Home office – az érem két oldala

TrendFM, 2021. január 19., 10:02

A koronavírus járvány miatt sok munkahelyen, ahol ezt az adott munkakörök lehetővé tették, részben vagy egészben átálltak az otthoni munkavégzésre. A home office hallatán elsőként mindenkinek az előnyök jutnak eszébe; így különösen az, hogy megspórolható a munkába járásra szánt idő és kiadás, továbbá a munkavállaló rugalmasabban oszthatja be az idejét, így akár hatékonyabban össze tudja hangolni a munkahelyi és magánéleti teendőit. A járvány második hullámában szerzett tapasztalatok azonban rávilágítottak arra, hogy hosszútávon – mint mindennek – a home office-nak is megvannak a maga árnyoldalai.

A munkavállalók és a munkáltatók gyakorlati nehézségei

A home office során felmerülő nehézségeket elsőként egy konkrét esettel szeretnénk szemléltetni –  magyarázza dr. Ila-Horváth Eszter, a KCG Partners ügyvédje. Egy cégnél alkalmazott informatikus munkavállaló koronavírus gyanúja miatt otthon marad, enyhe tünetei miatt azonban nem keresőképtelen, ezért a táppénz igénybevétele helyett home office keretében otthonról folytatja a munkáját. Az otthoni munkavégzése során azonban a munkavállaló súlyos hibát vét, amely komoly károkat okoz a munkáltatónak és még a cég reputációját is negatívan befolyásolja. Ezért a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése mellett dönt. Bár a felmondás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a munkavállaló koronavírus-gyanú miatt otthon volt, hiszen a munkavállaló döntött úgy, hogy feladatait el tudja látni, vagyis nem keresőképtelen és a munkáltató biztosította részére az otthoni munkavégzés lehetőségét, tárgyi feltételeit. Az eset azonban több kérdés felvet. Vajon a munkavállaló elkövette volna ugyanezt a hibát, ha a munkáját az irodában végzi? Önmagában a tény, hogy valaki koronavírus-gyanús, enyhe fizikai tünetek mellett képes-e befolyásolni a munkaképességünket?

Az otthoni munkavégzés során számos körülmény elterelheti figyelmünket (lejárt a mosás, kifutott a teavíz), valamint sokkal elszigeteltebben dolgozunk (nincs ott a kolléga, akihez fordulni szoktunk, ha kérdésünk van). Ez utóbbi különösen igaz a pályakezdőkre, vagy azokra, akik a pandémia idején váltottak munkahelyet és még nem ismerik az új kollégákat, az új szokásokat (sok munkahelyen tavaly március óta nem találkoztak a kollégák egymással). Minél inkább elhúzódik a pandémia miatti otthoni munkavégzés, ez annál nagyobb problémát jelent a cégek számára, hiszen egyre több munkavállalójuk néz szembe azzal a problémával, hogy a cégnél nincs valódi mentorálás, szakmailag lassabban fejlődnek (akár úgy is, hogy ténylegesen többet dolgoznak), hiszen nem látnak maguk előtt példát, nem ismerik a belső folyamatokat (egy pályakezdőnek az is hatalmas lehetőség, ha azt figyelheti, hogy egy szeniorabb kolléga hogyan kezel egy ügyet, hogyan kommunikál az ügyfelekkel). Nem beszélve arról, hogy személyes kapcsolatainkon keresztül kötődünk leginkább a munkáltatónkhoz, és ezek hiányát munkahely iránti elkötelezettségük bánja meg, ami hosszútávon magas fluktuációhoz vezethet a cégnél.

A másik, sokkal inkább specifikusan a jelenlegi járványhoz kötődő probléma, hogy sokszor nem mérjük fel, vagy alábecsüljük a munkára való alkalmasságunkat, ha azok nem fizikai, hanem pszichés eredetűek. Ennek nyilvánvalóan sok esetben anyagi oka van, hiszen a keresőképtelenség ideje alatt alacsonyabb juttatást kapunk, mintha dolgoznánk, ezért ha adottak az otthoni munkavégzés technikai körülményei és nem érezzük fizikailag betegnek magunkat, akkor hajlamosabbak vagyunk a munkavégzés mellett dönteni. Egy ilyen komoly és egyre inkább elhúzódó járványhelyzetben azonban fontos bármilyen körülmény esetén mérlegelni annak ránk gyakorolt hatását (a jelenlegi helyzetben már annak komoly, a munkavégzésünkre kiható pszichés hatása lehet, ha idős hozzátartozónk, vagy gyermekünk koronavírus-tüneteket észlel magán). Anélkül, hogy belemennénk a keresőképtelenség Tb jogkövetkezményeibe, arra szeretnénk a munkavállalók figyelmét felhívni, hogy egy ilyen helyzetben kiemelt egyéni felelősség hárul rájuk annak megítélése során, hogy valóban munkaképes állapotban vannak-e – hangsúlyozza dr. Ila-Horváth Eszter. Az érem másik oldala viszont, hogy a munkáltatónak is megfelelő nyitottsággal és empátiával kell ezeket a helyzeteket kezelnie, hiszen csak ebben az esetben derülhet ki egyáltalán a számára, ha egy alkalmazottjukat olyan mértékben megviseli a jelenlegi helyzet, amely már a munkaképességére is kihat. Ilyenkor pedig csak a munkavállaló egyedi körülményeinek megismerése révén, a felek együttműködésével lehet megfelelő megoldást találni, amellyel elejét lehet venni az olyan helyzetek kialakulásának, melyet a fentekben vázoltunk.

Az otthoni munkavégzés dilemmáival foglalkozott Monitor Délután című műsorunk is. Érczfalvi András Dr. Párkányi Ritát, a KCG Partners egyik alapítóját és partnerét kérdezte.

Hozzászólások lezárva.