Ebből nagy baj lehet: nem az elektromos autó, hanem a városi terepjáró a forradalom igazi sztárja

Az IEA szerint ma egy sor ellentmondás feszíti az energia világát, amelyek között a legnagyobbak: az olajpiacok és a geopolitikai feszültségek, a szén-dioxid-emisszió és az éghajlatvédelmi célok, valamint az energiához való hozzáférés ígérete mindenkinek és a villamos energia elérhetőségének hiánya mintegy 850 millió ember számára. A műfajában talán legfontosabbnak számító 810 oldalas jelentés (World Energy Outlook 2019) középpontjában egyértelműen az emberiség energiafelhasználásából származó, a klímaváltozás fő okának tartott üvegházhatású gáz kibocsátás áll. Ezzel kapcsolatban az elmúlt években érezhetően egyre élesebbé vált a jelentések megfogalmazása.

Az energiapolitikai döntéshozókat például gyakorlatilag felszólítja, hogy a tények alapján mérjék fel a jelenlegi helyzetet és döntéseik következményeit, vagyis tulajdonképpen azt állítja, ma egyáltalán nem ezen, az egyébként alapvetően elvárható módon működnek.

A Nemzetközi Energiaügynökség három fő forgatókönyv formájában vetíti előre a várható jövőt. Ezek azt mutatják meg, hogyan alakulhat a globális energiafelhasználás és emisszió, amennyiben 1) a jelenlegi pályát követi, bármilyen további politikai intézkedés nélkül; 2) a már megfogalmazott politikai szándékok és célok teljesülnének; illetve 3) ha minden, a fenntartható energiagazdaság eléréséhez szükséges döntés megszületne és meg is valósulna.

Az első szcenárió megvalósulásával a globális energiaigény évente átlagosan 1,3 százalékkal nőne 2040-ig, az üvegházgáz-kibocsátás “könyörtelenül” tovább emelkedne, az ellátásbiztonsági kihívások pedig csaknem minden tekintetben tovább fokozódnának. A második forgatókönyv az energiaigény évente átlagosan 1 százalékos bővülését vetíti előre. Bár ebben az esetben a növekmény több mint felét a fotovoltaikus napenergia elégítené ki, és bizonyos szektorok, illetve országok jelentős haladást érnének el az ellátás és fogyasztás átalakításában, a tiszta energia technológiák terjedése így sem lenne képes ellensúlyozni a bővülő világgazdaság és népesség hatásait. Az emisszió növekedése ugyan lassulna, de 2040-ig biztosan tovább emelkedne, a világ pedig így is messze elmaradna a közös éghajlatvédelmi célok teljesítésétől.

A második számú forgatókönyv teljesülése esetén 2035 körül a fotovoltaikus napenergia átvenné az első helyet a földgáztól a legnagyobb telepített áramtermelő kapacitások rangsorában. Jóval kisebb rendelkezésre állása miatt azonban a napenergia alapon termelt áram mennyisége továbbra is elmaradna a gázétól. A jelenlegi szándékok és célok alapján azonban 2040-ig a globális gázerőművi kapacitás is tovább bővülne, míg a szenes termelő kapacitás gyakorlatilag stagnálna. A szeles és vízerőművi termelő kapacitás ugyan lendületesen bővülne, azonban a többi megújuló és a szintén karbonsemleges nukleáris kapacitás csak mérsékelten növekedne. Bár a napenergia térnyerése meggyőzőnek tűnik, a földgáz előretörése, különösen 2025 után, nincs összhangban a fenntarthatósági célokkal. Ezek elérése érdekében a 2025-ös évet követően a Nemzetközi Energiaügynökség szerint már kizárólag megújulókat és atomerőműveket lenne szabad telepíteni, miközben óriási szén, olaj és földgáz kapacitásokat kellene kivonni a termelésből.

A fenntartható energia célok elérése a jelenleg tervezetthez képest sokkal gyorsabb és szélesebb körű változásokat követelne meg az energiarendszer minden részében. Az IEA harmadik számú forgatókönyve a Párizsi Klímaegyezménnyel összhangban a globális hőmérséklet emelkedését jóval 2 Celsius-fok alatt tartaná, és folyamatos erőfeszítéseket tartalmazna ennek 1,5 fokra történő korlátozása érdekében. Ugyanakkor teljesítené az egyéb, így az energiához és tiszta levegőhöz való hozzáféréssel kapcslatos célokat is, a kibocsátás radikális csökkenését eredményezné, miközben az energiaigény is mérséklődne. Hogy a fenntartható fejlődési forgatókönyv (zölddel jelölve) mekkora váltást jelentene a tervezett energiapolitikai intézkedésekhez képest (kettes számú forgatóköny, sárgával jelölve), illetve a jelenlegi pályához képest (első számú forgatókönyv, pirossal jelölve) azt az alábbi ábra érzékelteti. A vízszintes tengely a globális szén-dioxid-kibocsátás, a függőleges tengely a primer energiaigény alakulását jelzi.

A 2010-es évek növekvő szén-dioxid-kibocsátása nagyrészt a villamos energia keresletének erősödésével függ össze, második legfontosabb oka azonban az utcai terepjárók vagy SUV-ok növekvő népszerűsége. Ennek negatív hatása az üvegházhatású gázok kibocsátására akkora, hogy bőven ellensúlyozza az egyébként javuló üzemanyag-hatékonyság és az elektromos autók terjedésének pozitív következményeit. Míg 2010-ben még csak 35 millió futott belőlük az utakon, 2018-ra számuk 200 millió fölé emelkedett. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint ez már ma is érzékelhető extra keresletet támaszt az olajpiacon, miután a SUV-k átlagosan 25 százalékkal több üzemanyagot fogyasztanak kilométerenként, mint a középkategóriás személyautók, ráadásul elektromos hajtással való ellátásuk is jóval nagyobb kihívást jelent.

Hölgyeim és uraim, jelentésünk azt mutatja, hogy az autóipar átalakulásának sztárja nem az elektromos autó, hanem az SUV

– fogalmazott az IEA ügyvezető igazgatója a sajtótájékoztatón.

Az egyes technológiákban rejlő, ki nem használt lehetőséget jól mutatja a tengeri (offshore) szélenergia példája. Az ebben rejlő technikai potenciál meghaladja a fotovoltaikus napenergia és a szárazföldi szélenergia által kínáltat is, és akkora, hogy a mai villamosenergia-igényt többszörösen képes lenne fedezni (lásd az alábbi grafikont). A parttól távolabbi, állandóbb szelekben rejlő lehetőségek jobb kihasználását nem csak az egyre nagyobb turbinák, de újabb, már megvalósítási fázisban lévő fejlesztések, mint például az úszó szélerőművek is elősegíthetik a jövőben. Az egyre versenyképesebb költségű projektek piaca 2040-ben már ezermilliárd dolláros nagyságrendben vonzhatja a beruházásokat, miután Európa sikere a technológiával az Egyesült Államok, Kína és más országok érdeklődését is felkeltette. A tengeri szélenergia terjedésének további lökést jelenthetne, amennyiben a technológia a hidrogén alacsony karbonintenzitású előállításának alapvető metódusává válna, amire vonatkozóan egyébként már ma is léteznek tervek.

A megújuló energiaforrások csak az egyik eszközt jelentik, a sok, alkalmazni szükséges megoldás közül, amelyekkel a hosszú távon is fenntartható energiarendszer elérhető. Az energiapazarlás csökkentése, vagyis az energiahatékonyság növelése azonban egyértelműen a legfontosabb, legerősebb eszköz nem csak a klímacélok teljesítése, de az ellátásbiztonság és az energia elérhetőségének fokozása érdekében is. Az ebben rejlő potenciált azonban az emberiség (szintén) alig-alig aknázza ki, ami az IEA szerint mély aggodalomra ad okot. Míg – mint az előző grafikonon mutatja – a fenntarthatóság eléréshez a világ végső energiafogyasztásának csökkennie kellene, a jelenlegi energiapolitikai célok és tervek alapján azonban további masszív emelkedés előtt áll a fűtés, hűtés, világítás, mobilitás és egyéb energiaszolgáltatások iránti növekvő igények miatt. A világgazdaság energiaintenzitásának javulása (az egységnyi gazdasági aktivitáshoz használt energia mennyisége) lassul: tavaly mindössze 1,2 százalékkal nőtt, miközben legalább 3 százalékos ütemre lenne szükség. Ez szintén a megfelelő új energiahatékonysági politikák és a meglévő intézkedések szigorítására irányuló erőfeszítések hiányát tükrözi.

A következő ábra jelzi, hogyan alakult az egyes szektorok végső energiafogyasztása 2000 és 2018 között, és hogy mi várható a jelenlegi energiapolitikai célok és tervek alapján 2040-ig, valamint hogy hogyan kellene csökkenteni a szektorok felhasználását és a végső energiafogyasztást a fenntartható forgatókönyv szerint.

Az energiahatékonyság számos módon javítható az ingatlanok szigetelésétől a digitalizáción át új, innovatív technológiák fejlesztéséig és alkalmazásáig. Az olyan nyersanyagok, mint az acél, az alumínium, a cement és a műanyagok hatékony tervezésével, felhasználásával és újrahasznosításával önmagában meg lehetne állítani a fenti szektorokból származó emisszió növekedését.

Összegzésül a jelentés megállapítja: Az amerikai palaolaj és -gáz, illetve a napenergia példája azt mutatja, hogy a gyors változás lehetséges, de az irányt és a sebességet a kormányok határozzák meg. A napenergia és néhány más megújuló technológiát a kezdeti politikai és pénzügyi támogatást követően ma már jelentős nagyságrendben telepítik. A teljes energiarendszer átalakítása azonban a technológiák jóval szélesebb körében követeli meg a haladást, beleértve az energiahatékonyságot, a szén-dioxid-leválasztás-hasznosítás és tárolás (CCUS) technológiáját, a nukleáris energiát és egyebeket is. A cselekvésre pedig nem csak a villamosenergia-, hanem minden szektorban szükség van.

A CO2-kibocsátás várható alakulása és csökkentésének lehetőségei a fenntartható fejlődés forgatókönyv alapján forrás, illetve technológia szerint:

A fenntartható energiagazdaság felé átmenetben mindenki segíthet, de a kormányoknak kell vezetniük a változást. Az egyének, a civil társadalom, a vállalatok és a befektetők kezdeményezései sokat számíthatnak, ám sorsunk alakítására a kormányoknak van a legnagyobb hatása. Ők jelölik ki azokat a kereteket, amelyek meghatározzák az innováció és beruházás feltételeit. A világ a kormányoktól várja az előttünk álló útra vonatkozó tiszta jelzéseket és egyértelmű irányokat – fogalmaz a Nemzetközi Energiaügynökség.

(Címlapkép: Sina Schuldt/picture alliance via Getty Images)

Forrás: portfolio.hu

Hozzászólások lezárva.