Alábbhagy a drágulás Magyarországon

A Magyar Nemzeti Bank egyetlen horgonya az infláció. A nyári hónapokban az MNB várakozásainak megfelelően az infláció mérséklődött, amit – a világpiaci olajárakkal összhangban – elsősorban az üzemanyagárak csökkenése okozott. Szerkezetében azonban kettősség volt megfigyelhető, a tartós inflációs folyamatokat megragadó – az elmúlt negyedévekben a Monetáris Tanács figyelmének középpontjába kerülő – adószűrt maginfláció alacsonyabban, míg a maginfláción kívüli termékek inflációja magasabban alakult korábbi várakozásunkhoz képest.

A szeptemberben beérkező, változatlan adótartalmú augusztusi maginfláció már 0,6 százalékponttal alacsonyabb volt, mint a júniusi prognózisban. Ebben nagy szerepet játszott az iparcikkek éves inflációjának csökkenése, ami a tartós és a nem tartós iparcikkek esetében egyaránt jellemző volt. Az iparcikkek esetében egyre több terméket jellemez mérsékeltebb árváltozás a megelőző időszakhoz képest (1. ábra).

Az iparcikkek mérséklődő inflációja arra utal, hogy a külső – főként az eurozóna gazdasági lassulásából fakadó – dezinflációs hatások megjelentek a hazai fogyasztói árakban. Az elmúlt időszakban egyre több adat a globális növekedési kilátások romlását jelzi. A világkereskedelem növekedése érdemben lassult, ami az eurozónán keresztül hazánkra is jelentős hatást gyakorolhat. Az árupiacok, pénzpiacok elmúlt időszaki fejleményei is a recessziós félelmek erősödésére utalnak. A kedvezőtlen növekedési adatokkal összhangban az eurozóna inflációja változatlanul mérsékelt, ami a hazai árindexre is mérséklő hatással bír. A visszafogott külső inflációs környezet előretekintve is várhatóan fennmarad, ezt igazolja az is, hogy az Európai Központi Bank (EKB) legfrissebb előrejelzésében lefelé módosította a valutaövezetre vonatkozó inflációs prognózisát, amely szerint még az előrejelzési horizont végére sem éri el a 2 százalékos inflációs célját az EKB.

Ezen folyamatok az MNB előrejelzésére is hatással voltak: a következő negyedévekben az indirekt adóktól szűrt maginfláció a júniusi Inflációs jelentés prognózisánál alacsonyabban alakul. Ezt az magyarázza, hogy az eurozóna gazdasági lassulásából fakadó dezinflációs hatások fékezik az adószűrt maginfláció növekedését. A várttól számottevően elmaradó inflációs alapfolyamatok és a külső konjunktúra folytatódó romlása a hosszabb távú inflációs kilátások esetében a lefelé mutató kockázatok egy részének megvalósulását, illetve erősödését jelzik.

Jól mutatja ezt a Monetáris Tanács által kiemelt kockázati forgatókönyvek térképe is. Míg egy negyedévvel korábban még az inflációt egy lefelé és egy felfelé irányuló kockázat övezte, addig a friss Inflációs jelentésben már két lefelé irányuló kockázatot (alacsonyabb beruházási aktivitás, illetve a romló globális külső konjunktúra felől érkező erősebb dezinflációs hatások), és csak egy felfelé mutató kockázatot azonosított a Monetáris Tanács. Ennek megfelelően a korábban még szimmetrikus kockázatok aszimmetrikussá váltak, vagyis többségbe kerültek a lefelé mutató kockázatok, mind a GDP növekedést, mind pedig az inflációt tekintve.

Megjegyzés: A kockázati térkép azt mutatja meg, hogy az alternatív fogatókönyvek inflációs és növekedési pályája a monetáris politikai horizont egészében átlagosan mennyiben különbözik az alappályától.

A Monetáris Tanács márciusban jelezte, hogy elérte az inflációs célját, és az árstabilitás fenntartása érdekében az egynapos betéti kamat 10 bázispontos emelése és a megcélzott átlagos kiszorítandó likviditás nagyságának mérséklése mellett döntött. Júniusban az inflációs alappálya kismértékű emelkedése miatt a Tanács a monetáris kondíciók finomhangolását hajtotta végre, 100 milliárd forinttal csökkentve a megcélzott kiszorított likviditás mennyiségét.

Szeptemberre ugyanakkor a korábban még szimmetrikus inflációs kockázatok az elmúlt negyedévben aszimmetrikussá váltak és felerősödtek a lefelé mutató inflációs kockázatok. Emellett az MNB külső monetáris politikai környezete is lazábbá vált azzal, hogy a globálisan két leginkább meghatározó jegybank, az EKB és a Fed egyaránt lazított monetáris kondíción. Mindezek a tényezők az MNB Monetáris Tanácsát óvatos finomhangolásra késztették: miközben a Tanács a kamatkondíciókat változatlanul tartotta, addig a negyedik negyedévre megcélzott átlagos kiszorítandó likviditás nagyságát 100 milliárd forinttal legalább 300-500 milliárd forintra emelte. Ezzel a lépéssel a Monetáris Tanács lényegében ellentételezte júniusi óvatos lépését.

Emellett a Monetáris Tanács azt is jelezte, hogy a jelenlegi bizonytalan környezetben monetáris politikáját továbbra is óvatos megközelítés jellemzi majd, ahol a bejövő adatok inflációs kilátásokra gyakorolt hatását értékelve, egyedi döntések keretében alakítja negyedévről negyedévre monetáris kondícióit.

A szerzők a Magyar Nemzeti Bank munkatársai.

Címlapkép: Akos Stiller/Bloomberg via Getty Images

Forrás: portfolio.hu

Hozzászólások lezárva.