Érdekes kúriai ítélet értékcsökkenés- és elhatárolás témakörben – 2.

Előző cikkünket itt olvashatja.

Az elsőfokú ítélet: Az elsőfokú bíróság az adóhatóság határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróság szerint adózó a perben igazolta a kereseti kérelmében előadottakat, ugyanis a kirendelt igazságügyi szakértő által készített szakvélemény teljes egészében alátámasztotta adózó által benyújtott magánszakértői véleményben, az általa tett nyilatkozatban, valamint adózó által csatolt NGM állásfoglalásban leírtakat. A bíróság a szakértői véleményt a szakkérdések vonatkozásában egyértelműnek találta, azt ítélkezése alapjául elfogadta. Hangsúlyozta, hogy a szakértő úgy foglalt állást, hogy adózó valós vagyoni pénzügyi és jövedelmi helyzetének bemutatásához az értékvesztés elszámolása nem volt megkerülhető, anélkül nem felelt meg beszámolója a vele szemben támasztott követelményeknek, melyet az Sztv. 4. § (2) bekezdése tartalmaz. A szakértő arra is választ adott, hogy az értékváltozás a rendelkezésre álló információk alapján belátható időtávban (3-5 év) véglegesnek tekinthető, vagyis a tartósság az Sztv. 46. § (4) bekezdésének utolsó fordulata alapján fennáll, igazolható. Megítélése szerint a szakértő meghallgatása szükségtelen volt, mert szakvéleményében minden kérdésre egyértelmű választ adott. A bíróság nézete szerint a véglegesség – ezt szakmai kérdésnek tekintve – igazolt a szakértői vélemény által, a tartósság pedig jogkérdésként kezelve fennáll, hiszen amennyiben a véglegesség megállapítható, úgy fennáll a tartósság is, ezért jogszerűnek ítélte adózó terven felüli értékcsökkenési eljárását. Ítéletében elemezte adózó által választott módszer megfelelőségét is és utalt arra, hogy e módszer alkalmazását az adóhatóság sem vitatta. A szakértői vélemény alapján egy-egy eszköz önállóan azért nem értékelhető – az Sztv. egyedi értékelés elvével ellentétben, melyet az adóhatóság hiányol -, mert a bevétel megszerzése nem egy-egy eszköz működésének eredménye, hanem jól körül határolható eszközök összessége, működésének következménye. Rámutatott arra, amennyiben az eszközök csak együttesen termelnek bevételt, nem lehet azokat egyenként értékelni, hiszen belátható, hogy együttes termelés esetén csak együttes értékesítésük lehetséges, ezért ez az értékelési mód eltorzítaná az eredményt. Ugyan elismerte, hogy adózó eljárása nem felel meg az Sztv. egyedi értékelési előírásainak, azonban valós pénzügyi helyzete ismertetése érdekében ennek felvállalása is szükségszerű volt adózó részéről. Az energiaellátók jövedelemadója vonatkozásában egyetértett adózó kereseti érvelésével és e tekintetben a kirendelt szakértő állásfoglalását azért vetette el, mert nézete szerint ez a kérdés inkább jogkérdésnek volt tekinthető. Az elsőfokú adóhatóságnak az új eljárás során az ítéletben megállapítottak szerint újra kell értékelnie adózó ellenőrzése során beszerzett iratokat és adatokat, adózó adófizetési kötelezettségét úgy kell megállapítania – amennyiben ilyen felmerül -, hogy adózó által alkalmazott diszkontált cash flow módszer alkalmazását és a terven felüli értékcsökkenés által megállapított összegeket nem vitathatja és adózó Th.tv. 6. § (3) bekezdés b) pontjában szereplő adóalap-csökkentés iránti kérelmét el kell fogadnia.

A Kúria döntése és jogi indokai: az adóhatóság felülvizsgálati kérelme alaptalan. Az adóhatóság felülvizsgálati kérelmében két érdemi kérdés felülvizsgálatát kérte, állítva, hogy az elsőfokú bíróság mindkét esetben tévesen értelmezte az ezzel kapcsolatos jogszabályi előírásokat. A terven felüli értékcsökkenés kapcsán megítélése szerint szakértő bevonása nélkül kellett volna dönteni a feltételek fennállásának megítéléséről, mert a tartósság és véglegesség eldöntése jogkérdés. A Kúria nem ért egyet ezzel az érveléssel, mert az Sztv. 53. § (1) a.) pontja szerinti terven felüli értékcsökkenés elszámolásakor, annak megítélése, hogy a 46. § (4) bekezdésében írt tartósság fennáll-e nem jogkérdésnek minősül, hanem egyértelműen szakkérdés, melyre vonatkozóan jogszerűen került sor a perben szakértő bevonására. A Kúria is egyetértett a szakértői véleményben rögzített megállapításokkal, ennek alapján a tartósság nem volt megkérdőjelezhető. A Kúria nézete szerint a tartósságnak és véglegességnek nem kell feltétlenül egyidejűleg fennállnia, a két feltétel közé nem lehet egyenlőség jelet tenni. A tartósságnál az 1 éves időhatár a döntő. Az Sztv. 46. § (4) bekezdés utolsó fordulata szerint pedig a tartósság az időtartamtól független fennáll, ha az véglegesnek minősül. Az az adóhatósági felfogás is helytelen, hogy a jövőbeni várakozás nem alapozhatja meg ennek kimondását, ezt a Sztv. 46. § (4) bekezdése kategorikusan rögzíti. Helytálló adózó ezzel kapcsolatosan a felülvizsgálati ellenkérelmének 2.3 pontjában kifejtett álláspontja. Az előzőekre figyelemmel a Kúria annyiban korrigálta az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy a terven felüli értékcsökkenés elszámolásának feltételeinek fennállását nem jogkérdésnek, hanem szakkérdésnek tekintette, amelynek fennállását a szakértői vélemény egyértelműen alátámasztotta, a bíróság jogszabálysértés nélkül találta a szakvéleményt aggálytalannak és fogadta el ítélethozatala alapjául. Nem vitás, hogy adózónak a 7 gázhálózati eszközre történő „szétterítése” az Sztv. 16. § (1) bekezdésében rögzített egyedi értékelés elvét sértette, de ez a hiba nem érintette a terven felüli értékcsökkenés jogszerű elszámolását, adózó adózás előtti eredményére nem hatott ki, így önmagában erre az alapelvre történő hivatkozás nem alapozhatja meg az adóhatósági határozat ezzel kapcsolatos megállapításainak törvényességét. Miután az adóhatóság nem vonta kétségbe adózó által alkalmazott számítási módszer lényegét, helyességét ennek következtében a módszerből adódó számítás alapján más következmény levonására, megjelenítésére nem is volt lehetősége adózónak. Ez nem képezhette gátját a terven felüli értékcsökkenés elszámolásának annál is inkább, mert ennek elmaradása esetén adózó beszámolója nem mutatott volna megbízható és valós képet adózó jövedelmi és vagyoni helyzetéről.

A Kúria részletezte továbbá, hogy nem jogszabálysértő a Thtv. 6. § (3) bekezdés b.) pontja körében kifejtett elsőfokú bírósági álláspont sem, helytállóan ítélte meg, hogy jogkérdés elbírálásáról van szó, ekként a szakértői vélemény erre vonatkozó álláspontját jogszerűen mellőzte. A passzív időbeli elhatárolásból feloldott bevétel az adózás előtti eredmény javára történő elszámolásnak tekintendő, az bevételként alkotóeleme adózó tárgyévi adózás előtti eredményének, ekként teljesül a Th.tv. 6. § (3) bekezdés b.) pontja első feltétele. Az adóhatóság a jogszabályhelyet a továbbiakban megszorítóan értelmezte, mert a Th.tv. nem tartalmaz olyan kitételt, hogy csak abban az esetben vehető figyelembe a visszafizetési kötelezettség nélkül teljesített hozzájárulás, támogatás, ha annak célját nem határozták meg. Adózó felülvizsgálati kérelmében ezzel kapcsolatban kifejtett álláspontjával a Kúria mindenben egyetértett. A Kúria szerint helytálló volt ugyanakkor az adóhatóságnak az az eljárási kifogása, hogy szükségtelen volt a teljes adóhatósági határozat hatályon kívül helyezése, hiszen adózó nem minden adónem tekintetében támadta azt. A kialakult bírói gyakorlat értelmében ilyenkor csak a támadott részek vonatkozásában indokolt a hatályon kívül helyezés és új eljárásra való kötelezés. A Kúria az elsőfokú bíróságnak ezt a hibáját akként korrigálta, hogy az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte és kizárólag adózó keresetében megjelölt két érdemi támadás kapcsán rendelte el az adóhatósági határozat hatályon kívül helyezését és e körben új eljárás lefolytatását. Az elsőfokú bíróság új eljárásra történő kötelezése feleslegesen tartalmazott „újraértékelésre” vonatkozó előírást, mert világosan állást foglalt a vitatott kérdésekben, így az adóhatóságnak feladata csak a jogkövetkezmények levonására korlátozódott. Az új eljárásban tehát a terven felüli értékcsökkenés elszámolásából eredő korrekció levezetése és adóalap csökkentéséből eredő következmények megállapítása a feladata az adóhatóságnak.

A döntés elvi tartalma: a terven felüli értékcsökkenés feltételei fennállásának megítélése szakkérdés, az aggálytalan szakértői véleményre alapított ítélet jogszerű.

A kapott hálózatfejlesztési hozzájárulás időbeli elhatárolásból feloldott összegét az adózás előtti eredmény javára elszámoltnak kell tekinteni, ekként nincs akadálya adóalap csökkentő tételként történő figyelembevételére. (Kúria, Kfv.I.35.680/2018/9.)

The post Érdekes kúriai ítélet értékcsökkenés- és elhatárolás témakörben – 2. appeared first on Adó Online.

Hozzászólások lezárva.