Frei Tamás: A megmentő

Lazításképpen elővettem Frei Tamás könyvét. Már korábban olvastam, de kíváncsi voltam, hogy milyen lesz most újraolvasni.

Első ránézésre jó vastag könyv. Aztán olvasás közben szegény Jókai jutott az eszembe…. Ő csodálatos tájleírásokkal és lassú cselekmény követéssel nagyon szép nyelvezetű könyveket írt – de ezek a mai tempóhoz szokott ember számára élvezhetetlenek, én legalábbis nem vagyok elég türelmes ehhez a lassú ritmushoz.

Érdekes, hogy Frei könyve is sok olyan leíró részt tartalmaz, ami a helyszínre, szereplőkre vonatkozik és eléggé részletes ahhoz, hogy akár unalmas is lehetne. (A Barátnőm például ezek miatt nem tudja ezt a könyvet elolvasni. :)) De nem unalmasak ezek a részletek, mert még ma is benne élünk ebben a megjelenített világban: ezek az emberek, politikusok, helyzetek vesznek bennünket körül.

Ami így második olvasásra még feltűnt, az a cselekmény alakítása. Elsőre nagyon tetszett, de most olvasva kicsit olyan érzésem volt, hogy én nem így alakítanám a történéseket, nem teljesen életszerű, stb. De aztán lehiggadtam és azt kell, hogy mondjam, ilyen az írói szabadság. Ha nem tetszik valakinek (nekem), akkor lehet írni egy saját könyvet – aztán meglátjuk, hogy melyiket olvassák el többen.

Persze külön történet, de érdekes gondolat: nem biztos, hogy azok a könyvek jelennek meg és fogynak el nagyobb példányszámban, amelyek jobbak – de ez valóban egy külön történet.

Másodszorra is tetszett a könyv, bár tíz éve jelent meg, még ma is olvasmányos, sok igazság van benne. Talán meg is lepődtem, hogy a világ ennyire nem változik – vagy csak nem jó irányba.

Hozzászólások lezárva.