Balogh Petya: Gyűlölöm az open office-t, egy jó iroda megkétszerezheti a hatékonyságot

Balogh Péter sorozatot indított a forbes.hu-n. A Cápák között befektetője minden hétvégén személyes élményeivel együtt kommentálja a hét fontos üzleti híreit, legyen szó irodai hatékonyságról, 900 millió forintos befektetésről a Billingóba vagy magánegészségügyi beruházásokról. 

Hétfő

A startupjaimmal indult a nap. Mentoráltam a Munch csapatát, akikhez nemrég szállt be mind az öt Cápa. Nagy újdonság náluk, hogy már a Starbucks is az ügyfelük. Imádok velük dolgozni, nem véletlen, hogy felkerültek a 30/30-as listára is. Fiatalok, öntudatosak, felkészültek, okosak.

Néha rákényszerítenek, hogy újragondoljak egy-egy ötletet, mielőtt kimondom. Le kell fordítanom ómagyarról újmagyarra. Kb. úgy érzem magam, mint Köbüki. Kapcs ford.

Egyrészt a vezetés, az üzlet legtöbb alapgondolata évezredek óta változatlan. Másrészt minden évtizedben új köntöst is kap.

Ebéd közben azon gondolkodtam el, hogy végre újra kinyitnak az irodák. Feleségem cégénél tervezgetjük, hogy esetleg ki kéne festeni a konyhát. Meg egy újranyitási bulit tartani a kertben, grill, sör, munkaöröm. Jó látni, hogy mások is hasonlóan gondolkodnak az irodájuk szépen tartásáról. Például az MNB. És bizony, egy jó irodánál nem feltétlenül elég a konyhát kifesteni, adódhatnak nagyobb extra költségek is.

Komolyra fordítva a szót – az irodaköltségekből látszik meg talán legjobban, mennyire tudatos egy cég vezetése. Egyes kutatások szerint (Tom Demarco – Peopleware) a jó és a rossz munkakörnyezet között akár tízszeres különbség is lehet a kreatív, gondolkodó, szellemi munkát végző kollégák teljesítményében.

Nagyságrendileg egy irodai munkát végző cég kb. a munkabér tíz százalékát költi el irodára. És ha ügyesen spórol, akkor lehet, hogy csak kilenc vagy éppen nyolc százalékot.

De ha ezzel sérül a csapat munkájának hatékonysága, akkor hiába költ kevesebbet – biztosan nem lesz előrébb. (Külön, kiemelt helyen gyűlölöm a helytakarékosság miatt népszerű open office-okat.) Ezért én azt szoktam javasolni, hogy az irodaköltségeket, a tréning- és a munkatársak motivációjára szánt HR-büdzsét ne önmagukban, hanem a teljes bértömeg arányában mérlegeljük.

Nyitott irodába akkor ültesd a csapatod, ha nem várod el tőlük a gondolkodást!

Ha például egy jó iroda meg tudja tízszerezni a munka hatékonyságát, akkor szinte mindegy, hogy mennyibe kerül. Persze ennyire hiszékeny menedzsmenttel még nem találkoztam. De ha csak annyit hiszünk el vezetőként, hogy tíz százalékot növelhet a hatékonyságon, ha a kollégák elférnek, jól érzik magukat és leginkább azt, hogy egymás zavarása nélkül tudnak dolgozni, akkor akár a dupla irodaköltség is kifizetődhet.

De nézzünk meg akkor egy konkrét példát. A képzeletbeli cégünk 1500 embert foglalkoztat, havi 1.8 milliárd bértömeg mellett. Így átlagos cég esetében kb. 180 milliót költ az irodáira havonta. Ha az alkalmazottak motivációjának és hatékonyságának javítására a menedzsment egy 54 milliárd forintos irodafelújítást hajt végre, az alkalmazottanként 36 millió forint.

Ennyiből például lehet mindenkinek lakást venni, ahonnan távmunkában tud dolgozni. Gáláns lenne, az biztos!

Az úgynevezett employer brandinget, azaz a munkáltatói márkaépítést kimaxolná egy időre. Bár mindig akadnak finnyogók, szerintem a trendet érdemes nézni. Az irodai visszatérésre minden cég készül valamivel. Azt hiszem, hogy mi is ki fogjuk festeni a konyhát!

Kedd

A nap jó híre számomra az volt, hogy a Billingo sikeresen zárta a befektetési körét a Széchenyi Alapokkal. 900 millió forint jelentős összeg, ebből Albert és csapata remélhetőleg egész nagyot fog tudni gurítani. A napokban láthatóvá vált az új stratégia több eleme, amivel messzebre terveznek eljutni, mint a hazai nagy vetélytárs, a Számlázz.hu.

A Billingo Marketplace egy nagyobb, átfogó stratégiának a kezdete, és elkészült az applikáció is mindkét nagy felületre. Izgalmas lesz figyelni, hogy mi történik, mert sok szempontból maga az online számlázórendszerek versenye már lefutott meccsnek tűnt.

Viszont a „kisvállalati pénzügyek felhőalapú platformja-verseny” lehet, hogy csak most kezdődik.

A nap rossz híre az infláció globális és drasztikus megugrása volt. Egyrészt, aki néha ránéz az árakra, azért rájöhetett egy csalafintaságra az utóbbi pár évben. Bár papíron nulla körüli éves infláció volt, szinte minden, amire egy valós középosztálybeli fogyasztó költi a fizetését, jelentősen drágult. A lakhatás, az ételrendelés, a szórakozás.

Egy ismerősöm úgy fogalmazta ezt meg, hogy ő a valós inflációt a velencei gondolások fuvardíján méri, és ez alapján évi 15-20 százalék körül mozog. Ideje volt ennek valahol megjelennie. Valahol örülök, hogy végre számokban is kezd meglátszani a valóság.

Visszanézve a WayBackMachine segítségével, egy nagy pizzérialánc árain azt látom, hogy az utóbbi két év alatt a legolcsóbb pizzájuk is 35 százalékkal lett drágább. Szerencsés vagyok, és bárhogy drágul a pizza, a vagyonomat nem tudom pizzánként felélni. De azért ez engem is érint – és az egész startup-ökoszisztémát is.

Az alacsony infláció, és a vele járó alacsony hozamkörnyezet miatt évről évre csökkent a befektetők hozamelvárása is. Így a startupok számára egyre kedvezőbb feltételek mellett, kisebb és kisebb hozamelvárást tükröző likvidáció preferenciával fektettek be.

De ha elszalad az infláció, vajon ezt ki és hol veri majd le?

Egyrészt talán tovább nő az igény arra, hogy valami értelmes, értékteremtő helyre tegyük a pénzünket, így több pénz keres majd jó hozammal kecsegtető befektetési lehetőséget. Másrészt a nagyobb hozamelvárást a befektetők érvényesíteni fogják a startupokkal szemben is, így egyre nehezebben teljesíthető ígéretek kellenek majd egy-egy befektetés behúzásához.

Ami feldobott még, hogy a Bridge Budapest meglepit hozott az induló vállalkozásoknak. Bridge Box néven szedtek csokorba számos hasznos eszközt. Kicsit úgy éreztem a héten, hogy Pistyur Verával versenyt futunk a Forbes felületein, pár naponta, felváltva merült fel a nevünk. (múlt csütörtökön Vera volt a Forbes Élő vendége).

Ami versengés helyett egy nagyon kellemes, meleg érzést csalt a szívembe. A Bridge-hez még anno NNG-vezérként nekem is volt közöm, de azóta elsodort minket az élet egymástól. Így külön-külön lövészárokból, de egészen hasonló célokért küzdünk.

Szerda

Szerdán egy teljes napot toltam bele a legújabb hobbiprojektembe, a Starting Up-tanfolyamba. Ez már a harmadik csoport, amelyik kíváncsi a cégvezetésről és startup építésről összeszedett majdnem háromszáz gondolatomra. Indokolatlan mértékben élvezem az oktatást. A saját tananyagom külön életet él tőlem.

Hiába a kész slide-ok, a kitalált történeti ív, minden csoporttal kicsit máshová kerülnek a hangsúlyok. Ami most visszaköszönt – és bár én beszéltem róla, rám is kihatott –, az a vezetői magány volt. Az, hogy cégvezetőként mennyire nehéz és mennyire egyedi súlyt cipelünk.

Szinte senkivel nem tudjuk átbeszélni a minket körülvevő félelmeinket, a stresszt és a bizonytalanságot. A csapatnak el nem mondható rémségeket. A teljes összeomlás szélén egyensúlyozott pénzügyet. Ezek nem olyan témák, amiket a család, a barátok vagy éppen a kollégák át tudnak érezni („Mit panaszkodsz, saját céged van!”).

Ezért olyan értékesek a vezetői klubok, a mesterelme csoportok, a cégvezető barátok, akik átsegítenek a nehéz hónapokon. Ahol letehetjük a cipelt súlyt.

Izgalmas hírek jöttek a Tritonlife háza tájáról, nyílnak a vidéki városokban is a magánkórházak. Saját környezetemben is megfigyeltem, hogy egyre több sarkon nyílik magánklinika, ahogy az állami egészségügy végleg feladja a harcot, folyamatosan bővül a fizetős, magánalternatíva.

Nagy verseny alakul a szektorban, hatalmas tétekkel. Beindult a Duna Medical is, pedig néha a pletykák már temették volna. A Rahimkulov-testvérek a törökbálinti Tükörhegy Medical Centerbe szálltak be. 2020 az elmaradt műtétek és ellógott egészségmegőrzés éve volt.

Az ország leggazdagabb testvérpárja is beszállt az egészségügybe

Nem is értem, hogyan fogjuk utolérni magunkat egészségileg, a posztcovid-szindrómától függetlenül is. Egy brit kutatás szerint a covid miatt a várható élettartam egy egész évvel csökkent. Vajon ennek nálunk mekkora hatással lesz?

Csütörtök

A csütörtököt számomra a házassági évfordulóm keretezte – imádom a nejemet, de ez talán mást kevésbé érdekel.

Ami viszont szakmailag izgalmas volt, hogy az én kis videóstúdiómból tartotta webináriumát a Bookr Kids. Több mint száz iskolából, a világ minden tájáról jöttek tanárok, hogy megismerjék az oktatási szoftverük új verzióját. Ez több dolog miatt is elgondolkodtatott.

Egyrészt, hogy vajon ha a távmunka és az online konferenciázás velünk marad, akkor kell-e minden cégnek saját videóstúdiót építenie? Valószínűleg többet spórol repjegyeken és konferenciabelépőkön, mint amibe ez kerül. Másrészt nagyon izgalmas távlatokat nyitott az utóbbi év az oktatás jövőjére nézve.

Nagyobbik lányom tizenöt éves, és olyan hatékonyan haladtak a tananyaggal a távoktatásnak hála, hogy egy héttel előbb értek a tananyag végére.

Vajon hogyan alakítja majd át akár csak a felsőoktatást ez az egy évnyi tapasztalat? Lesznek olyan osztályok, akár gimiben, akár egyetemen, ahol mindenki, mindig remote vesz csak részt? Lehetne német egyetemre járni Magyarországon élve? És budapesti gimibe egy tanyáról?

Ha a fizikai távolságot kivesszük az egyenletből, akkor vajon kialakulhat minőségi (és menőségi) verseny az általános iskolák között? Önmagában az a tény, hogy ugyanaz a digitális oktatóplatform releváns tud lenni minden országban az oktatási intézményeknek, számomra azt mutatja, hogy elképzelhetetlen változások előtt állunk.

A délutánt pedig a Forbes Élővel zártam, amiben Szabados Ágnes az olvasás fontosságáról és saját kiadójáról beszélt.

Péntek

Ez a nap az Ecommerce Tech-cégekről szólt. Három és fél millió dolláros befektetési kört zárt a Recart, és mint egyre több jófej cég mostanában, egészen sok izgalmas részletet is elárultak.

Ami izgalmas tanulság még a sorok között olvasva, hogy az eredeti sikerük ugyan a sok kicsi ügyfél hatékony megszólításán alapult, ez a stratégia nem váltotta be a reményeket.

A Shopify ugyan több mint egymillió kereskedőnek biztosítja a felhőalapú webshopmotorját, de a legkisebb felhasználói javarészt kezdő vállalkozók, akik első online boltjukat építgetik, és emiatt minden hónapban jelentős részük be is dobja a törölközőt. Hiába hatékony a megszólításuk, a folyamatosan cserélődő, pici és ügyetlen ügyfelekből nehéz sikeres céget építeni.

Kicsit olyan ez, mint Kőmíves Kelemen várfala. Na, nem azért, mert asszony kell hozzá, inkább azért, mert mindig újra és újra nulláról indul az ügyfélkör.

Egy mondás jut eszembe, ami meghatározó volt számomra az NNG építése közben: Egy sikeres termék felépítéséhez kell egy jó csapat és egy jó ügyfél. Az új stratégiájuk a cikk alapján a nagyobb ügyfelekre való specializálódás. Értékesebb problémák megoldása nagyobb és profibb szervezetek számára. Én ebben hiszek.

Már csak azért is roppant izgalmas volt nekem Somáékról olvasni, mert két saját Ecommerce Tech-befektetésem számára is hasznos tanulságok ezek. A Prefixbox a nagyobb ügyfelek irányából érkezik, ezért bár lassabb volt az építkezés, de stabil és hosszabb távon fenntartható.

Míg egyik legújabb beszállásom, a Video Ad Machine szintén a kicsik irányából érkezik, ugyanúgy a Shopify platformon, mint ahol a Recart az első sikereit elérte.

Szintén magyar sztori volt a Scarab Research, amit az Emarsys vásárolt fel és Szegedről indult világhódító útjára az Antavo is.

Remélem hamarosan pár nemzetközi exit is lesz belőlük és tovább bővül az aktív angyalbefektetők köre!

A vendégszerzők külső szakértők, nem a szerkesztőség tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét. Balogh Péter múlt heti elemzése itt érhető el.

Borítókép: RTL Klub

Hozzászólások lezárva.