Fontos kúriai ítélet a transzferárazásról

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás: adózó fő tevékenysége személyautók és pótalkatrészek gyártása és értékesítése. 2013. január 1. és 2014. december 31. között kapcsolt vállalkozásainak és független feleknek értékesítette termékeit. 2013 évben a teljes értékesítés 48%-át, míg 2014 évben 59%-át forgalmazta a kapcsolt vállalkozásainak. Adózó transzferár dokumentációval rendelkezett, melyben az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszerrel (TNMM) határozta meg a szokásos piaci árat. Adózó az Amadeus adatbázis 2014. április 17-ei verziójával elkészített szűrés alapján 9 db összehasonlító társaságot azonosított 2013 évre vonatkozóan, ezen társaságok 2010-2012. évi pénzügyi iratai alapján a szokásos ártartomány interkvartilis tartományát 2,13%-9,78% között határozta meg piaci ártartományként. 2014. évre vonatkozóan szűrését nem frissítette, hanem a 2013. évivel egyezően rögzítette a minimum-maximum tartományt, és ezt tekintette piaci ártartománynak. A társaság által realizált üzemi eredmény megállapításakor a kapcsolt és nem kapcsolt ügyleteket is figyelembe vette. Ennek figyelembevételével arra következtetésre jutott, hogy a társaság által realizált üzemi eredmény nem alacsonyabb, mint az összehasonlításban résztvevő vállalatok eredménye, ezért az alkalmazott árak is piacinak kell, hogy minősüljenek. Adózó mindkét évre vonatkozóan a gyártási tevékenység teljes üzemi eredményét -kapcsolt és független felekkel kötött ügyeletek- összevontan vizsgálta, mely 2013 évben 2,22 %-os, 2014 évben 1,52%-os hasznot mutatott. Miután ez beleesett az általa 2013 évre kimunkált interkvartilis, 2014 évben a minimum-maximum tartományba, ezért kiigazítást nem tett. Az adóhatóság ellenőrzése során vizsgálta adózó transzferár nyilvántartását, melynek során elfogadta, hogy a két termék értékesítését összevontan kell kezelni, és adózó által alkalmazott TNMM módszert. Nem fogadta el ugyanakkor, hogy adózó a teljes üzemi eredményére vonatkozóan vizsgálta a szokásos piaci áraknak való megfelelést. Az adóhatóság megállapítása szerint adózó a kapcsolt felekkel bonyolított ügyletein 2013 éven -0,92%-os, míg 2014 évben 0,84%-os veszteséget ért el. Rögzítette, hogy a kapcsolt ügyletekkel realizált nettó haszonkulcs mindkét évben elmaradt a piaci ársáv alsó értékétől (2,10% alsó kvartilis). Mindezekre tekintettel 2013 évben 6.665.000.227 Ft-tal, 2014 évben 8.331.347.000 Ft-tal megnövelte a társasági adó alapját. Erre figyelemmel adózó terhére társasági adó adónemben összesen 1.071.880.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel.

Adózó keresetében az adóhatóság határozatának megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy adózó a jogszabályi követelményeknek megfelelően alkalmazta a TNMM módszert valamennyi tevékenységére összevontan, azaz a kapcsolt és nem kapcsolt partnerei összesített és nem megbontott üzemi eredményére vetített nettó haszonkulcs figyelembevételével. Hangsúlyozta, hogy árazási mechanizmusa megegyezik valamennyi általa gyártott és értékesített termék esetében függetlenül attól, hogy kapcsolt vagy független partnereknek értékesít. Azzal érvelt, hogy a kapcsolt és független felek irányába történő értékesítéseken ténylegesen elért eredmény kimutatása csak mesterséges költségfelosztásokkal lehetséges és nem mutat pontos képet a ténylegesen realizált nyereségről. A TNMM módszer alkalmazása során adózó a portfólió szemléletet követte, ennek eredményeként a kapcsolt és nem kapcsolt ügyleteket is tükröző üzemi szintű eredményét egységesen vizsgálta. Utalt arra is, hogy az egyes piacokat érintő veszteséges működés indokolt lehet, amennyiben ezek a veszteségek és a hozzájuk kapcsolódó értékesítési volumen összességében előnyt és gazdaságosabb működést jelenthet adózónak. Szerinte az általa alkalmazott objektív tényezőkön alapuló értékelési metodikát támasztja alá, hogy a legnagyobb veszteséget a független felek részére történő értékesítésen realizálta. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy adózó által kapcsolt felek értékesítéseken elért eredményessége piaci mértékű. Az adóhatóság védiratában határozatbeli indokait fenntartva a kereset elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú ítélet: az elsőfokú bíróság adózó keresetét a perben kirendelt szakértő véleménye alapján megalapozottnak találta. Hangsúlyozta, hogy a felek között a vita tárgyát az képezte, hogy a TNMM módszer alkalmazása során adózó teljes üzemi eredménye, azaz a kapcsolt és független felekkel kötött ügyletek összevontan képezik-e a vizsgálat tárgyát vagy az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer számítása körében kizárólag a kapcsolt felekkel bonyolított ügyleten elért eredmény a vizsgálandó. A szakértői véleményre figyelemmel egyetértett adózó álláspontjával, mely szerint értelmetlen és kivitelezhetetlen lenne a független és kapcsolt felek felé történő értékesítések egyenkénti vizsgálata és összehasonlítása, az nem adna megbízható eredményt. Nézete szerint adózó által bemutatott érvek követik az OECD irányelvben portfólió szemlélet kapcsán megfogalmazottakat. Ezeket figyelembe véve kizárólag a kapcsolt tranzakciókon elért eredmény vizsgálata torz képet mutatna a társaság eredményéről és az alkalmazott transzferárakról, hiszen a vállalati szintű döntések a teljes tevékenység figyelembevételével kerülnek meghozatalra. A portfólió szemléletet követve a társaság üzemi szintű eredményét, illetve az abból számított haszonkulcs mutatót vette alapul és hasonlította össze az összehasonlításra alkalmas társaságok üzemi eredményei alapján számított haszonkulcs mutatóval. Kifejtette, hogy a TNMM módszer alapján adózónak nem kellett a független és kapcsolt értékesítések haszonkulcsát külön meghatároznia, mivel nem a saját kapcsolt és nem kapcsolt értékesítéseinek összehasonlításával állapította meg az alkalmazott ár piaci ár voltát, hanem a hasonló tevékenységet folytató társaságok üzemi eredményével való összehasonlítással. Megítélése szerint adózó által alkalmazott megközelítés összhangban van az OECD irányelvben foglaltakkal, valamint a hazai és nemzetközi általános transzferárazási gyakorlattal, különösen arra figyelemmel, hogy a termelési, valamint a beruházási döntések is egységesen, vállalati szinten születnek és nem megoszthatók. Az adóhatóságnak a szakértői véleménnyel kapcsolatos aggályait elvetette. Megítélése szerint a szakértő az adóhatósági vitatásra részletesen válaszolt, ezt az adóhatóság nem tudta megcáfolni, a szakvéleménnyel kapcsolatosan valódi ellentmondást nem tárt fel. A szakvélemény megalapozott volt, a szakértő a megállapítások és annak alapját képező adatok közötti okozati összefüggéseket feltárta, a megállapításaiból helyes következtetésre jutott. Rögzítette, hogy a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 22/2009. (X.16.) PM rendelet (a továbbiakban: PM Rendelet) 3. § (2) bekezdés és az OECD irányelvek 3.10. pontja kifejezetten megteremti a lehetőséget a nyilvántartás összevontan történő teljesítésére, hogy ha az az összehasonlítást nem veszélyezteti, a szerződések tárgya azonos és a teljesítési feltételek is azonosak. A szakértői véleményre alapozva kiemelte, hogy adózó árazási mechanizmusát nem az határozta meg, hogy független vagy kapcsolt vállalkozások részére értékesített, hanem annak változása a helyi piaci viszonyoktól függött. Összefoglaló értékelése szerint adózó helytállóan kezelte összevontan üzemi eredményét a szokásos piaci ár meghatározása körében, az alkalmazott módszer helyességét a szakértő egyértelműen alátámasztotta. Az adóhatóság megalapozatlanul, helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a szokásos piaci ár meghatározása körében kizárólag a kapcsolt vállalkozások részére történő értékesítés eredménye vizsgálható, ezért helytelenül módosította a társasági adóalapot. Kitért a szakértői megállapításokra alapozva arra is, hogy az adóhatóság helytelenül alkalmazta 2014.év vonatkozásában az interkvartilis tartományt, miután az összehasonlításba bevont társaságok mindegyike azonos portfólióval rendelkezett, kellő mennyiségű adatot adott a szűrés, így nem volt valós indoka annak, hogy az adóhatóság a minimum-maximum tartományt szűkítse.

A Kúria döntése és jogi indokai: Az adóhatóság felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos. A perbeli esetben az adóhatóság felülvizsgálati kérelmét eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértésre alapozta. Az eljárásjogi jogszabálysértést a perben beszerzett igazságügyi szakvélemény ellentmondásainak feloldatlanságában látta megvalósulni. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az általa előadottakat ítéletében tételesen megcáfolni nem tudta, ennek ellenére nem teljesítette az adóhatóság új szakértő kirendelésére vonatkozó indítványát. A Kúria az adóhatóság szakértői véleménnyel összefüggésben kifejtett felülvizsgálati álláspontjával annyiban osztja, hogy a kialakult bírói gyakorlat megköveteli a szakértői vélemények fogyatékosságainak teljes körű kiküszöbölését, hiszen lényeges eljárási szabálysértésnek minősül és megalapozatlanságot eredményez, ha a döntés hiányos, ellentmondásos vagy bizonytalan szakvéleményen alapul. A Kúria az EBH 2005.1359. számon közzétett elvi döntésében kimondta, hogy az ún. szabad mérlegelési jog nem alkalmazható azokban a jogvitákban, amelyek eldöntése különös szakértelmet igényel. Ebből adódóan az igazságügyi szakmai szakkérdés nem oldható fel bírói mérlegeléssel. Ilyen esetben újabb szakértő kirendelésére kell sor kerüljön.  A perbeli esetben azonban nem szakkérdés megítéléséről volt szó, hanem a transzferárazás lényegi szabályozásának helytelen értelmezése vezetett hibás következtetés levonására. A Tao. tv. 18. § (1) bekezdése előírja, amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó az adózás előtti eredményét módosítja (növeli vagy csökkenti). A nemzetközi adózás egyik fő területe az adójogi szempontból megfelelő ár meghatározása és az adóalap ennek tükrében történő korrekciója. A korrekció alapja lényegében az, hogy a Modell Egyezmény 9. cikke szerinti kapcsolt vállalkozások között alkalmazott transzferár (az az ár, amelyen egy vállalkozás árukat vagy immateriális javakat ad át, vagy szolgáltatásokat nyújt kapcsolt vállalkozásának) összevetésre kerül a független felek között alkalmazott szokásos piaci árral. A transzferár elemzés célja az, hogy részletesen áttekintésre és elemzésre kerüljön, hogy a kapcsolt ügyletben a felek eltértek-e a független felek által is érvényesítendő feltételektől és annak van-e olyan kihatása, amely az adózó adóztatható adóalapját eltéríti attól, amelyet ezen eltérő feltételek nélkül ért volna el, és ha igen, akkor, az mekkora eltérést okozott. Ezen eltérések kiigazítása révén a kapcsolt ügyletek miatti esetleges adóalap-torzítások hatása kerül semlegesítésre. Az elsőfokú bíróság tévedett akkor, amikor elfogadta adózó számítási módját, vagyis azt, hogy az üzemi eredményt és ezzel összefüggésben a haszonkulcs kimutatását a társaság egészére, a teljes üzemi eredményre kalkulálta és nem külön- külön vizsgálta. Ezzel a transzferárazás lényegét hagyta figyelmen kívül, vagyis azt, hogy külön kell kimunkálni a kapcsolt vállalkozások kapcsolataiban elért nyereségrátát, a független felek egymás közötti ügyletekben alkalmazottétól. Az a számítás, mely akként dolgozza ki a nyereségrátát, hogy a teljes üzemi eredményt veszi alapul, téves, és a transzferárazás szempontjából nem vezethet megfelelő eredményre. Adózó által hivatkozott porfólió szemlélet nem a számítás alapjára, az üzemi eredmény kiszámítására ad iránymutatást, hanem azt határozza meg, hogy a fő szabály szerinti ügyletenkénti elemzéstől mely esetekben van lehetőség eltérni, mikor lehet azokat összevontan kezelni. A Kúria teljes egészében egyetért az adóhatóságnak ezzel kapcsolatos álláspontjával, mely az adóhatósági határozatban került részletesen kifejtésre. A számítás menete pontosan követhető az elsőfokú határozatban, a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó haszonkulcs kimutatás megalapozott, helytálló. Az adóhatóság határozatában adózói kapcsolt vállalkozások közötti üzemi eredményt megfelelően számolta át, adózó által alkalmazott módszert, szűrést, és az ez alapján meghatározott piaci ártartományt, ezen belül a 2013. évre a kimunkált interkvartilis tartomány adózói alkalmazását elfogadta. 2014. évre vonatkozóan nem értett egyet a minimum-maximum ártartomány használatával, ott is az interkvartilis tartomány alkalmazását tartotta indokoltnak. Mindezen tényezők alapján került sor a módosított eredmény és a fizetendő társasági adó megállapítására.

A Kúria az adóhatósággal egyezően állapította meg, hogy a kapcsolt vállalkozások közötti üzemi eredmény helytelen adózói meghatározása vezetett a határozatban megjelenő adókülönbözet megállapítására. Az adóhatóság felülvizsgálati kérelmében nem kifogásolta a 2014. évi eredmény meghatározásakor az interkvartilis tartomány alkalmazásának elsőfokú bírósági elvetését, erre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletének erre vonatkozó részét a Kúria nem érintette. Emiatt helytálló az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezést és új eljárás lefolytatását elrendelő rendelkezése, a fentiekben kifejtett, megváltoztatott indokolás szerint. Az új eljárásban a 2014. évi adózót terhelő társasági adókülönbözetet adózó által kimunkált és az adóhatóság által is elfogadott minimum-maximum piaci ártartomány figyelembevételével kell megállapítani, az adóhatóság által elvégzett üzemi eredmény kiigazítás alapján. (Kúria, Kfv.I.35.618/2019/11.)

The post Fontos kúriai ítélet a transzferárazásról appeared first on Adó Online.

Hozzászólások lezárva.