Élet a Pozsonyi úton

Megy az ember a Pozsonyi úton, szedi a lábát, mielőtt 8-at üt az óra a 2021 januári pusztulat Budapesten, és nem hisz a szemének.

Miközben a város nagy része úgy néz ki, főleg a korábban turistás belső negyedek (V., VI., VII.), mintha atomcsapás sújtotta volna, vagy legalább dögvész, de minimum egy járvány, háború, forradalom vagy rendkívüli állapot lenne. Ami van is, már ki tudja miféle és hányadik állami vészhelyzet: tök üres, elhagyott boltok százai, szanaszét dobált belső bútorzat, modern pannon Pompeii, székek egymás hegyén-hátán a poros üvegportálok mögött, covid-tatárjárta vidékek. Kiadó, kiadó, kiadó.

Ellenben a Pozsonyin szinte minden nyitva, bezárt bolt alig, azokat is felújítják. Kiadó táblát pedig egyáltalán nem is látni. Biztosan nem megy olyan jól, mint a lezárások előtt, de hogy itt élet van, az egyértelmű. Forraltborozás álldigálva csoportban, elviteles pizzázók előtti tengés-lengés, és egy vadi újnak tűnő római pizzás, krumplissal, kicsi kávézók előtt beszélgető párok, andalgás a langy januári estében, ami már a tavaszi zsongást idézi. Megyeget a virágosnak, a delik is üzemelgetnek. Kell valamit hazavinni szombat estére, ha már elmenni nem lehet, otthoni buli lesz, de minimum a kedvessel egy netflixes este. Vigyünk neki buborékost meg bonbont, lehetne retró Százszorszép a Stühmertől? Diszkréten pezseg a derék polgári fertály.

Nyilván, mert az átlagnál combosabb helyi és nem az átmenő vásárlóerőből él meg, nem John részeg sztriptízbározásából a Dohány utcában, ahol 5000 volt egy coronita, ezért nem sújtja annyira a turizmus totális megszűnése. Nem hogy nem zárnak be boltok, de újak is nyílnak. Sőt, van olyan, ami egyenesen bele a válságba, az hozta létre, mint ez a Zsebi nevű műintézmény. Kis pop up pékség és sütibolt, kávézó keveréke. Van jeruzsálemi kalács, a babka, habcsók, reggel korrekt péksütemények, igen jó kenyér, kifogástalan modorú és felkészültségű kiszolgálás. Mondjuk a Király utcához képest mintha a holdon, de minimum Bécsben járna az ember. Nem olcsó, de nívós. Leülni már eleve nem is lehet, hiszen a lezárásra lett kialakítva, a túlélés jegyében, mintha örökké járvány és lezárás lenne. Egy teljes budai éttermet átállítottak pékség üzemmódra, onnan a kínálat, hogy az alkalmazottaknak ne szűnjön meg a munkája. Ki kell valahogy húzni. Ki kell bírni lábon.

Itt van élet, ide érdemes nyitni. Viszont a bulinegyedes zónáknak reszeltek, és nem azért, mert nem lesz turista, hanem mert nem lesz annyi, és csak lassan fognak visszatérni, és addigra mindenki csődbe megy. 10-ből megmarad majd 1-2 kocsma és vendéglő, arra meg nem fognak jönni bulinegyedezni. Tehát ördögi kör alakul ki, a kocsma azért bukik be, mert nincs turista, a turista meg azért nem jön oda, mert nincs (sok) kocsma. Bulinegyed: game over. A 2008-as válság szülte, a mostani elsöpörte.

De van másik, mindig lesz másik. A válság rombol és épít, és aki erős és fifikás és itt felszívja és feltalálja magát, alkalmazkodik ahhoz, elfogadja azt, ami van. Megbékél vele és totálisan újratervez, az nyertese lesz majd a következő fellendülésnek. Amire mindenki ki van már éhezve, legalább az utcára engedjék ki nyolc után, és költeni fog, mint a kisangyal, ha lesz miből.

Ne mondd, hogy nem mennél most azonnal utcabálba!

Hozzászólások lezárva.