Katás egyéni vállalkozó tartozása: munkáltatói letiltás a kisadózó saját jövedelméből?

Végrehajtó iroda felszólította a katás egyéni vállalkozót, mint munkáltatót, hogy vonja le saját magától a saját tartozását. Jogszerű ez az eljárás? Ha igen, akkor a katás egyéni vállalkozó milyen összeg után, milyen összegben tiltsa le a fizetését, és utalja át a végrehajtónak? – kérdezte olvasónk. Dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogi ügyvéd szakértőnk válaszolt.

Szakértőnk megítélése szerint a katatörvény 10. paragrafusának (3) bekezdése az irányadó, mely szerint más jogszabályok alkalmazásában, különösen az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) szerinti jövedelemigazolás kiállításának szempontjából a kisadózó jövedelmének a katás vállalkozás utolsó, a megszerzett bevételről tett nyilatkozatában feltüntetett bevételének 60 százaléka, több tag esetén annak fejenként egyenlő része, de legalább a tételes adófizetési kötelezettséggel érintett hónapok és a havi minimálbér szorzata minősül.

A bírósági végrehajtásról szóló törvény (Vht.) 65. paragrafusa szerint a munkaviszony alapján kapott munkabérből (a munkavállalói munkabérből) legfeljebb 33 százalékot lehet levonni.

A levonás a munkavállalói munkabérnek legfeljebb 50 százalékáig terjedhet az alábbi követelések fejében:

a) tartásdíj (14. §),

b) az adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér követelés,

c) jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és társadalombiztosítási ellátás.

Több letiltás esetén a levonás a munkavállalói munkabérnek legfeljebb 50 százalékáig terjedhet.

Ezen passzusok alkalmazásakor munkavállalói munkabérnek minősül a munkáltató által, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti béren kívüli juttatás kivételével minden olyan, a munkavállaló munkaviszonyára vagy annak megszüntetésére, megszűnésére tekintettel kifizetett pénzbeli juttatás, amelyet személyijövedelemadóelőleg-fizetési kötelezettség terhel a magánszemélynél.

A Vht. 66. paragrafusa kiterjeszti a munkabérből való letiltás szabályait, az alábbiak szerint:

A 65. paragrafus a következő járandóságok letiltása esetén is irányadó:

a)  a kormányzati szolgálati, közszolgálati és a közalkalmazotti jogviszony, továbbá a szolgálati viszony, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszony, honvédelmi alkalmazotti jogviszony alapján járó illetmény,

b) a szövetkezeti tagot a munkaviszony jellegű jogviszony alapján megillető munkadíj,

c) az alkotó- és munkaközösségi tag jövedelme,

d) a tudományos továbbképzési ösztöndíjasnak a munkabér jellegű ösztöndíja,

e) bármely személynek a munkájából eredő olyan díjazása, juttatása, követelése, amelyet valamely szervtől vagy személytől rendszeresen, időszakonként visszatérően kap.

A fenti e) pont alapján alapvetően érvényesíthető lehet a letiltás. Ugyanakkor ettől több jogászi álláspont is eltér, a mai napig nem egyértelmű a helyzet, figyelemmel a hivatkozott 65. paragrafus (4) bekezdésére (szja-fizetési kötelezettség). Erre tekintettel javasolt a Pénzügyminisztérium adóosztályától állásfoglalást kérni.

Előfizetési csomagajánlataink:

Hozzászólások lezárva.