Hírek a nagyvilágból sokadik rész

Nem könnyű nektek megfelelni. Az egyik azt kérdezi, miért van szó a világeseményekről, a másik azt, miért nincs több hír róla. Miért írok erről vagy nem írok arról.

Már rég leszoktam arról, hogy mindenkinek meg akarjak felelni, de egye kutya, nézzük, mi újság a nagyvilágban.

Amiért nem írtam mostanában róla, mert igazából semmi újság nincs.

A jó hír, hogy egyelőre nem kell tartani a járvány második hullámától, a rossz hír, hogy azért, mert rengeteg országban jobban tombol az első hullám, mint valaha.

Nem is igazán értem, miért gondolták az emberek, ha ugyanazt csinálják, amit a járvány előtt, akkor most más lesz a végeredmény, ha továbbra sincs se védőoltás, se gyógyszer.

Az USÁ-ban többen fertőződnek meg, mint bármikor, de ugyanez igaz a szomszédban is, mint Horvátország vagy Szerbia. (Horvátországot különösen keményen érinti a válság, lévén a GDP 30%-a a turizmusból szokott jönni.)

Öröm az ürömben, hogy legalább a halálos áldozatok száma visszaesett, a veszélyeztettek jobban vigyáznak magukra.

Az amerikai munkanélküliségi adatok is csökkentek júniusban, már csak 11,1%, bár ez még mindig a legmagasabb érték az 1929-es válság óta. Az új munkahelyek 30%-át az újranyitó éttermek és szállodák adták. Állami alkalmazottnak továbbra sem jó lenni, a nagy leépítések után is csak 33 ezer új munkahelyet teremtettek az anyagi gondokkal küszködő állami és szövetségi intézmények.

Mindemellett 1,4 millió ember jelentkezett be a múlt héten munkanélküli segélyre.

A július végén kifutó munkanélküli támogatás hiánya talán több embert kényszerít vissza a munkaerő-piacra, akik jelenleg többet keresnek munkanélküliként, mint alkalmazottként. (Erről cikk itt.)

Már az embereknek szánt “helikopter-pénz” (ti. mintha helikopterről szórnának pénzt az emberek közé) második fordulóját tervezik az Egyesült Államokban, az első alkalmával 1200 dollárt kapott a legtöbb embert, ami közel 250 milliárd dollárjába került az országnak.

A sok költekezés eredménye, hogy a deficit várhatóan 3,7 ezer milliárd dollár lesz idén, ami elég kemény összeg. A teljes magyar költségvetés éves összege 69,7 milliárd dollár, ennek 53-szorosa az amerikai hiány, csak úgy az összehasonlítás végett. Persze már 2019-ben is sikerült összehozni egy szerény ezer milliárdos hiányt, hála a 2017-es nagyvonalú adócsökkentésnek.

De hát nincs miért aggódni, ez a hiány már elég nagy, hogy vigyázzon magára. Különben is, az új közgazdasági iskola szerint nem kell törődni olyan hülyeségekkel, mint államadósság, majd a jegybank nyomtat pénzt, amiből felvásárolja az államadósságot és problem solved. (A legtöbb fejlett országban már a jegybank birtokolja az államadósság 30-50%-át) Ha majd emelkedik az infláció, akkor elég növelni az adókat és kész. Elég egybites gondolkodás, hasonló a közgazdasági könyvek “adott egy minden mástól független ország, ahol csak két terméket állítanak elő” típusú okfejtéseihez, a gond csak az, hogy ennél a való világ egy icipicit talán komplikáltabban működik. De erről most nem akarok többet írni.

Azt azonban egyre többen aggódva figyelik (már akik nem osztják a fenti iskola véleményét az államadósság nagyságának figyelmen kívül hagyásáról), hogy a nagy pénzszórást miből fogják finanszírozni az államok. Az egész világon nőtt az államok finanszírozási igénye, kérdés, hogyan sikerül majd ezeket kielégíteni és mi lesz ennek az ára.

A “V-alakú” helyreállást nagyjából elfelejthetjük, ha minden jól megy (ami még erősen kérdéses), akkor 2022 vége felé kerülhetünk oda vissza, ahol voltunk 2019 végén. Erről a Bloomberg egy jó cikke erre.

“Természetesen” a tőzsdék tovább szárnyalnak, egyszerűen nem tudnak süllyedni. Az S&P 500 amerikai tőzsdeindex 3.170 ponton jár, alig a mindenkori rekordja alatt. De ez sehol nincs a Nasdaqhoz képest, ami már lényegesen magasabban jár, mint a válság kezdete előtt.

Kína csak elfoglalta Hong-Kongot, megsértve ezzel az aláírt szerződést, miszerint 2047-ig fennmarad Hong-Kong jogrendje az egy ország-két politikai berendezkedés elve alapján. Elég durva lépés volt még egy diktatúrától is, kérdés, lesz-e kihatása a világgazdaságra.

A magyar jegybank mindenki meglepetésére a várt emelés helyett tovább csökkentette a forint alapkamatát két hete. Ha a cél a forint gyengítése volt, akkor sikerrel jártak, közel 10 forintot esett a devizánk az euróhoz képest. Ha igazak a hírek, júliusban megint csökkenteni akarnak, de ezt majd még meglátjuk. Aki igazán vakmer bátor, az szélviharban is mer széllel szemben pisilni.

További magyar hír, hogy az államháztartás hiánya nálunk is rendesen elszállt, már az éves terv ötszörösét sikerült összekapálnunk fél év alatt, ami nem túl meglepő a jelenlegi helyzetben.

Január elsejétől itthon minden üzletben lehet majd elektronikusan fizetni. Az elektronikus fizetés nem egyenlő a bankkártyás fizetéssel. Ha az üzlet továbbra sem akar kártyát elfogadni (mert az számára drága), elfogadhat azonnali átutalást is, aminek a költségét a vevő állja.

Végre elkezdtek rendet rakni a lakóházak részben hotellé alakítása ügyében, jövőre az előzetes tervek szerint csak 120 napra lehetett volna kiadni lakásokat hotel jelleggel, a legújabb hírek szerint a kormány az önkormányzatok kezébe akarja adni a döntést, így előfordulhat, hogy városonként, sőt kerületenként más lesz az előírás. Hamarosan megtudjuk, mi lesz a végső törvény. Egy biztos, most nem nagyon fognak kapkodni a befektetők a belvárosi lakások után.

Amint írtam az elején, igazán nem történik semmi. Semmi nem oldódott meg, semmi nem lett súlyosabb, a gazdaságok nyitásával jobbak lettek a gazdasági mutatók, de a fertőzés is erősödött, amint mindkettő várható is volt. Meglátjuk, mi lesz, egyelőre úgy tűnik, kivárás van a világban, igazi nyárközepi uborkaszezon.

Share

Hozzászólások lezárva.