Ha Putyin nem akar háborút, mégis mit keres több tízezer orosz katona az ukrán határon?

Az oroszok szerint nincs itt semmi látnivaló

Az elmúlt hetekben több tízezer orosz katona és jelentős mennyiségű nehézfegyver halmozódott fel az orosz-ukrán határon és a Krímben. Bár sokan – köztük a NATO és az ukrán kormány is – amiatt aggódnak, hogy Oroszország támadást készül indítani, több elemzést is írtunk arról, hogy – egyelőre – nem áll a Putyin-kormány érdekében egy nyílt offenzíva Ukrajna ellen, ezért nem is valószínű, hogy sor fog rá kerülni:

Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha Oroszország nem akar támadást indítani Ukrajna ellen, akkor mégis miért koncentráltak ekkora haderőt az országhatárra. A Putyin-kormány eleinte igencsak titokzatosan fogalmazott a csapatmozgásokkal kapcsolatosan és annyit reagáltak a nemzetközi felelősségre vonási kísérletekre, hogy

az országhatáron belül oda csoportosítja a csapatait Oroszország, ahova csak akarja.

Később Szergej Sojgu védelmi miniszter bejelentette: Oroszország áprilisban az ország több területén is hadgyakorlatokat hajt végre, összesen mintegy 4048 helyszínen, ennek a nagyobb hadműveleti sorozatnak a része az ukrán határon történő csapatmozgás is. Mint ismertette: a tanmanőverek az összes katonai körzetre és az Északi Flottára, valamint a Kuril-szigetek régióira, a Távol-Északra és Kamcsatkára is kiterjednek.

Később hozzátette:

valójában az egész gyakorlat-sorozat azért valósul meg, mert aggasztó csapatmozgásokat észleltek a NATO részéről Európa-szerte és Oroszországnak készen kell arra állnia, hogy megvédje magát.

Valószínűleg arra utalt, hogy a Biden-kormány bombázókat küldött Norvégiába és Amerikában is növelték a katonai jelenlétet, illetve leállították a Trump-kormány által indított csapatkivonásokat is.

Az orosz kormány hivatalos kommunikációja szerint tehát nincs itt semmilyen látnivaló és nem terveznek semmilyen támadást Ukrajna ellen, valójában csak önvédelmi manővereket hajtanak végre, melyeket a romlott orosz-amerikai viszony indokol.

Mégis mire készülhet a Putyin-kormány?

Valószínűleg igaza lesz azoknak, akik kételkednek abban, hogy mindössze egyfajta spontán hadgyakorlatot hajt végre az orosz hadsereg ilyen jelentős erővel. Még a NATO tisztségviselői és döntéshozói is csak találgatni tudnak arról, hogy pontosan mit tervez a Putyin-kormány, de a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy

az orosz vezetés a katonai jelenléttel próbálja presszionálni a normandiai négyeket arra, hogy üljenek vissza a tárgyalóasztalhoz, és kezdjenek el dolgozni a minszki egyezmények, illetve a Steinmeier-formula implementációján.

2019 októberében – Németország, Oroszország és Franciaország közbenjárásával – sikerült megállapodni az ukrán kormánnyal arról, hogy a Donyec- és Luhanszk-régió Ukrajna része maradna, viszont független önkormányzattal és választási rendszerrel működnének tovább, melyeknek kialakítását az ukrán kormány ellenőrizné. A megállapodás a Steinmeier-formula nevet kapta és jelentős részben a korábbi minszki egyezményekre épül. A szerződés aláírását tüntetések kísérték Ukrajnában, hiszen az ukrán lakosság jelentős része úgy látta, hogy de facto elismeri vele az ukrán kormány a lázadók uralmát a térség felett, így fölöslegesen halt meg több ezer ukrán katona az ország integritásának védelmében. Az értelmezés nagyjából helyes: a szakadárok által uralt területek lényegében csak papíron maradnának Ukrajna része, éppen ezért a lázadók is győzelmet deklaráltak, amikor az egyezmény aláírásra került.

Bár nemzetközi szinten jelentős optimizmus övezte a szerződést, az implementációjára a mai napig nem került teljesen sor. Hiába született meg a kvázi-szándéknyilatkozat, az ukrán kormány és a lázadók arról nem állapodtak meg, hogy pontosan milyen törvényességi keretek mentén zajlana az irányítási mechanizmus kialakítása. Így tehát, amíg erre vonatkozóan nem születik konkrét keretrendszer, a Steinmeier-formula csak egyfajta iránymutatás, mintsem konkrét, a polgárháborút lezáró szerződésként értelmezendő.

A Putyin-kormány valószínűleg az amerikai kormányváltás miatt tekerte fel a nyomásgyakorlást, Joe Biden elnök ugyanis – az Obama-kormány korábbi de facto ukrajnai ügyvivőjeként – jó kapcsolatot ápol az ukrán kormánnyal. Az orosz vezetés valószínűleg attól tart, hogy az új elnök felgyorsítja Ukrajna felvételének folyamatát a NATO-ba; ha ez megvalósul, Oroszország ellehetetlenedik a szakadár területek támogatásától, hiszen egy NATO-országgal szemben támasztott agresszió globális katonai csapást vonzana magával. Bár nem valószínű, hogy Ukrajna egyhamar NATO-tag lesz, elképzelhető, hogy egyes NATO-országok, élükön az Egyesült Államokkal, növelni fogják a katonai jelenlétüket Ukrajnában, amely nehezítheti a szakadárok pozícióját és szűkítheti Oroszország térségbeli mozgásterét.

Ezek alapján elmondható: a mostani csapatmozgások célja valószínűleg az, hogy a Putyin-kormány ismét nemzetközi figyelmet irányítson a 2015 óta befagyott konfliktusra és bebiztosítsa a szakadár területek de facto függetlenségét, mielőtt növekszik a térségben a NAto-jelenlét.

Egy orosz támadás nem így néz ki

Azon túl, hogy az orosz vezetésnek nem áll érdekében Ukrajna megtámadása, érdemes azzal is foglalkozni, hogy milyen az orosz támadások anatómiája. A 2014-es, krími annexió ennek vizsgálatára jó példa. Oroszország látszólag egyik pillanatról a másikra bevonult a területre, mindenféle háborús deklaráció vagy hivatalos kommunikáció nélkül. A megszálló katonákról levették az azonosító jeleket, felvarrókat, csapatlogókat is, majd az orosz kormány sokáig azt kommunikálta, hogy egy „helyi milícia spontán akciója” volt a támadás, amely olyannyira felkészületlenül érte az ukrán haderőt, hogy a Krím szinte egy puskalövés nélkül orosz kézre került. Ezen kívül a Donyec-medencében Oroszország zsoldos-alakulatokat használ proxi-hadseregként, annak érdekében, hogy le tudja tagadni hivatalos részvételét. Mindebből az látszik, hogy ha Oroszország támad, gyorsan, óvatosan és amennyire csak lehet, titokban teszi ezt, hogy tompítsa saját veszteségeit és a nemzetközi visszhangot. Ha Oroszország meg akarná támadni Ukrajnát, az akcióra valószínűleg már sor került volna.

Érdemes azt is megjegyezni, hogy az ilyen jellegű akciók előtt Oroszország jellemzően bénító kibertámadásokat is véghez szokott vinni, ami jó előjele szokott lenni az orosz agressziónak, most viszont erre sem került még sor. Bár Oroszország támogatja a szakadárokat elektronikus harcászati eszközökkel, átfogó, kritikus infrastuktúrát célzó támadásról egyelőre még nem lehet beszélni.

a krími krízisből az látszik, hogy Oroszország előszeretettel él a megtévesztés és meglepetés erejével, mielőtt támadni készül; az, hogy több tízezer katonát látványosan a határra telepítenek, aztán hetekre ott ragadnak, ezzel felkészülési időt adva ellenfelüknek, nem jellemző taktika az offenzív hadműveletek során.

Meddig tart még ez a feszültség?

Szergej Sojgu védelmi miniszter bejelentése szerint két hétig maradnak még az ukrán határ körül az orosz katonák, de ez az időszak könnyen elhúzódhat annak függvényében, hogy mi lesz Ukrajna, illetve a nemzetközi közösség reakciója.

Ha

  • az Egyesült Államok elkezd katonákat csoportosítani Ukrajnába,
  • a nyugati országok valamilyen szankcióval sújtják Oroszországot a provokáció miatt,
  • Ukrajna támadást indít a Donyec-medencében a szakadár területek visszacsatolása végett,
  • az ukrán kormány megkezdi a NATO-csatlakozás folyamatát,

nem valószínű, hogy sor kerül a konfliktus de-eszkalációjára, sőt, a helyzet további hevülése is felmerülhet.

Oroszország egyértelművé tette: „megvédi az állampolgárait,” ha Ukrajna támadást indít a Donyec-térségben és azt is, hogy nem fogják hagyni, hogy az ország a NATO-hoz csatlakozzon. Mint emlékezetes, a 2008-as orosz-grúz háború kiváltó oka is a grúz kormány NATO-hoz való csatlakozási szándékának kinyilvánítása volt. Elmondható tehát, hogy sok múlik majd azon a konfliktus esetleges eszkalációjának tekintetében, hogy a NATO milyen válaszlépéseket tesz a jelenleg zajló orosz provokációra.

Címlapkép: T-90-es harckocsik egy korábbi orosz-indiai közös hadgyakorlaton. Fotó: Yuri Smityuk\TASS via Getty Images

Forrás: portfolio.hu

Hozzászólások lezárva.