A lítium-karbonát az akkumulátorok egyik legfontosabb alapanyaga, azonban bányászata meglehetősen káros a környezetre. Az utóbbi időszakban több életképes termelési innováció is napvilágot látott, a kérdés csupán, hogy az iparági szereplők mennyire nyitottak az újításokra.
Lítium-karbonátból sosincs elegendő mennyiség, hiszen szinte minden akkumulátorral működő elektronikai eszköz nélkülözhetetlen alapanyaga, úgymint a mobiltelefonoké vagy épp az elektromos autóké. Ezért a gyártók folyamatosan emelnék a kitermelt mennyiséget, azonban kritikusok szerint a hagyományos technológia káros a környezetre. A kritikák kereszttüzében főként Kína és Ausztrália áll a feldolgozáshoz felhasznált foszilis üzemanyagok mennyisége miatt, de vizsgálják a Lítium-háromszög országainak (Chile, Bolívia, Argentína) technológiáját is. Ebben a régióban található a lítium 75 százaléka, a jövőbeni ellátás nagy része, ezért igencsak fontos, mit történik a környezettel, miközben kitermelik.
Mi az a lítium-karbonát?
A lítium-karbonát szervetlen vegyület, a lítium és a szénsav sója. A legfontosabb lítiumvegyület, lítiumtartalmú ércekből és sóoldatokból állítják elő. Más lítiumsókhoz képest vízben kevéssé oldódik jól, ezt a tulajdonságát használják fel a lítium kinyerésére az ércek vizes feltárása után. Ipari szempontból fontos anyag, a lítiumion-akkumulátorok katódjának gyártásához is felhasználják.
A lítium-karbonát bányászatához rengeteg vízre van szükség, ugyanis a sós vizet hatalmas lepárló medencékbe pumpálják, ahol a párolgás következményeként nyerik ki az anyagot. Ez hatalmas mennyiségű vizet igényel, az általában amúgy is rettentően vízhiányos térségekben, különönsen a Lítium-háromszög országaiban. A helyiek ezért saját vízellátásuk miatt aggódnak és mindenféle termelési bővítést igyekeznek meggátolni.
Egy nemzetközi szakemberekből álló kutatócsoport azonban az év elején bemutatott egy olyan technológiát, mely szintetikus membránok segítségével szűrné ki a sóoldatból a lítiumot. Vagyis lehetőség van közvetlenül a sós oldatból kinyerni a lítium karbonátot a lepárló medencék és rengeteg plusz víz felhasználása nélkül.
A kaliforniai székhelyű Lilac vállalat pedig egy olyan ioncserélő technológiát alkalmaz, mely felszívja a lítiumot a sóoldatból, magasabb kinyerési arányt eredményezve, mint a lepárló medencék. Az ausztrál Vulcan Energy Resources vállalat pedig németországi lítium bányájában fog karbonsemlegesen lítiumot előállítani egy dél-német geotermikus erőmű segítségével. Ez fontos hír Európa számára, mivel a cég lelőhelyei a legnagyobbak a kontinensen.
Ezek a közvetlen kitermelési technikák megoldhatják a termelők által tapasztalt ellátási problémákat is, melyek hozzájárultak a lítium 2015-ös áremelkedéséhez, mivel a megszokott hónapok helyett órák alatt kinyerhető lesz a lítium.
2015 és 2018 között mintegy megháromszorozódott a lítium-karbonát ára. Csúnya sokk volt ez az elektrotechnikai ipar számára, hiszen a lítium a legfontosabb összetevő az újratölthető akkumulátorokban. Az elektromos autók iránti kereslet növekedése is erősen hozzájárult ahhoz, hogy 2018-ban 20 ezer dolláron tetőzzön egy tonna lítium-karbonát ára. Azóta ez az ár korrigált, jelenleg körülbelül 6700 dollár/tonna értéken mozog, de nincs kizárva, hogy hamarosan újra áremelkedés következik be.
A megnövekedett kereslet ugyanis garantált, előrejelzések szerint az elkövetkezendő tíz évben évente 29 százalékkal fog nőni az elektromos járművek piaca. Ez egyértelműen előrevetíti az akkumulátorok piacának megugrását, melyek legfontosabb összetevője a lítium-karbonát. Azonban, hogy az új technológiák mennyire lesznek sikeresek és hódítják meg a nagyvállalatokat az igencsak kérdéses, mivel ebben az iparágban nagyon alacsony az új technológiák sikerének rátája. Még a legnagyobb gyártók is késésben vannak az innovációval. Újítások nélkül viszont nehezen tehető fenntarthatóvá a világ egyik legfontosabb gyártási alapanyagának kitermelése.
Forrás: google
Hozzászólások lezárva.