Az eurót megmentette, képes lesz-e Olaszországban is csodát tenni?

A lehető legjobb ember a lehető legrosszabb állásra – így fogalmazta meg Mario Draghi dilemmáját a Bloomberg, amely egy érdekes összefüggésre hívta fel a figyelmet: ha nagy baj van, akkor Európa „beteg” gazdasága, Olaszország szívesen fordul jegybankáraihoz. 

©

Az összefüggés nem véletlen: Mario Draghi, az Európai Központi Bank előző elnöke úgy vonult be az európai történelembe mint az euró megmentője. Rómában most azt remélik tőle, hasonló csodát visz végbe az olasz gazdasággal is.

Draghi 2012-ben, néhány hónappal kinevezése után érdemelte ki a Super Mario becenevet, később pedig már a valaha volt legnagyobb jegybankárok között emlegették, és állandó jelzője lett „az euró megmentője”. Neki volt ugyanis talán a legnagyobb szerepe abban, hogy az egész euróövezetbe vetett, a csőd szélén táncoló tagországai miatt megrendült bizalom újra meg tudott erősödni. Emellett lendületet tudott vinni az euróövezeti gazdaságba egy kamatcsökkentési ciklussal, illetve a vezetése alatt elindított eszközvásárlási programokkal, amelyek egyik legfőbb érdeme az volt, hogy lenyomta vele a kockázatosnak tartott országok állampapírjainak hozamait, a kamatterhek csökkentése pedig az államok számára is közvetlen segítséget jelentett. Méghozzá egy olyan időszakban, amikor Brüsszel (és Berlin meg az IMF) számára a válságkezelés egyetlen üdvözítő útja a megszorítás volt – kormányfőként is ezt a gazdaságélénkítésre alapozott irányt követheti majd.

Super Mario búcsúja: az ember, aki megmentette az eurót

Bár hivatalosan egy hét múlva távozik az Európai Központi Bank éléről Mario Draghi, az euróövezeti jegybank igazgatótanácsának csütörtöki kamatdöntő ülése után már leginkább egy feladata maradt: hogy összepakoljon a Frankfurtban töltött viharos nyolc év után. Mi pedig mérleget vonunk egy olyan elnöki periódusról, amely a túlélést hozta az EU monetáris uniója számára.

A Corriere della Sera beszámolói szerint még nem dőlt el, hogy politikai vagy technokrata kormánya lesz-e Itáliának, ami arrafelé igen fontos kérdés: az elmúlt 30 évben a volt jegybankár lehet az ötödik kívülálló a miniszterelnöki székben, ahol előtte olyanok fordultak meg, mint Mario Monti (neves közgazdász, a brüsszeli Bruegel Intézet alapítója, az Európai Bizottság volt tagja) vagy az elmúlt két és fél évben a kormányt vezető Giuseppe Conte (jogászprofesszor, akadémikus).

Draghi kormányának jellege természetesen nagyban függ majd attól, ki áll mögé. „Együtt kell legyőznünk a válságot” – adta ki a jelszót, mielőtt leült tárgyalni az olasz pártok vezetőivel egy egységkormány alakításáról. Számíthat mindenekelőtt a baloldalra, amelynek legbefolyásosabb vezetője, Matteo Renzi robbantotta szét az előző kormánykoalíciót. “Minden jóakaratú embernek támogatnia kell Mario Draghit!” – fogalmazta meg álláspontját Renzi, aki Conte előtt kettővel volt az ország miniszterelnöke. Silvio Berlusconi mérsékelt jobboldali pártja is letette a garast Mario Draghi mellett. A jobboldal vezére, a populista Matteo Salvini viszont kivár: “Sem igent, sem nemet nem mondok. Programunkban nincsen semmi, ami ellentmondana Mario Draghi elképzeléseinek” – mondta egy televíziós műsorban.

Salvini hozzáállása érthető: amíg korábban előre hozott választásokban volt érdekelt, korábbi népszerűsége olvadni látszik pártján belül is, az őt korábban támogató vállalkozók pedig egyértelműen Draghit látnák szívesen a válságkezelő kormány élén – nyilatkozta a római Sapienza Egyetem politikatudományi szakértője a Financial Timesnak. Draghi támogatása sokak szemében szalonképessé tenné Salvinit, egy ilyen lépéssel ugyanakkor azt kockáztatja, hogy saját térfelén, a szélsőjobboldali hívek szemében még inkább háttérbe szorul a Giorgia Meloni vezette Olasz Testvérek (FdI) mögött.

©

Meloni elutasítja a volt jegybankár támogatását, a lemondott Contét jelölő Öt Csillag Mozgalom pedig nem lát a dühtől: “Olaszországnak már korábban is voltak technokrata miniszterelnökei, akiknek külföldön megtapsoltak, de a válságkezelésnek az olaszok itták meg a levét” – nyilatkozta Vito Crimi, a 2018-as választásokon a legtöbb mandátumot elnyerő mozgalom szenátusi frakciójának vezetője. Giuseppe Conte sok szerencsét kívánt Draghinak, de azt is világossá tette: nem akar részt venni a kormányában. Ezért is lehet kulcsfontosságú Salvini támogatása, hiszen azzal a koalíciónak kényelmes többsége lenne az olasz parlament mindkét házában, anélkül azonban az Öt Csillag kellene ehhez – kalkulál a Financial Times.

Forgóajtóban

Draghi azonban akkor is vert helyzetből indulna, ha minden parlamenti erő mögé állna. Ahogyan a Bloomberg megjegyzi: Olaszországban forgóajtón jönnek-mennek a miniszterelnökök, a problémák viszont maradnak.

Az EU harmadik legnagyobb gazdasága pokolian rossz eredményt produkált tavaly: a nagy mértékben a járvány miatt lenullázott turizmusból élő ország GDP-je várhatóan 8,3 százalékkal csökkent. Az európai válságkezelő program melletti legfontosabb érv is az olasz gazdaság megmentése volt: Angela Merkel kancellár azért is tudta elfogadtatni hazájában a korábban tabunak számító közös európai hitelfelvétel tervét, mert rámutatott arra, enélkül csődbe menne Olaszország. Ezt pedig sem Németország, sem az EU nem engedheti meg magának: nincs az a pénz, amivel ki lehetne húzni a bajból a 60 milliós, 2500 milliárd eurót meghaladó államadósságot maga előtt görgető országot.

©

A 750 milliárd eurós válságkezelő programból mindenesetre sokat kap Itália, amelynek április 30-ig kell benyújtania tervét arra, hogy mire is szeretné az uniós pénzeket felhasználni. Épp az ezzel kapcsolatos viták robbantották ki a kormányválságot Rómában, ahol a populista Öt Csillagnak egészen más elképzelései voltak, mint az eurokonform baloldalnak, amely – természetesen Draghi személyéhez hasonlóan – élvezi Brüsszel támogatását.

200 milliárdos program

Az olasz kormány – az uniós válságkezelő program pénzeinek felhasználásával – egy több mint 200 milliárd eurós tervet állít össze, amely nemcsak az újrakezdésről szól. Olaszországban ugyanis a mostani válság csak a felszínre hozta a gazdaság strukturális gondjait – hangsúlyozza a Bloomberg. Itália évtizedek óta alig-alig képes a GDP növelésére, miközben az államadósság folyamatosan nő. Mario Draghi az Európai Központi Bank élén épp a gyengélkedő eurózónatagokat segítve indította el azt a programot, amelynek központi eleme az államkötvény-vásárlás. Ennek célja az volt, hogy csökkentsék az egyre súlyosabb – az olaszok esetében már a GDP csaknem 150 százalékát kitevő – terheket.

Jelenleg a világon mindenütt elszalad az államadósság: bár az USA-ban jócskán meghaladja az éves GDP 100%-át, Janet Yellen pénzügyminiszter szerint ezzel most nem kell törődni. Hasonlóképpen látja az Európai Bizottság is, amely úgy döntött: még idén sem kéri számon az uniós tagországokon a fiskális fegyelem megsértését, például a határértéken felüli adósságszámokat. (Az államadósság esetében ez 60 százalék, miközben az EU-átlag 90 százalék felett van.)

Amerikának vagy általában Európának lehet, hogy nem gond az adósság növekedése, Itáliának annál inkább. Tudja ezt jól Romano Prodi, aki Mario Draghi egyik elődje volt a kormányfői székben, mellesleg Brüsszelben az Európai Bizottság elnökeként szolgált, ezért nagyon is tisztában van az uniós aggodalmakkal. “Ebben a kényes helyzetben Mario Draghi a legmegfelelőbb ember, mert megóvhatja Itáliát a bajoktól. Ő most nélkülözhetetlen ahhoz, hogy meggyőzze az Európai Uniót és a világot arról: Olaszország működőképes” – nyilatkozta a La Stampának.

A piac mindenesetre nagy reményeket fűz „Super Marióhoz”. A milánói tőzsde 3 százalékos pluszban nyitott, miután Draghi elfogadta Giorgio Mattarella államfő felkérését a kormányalakításra, az állampapírok hozama meredeken esni kezdett – most mindenki azt várja, milyen csodaszert talál majd ki az euró megmentője az olasz gazdaság megmentésére.

Hozzászólások lezárva.