a vállalkozás megszüntetése után főállású őstermelő lenne, áfás (nem kompenzációsfeláras). A vállalkozásában vannak tárgyi eszközök, melyeket tovább használná az őstermelésben. Ezeknek az eszközöknek az áfáját visszaigényelte beszerzéskor. A kérdés az, hogy a vállalkozás megszüntetésekor az áfával mi a teendője? A megszűnéskor be kell-e adni a megszűnéses bevallásokat (’08, ’65)? A T1041. adatlapon hogyan jelentkezzen ki a főállású egyéni vállalkozásból (kata miatt nem kellett beadni), hogy bejelentkezhessen főállású őstermelőnek? Vagyis hogyan történik az „átmenet”? Őstermelőként a járulékait az előző évi bevétel alapján kell-e fizetni, de ha nem volt bevétele, akkor mi a járulékalap?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

A vállalkozás megszüntetése, az áfakörből való kilépés a tevékenység tovább folytatása miatt nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget. Ha áfa-túlfizetése keletkezett, nem kérheti a kiutalást az áfakörből történő kijelentkezés miatt, viszont az eszközökre  visszaigényelt áfát sem kell megfizetni a piaci érték után.

Az őstermelő a 1041-es nyomtatványon bejelentkezik a 1460-as kóddal biztosítottnak. A kata-alanyiság megszűnésével a vállalkozói biztosítása is megszűnt, külön bejelentés nélkül.

Biztosított a kiegészítő tevékenységet folytató személynek nem minősülő mezőgazdasági őstermelő [Tbj. 6. § (1) h)], kivéve az őstermelők családi gazdaságának kiskorú tagját [Tbj. 6. § (1) ha)], az egyéb jogcímen biztosítottat, ide nem értve a biztosított megbízási jogviszonyban lévőket [Tbj. 6. § (1) hb)] a saját jogú nyugdíjast és az özvegyi nyugdíjban részesülő személyt, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte [Tbj. 6. § (1) hc)].

A biztosított mezőgazdasági őstermelő – ideértve a tevékenységét a tárgyévben kezdő mezőgazdasági őstermelőt is – a minimálbér 92 százalékának megfelelő összeg után fizeti meg a társadalombiztosítási járulékot [Tbj. 41. § (1)]. A fentiektől eltérően az a mezőgazdasági őstermelő, akinek az e tevékenységéből származó, tárgyévet megelőző évben elért – támogatások nélküli – bevétele nem haladja meg a tárgyévet megelőző adóév éves minimálbérének az ötszörösét, az őstermelői tevékenységből származó, tárgyévet megelőző évi bevételének 15 százaléka után társadalombiztosítási járulékot fizet [Tbj. 41. § (2)]. Az előző bekezdés alkalmazásában a mezőgazdasági őstermelő havi járulékalapjaként a tárgyévet megelőző évi – támogatások nélküli – bevétele 15 százalékának egytizenketted részét kell tekinteni [Tbj. 41. § (3)]. 6.).

A Tbj. 41. § (1) bekezdése szerint járulékfizetésre kötelezett mezőgazdasági őstermelőt a bevétel 15 százalékának egytizenketted része után társadalombiztosítási járulékot fizető kistermelőnek nem éri el a nyugdíjszámítás során figyelembe vehető keresete a minimálbér összegét, ezért a szolgálati idejét a nyugdíjtörvény szerint arányosítani kell az érintett időszakra a figyelembe vehető kereset és a minimálbér arányában. Emiatt a mezőgazdasági kistermelőknek különösen célszerű megfontolniuk a magasabb (legalább a minimálbér összegét elérő) járulékalap választását.

Előfizetési csomagajánlataink:

Hozzászólások lezárva.