Adóeljárási jogszabályok: a választás joga

Adózó gazdasági tevékenységét a 2000. évben kezdte meg. A 2010. évben bérbe adta tatabányai, nem lakás céljára szolgáló ingatlanait kapcsolt vállalkozásának, a szlovák G. s.r.o-nak. A bérleti díjról kiállított 4 db számla mindegyikén „az adó alól mentes az Áfa tv. 86.§ (1) bekezdés l) pontja alapján” szöveget tüntette fel, és ennek megfelelően részéről áfa felszámítására nem került sor. Az elsőfokú adóhatóság a 2009-2010. évekre áfa és tao adónemekben bevallások utólagos vizsgálatát folytatta le adózónál. A 2009. évre elévülés miatt egyáltalán nem tett megállapítást az ellenőrzés. A 2015. november 27-én kelt kiegészítő jegyzőkönyvvel lezárt ellenőrzés során – egyebek mellett – megállapították, adózó az áfa körbe történő 2008. évi változás bejelentés során úgy nyilatkozott, hogy a nem lakóingatlan (ingatlanrész) és a lakóingatlannak minősülő ingatlan (ingatlanrész) bérbeadására, haszonbérbeadására a tárgyi adómentesség helyett az általános szabályokat választotta. Ennek következtében a tatabányai ingatlanok bérbeadására csak áfa kötelesen kerülhetett volna sor, melynek teljes összege, 25%-os adómérték alkalmazásával, a 2010. évben 12 millió Ft lett volna. Az elévülési szabályok alkalmazása miatt áfa adónemben a 2009. év mellett a 2010. november 30-ig terjedő időszak is elévült, így csak 2010 decemberére állapítható meg áfa, és annak összege 2 millió Ft. A keletkezett adókülönbözet a tárgyidőszakban elszámolható adó figyelembevételével közel 2 millió Ft. Adózó 2016. 01. 03-án az adóhatóság honlapjáról letöltötte a saját változás bejelentő lapját. Ezt követően 2016. január 5-ei keltezéssel, az adóhatósághoz 2016. január 11-én beérkezett levelében előadta, hogy a változás bejelentő saját iratai között nem áll rendelkezésére, a letölthető verzió szerint pedig nem történt az ingatlan tekintetében az általános szabályok alá történő bejelentkezés, ezért tájékoztatást kért, hogy arra mikor került volna arra sor. Az adóhatóság által 2016. január 12-én lekért adatok szerint adózó az ingatlanok kapcsán 2008. 02. 25-én nyújtotta be bejelentkezését. A 08T201T bejelentő és változásbejelentő nyomtatvány 08T201T-F lapján „Az áfa-fizetési kötelezettség megállapításának módja” rovat 1. „Az áfa fizetési kötelezettséget az általános szabályok szerint állapítjuk meg”, 12. pont szerinti „O” rovat „Az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbe adása tevékenységünkre adómentesség helyett az általános szabályok szerinti adókötelessé tételt választjuk” és a 9. pont „Bejelentés az Áfa-törvény 80.§ (2) bekezdés b) pontja alapján” pontjai lettek bejelölve. Az adóhatóság eszerint tájékoztatta adózót arról, hogy mely időponttól jelentkezett be az ingatlan bérbeadás kapcsán az általános szabályok alá. Az első alkalommal, 2016. február 19-én adott tájékoztatásban az szerepelt, hogy a bejelentkezésre 2013. 02. 25-én került sor, majd az adózói fellebbezés benyújtását megelőzően, 2016. március 4-ei keltezéssel tájékoztatták adózót, hogy a benyújtás helyes időpontja 2008. 02. 25. volt. A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság 2016. február 2-án kelt határozatában a 2010. decemberre áfa és a 2010. évre tao adónemekben összesen 2.046.000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, 50%-os mértékű adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Adózó fellebbezésében, a bírság alkalmazandósága mellett, vitatta az ingatlan bérbeadása kapcsán az általános szabályok alá való bejelentkezés tényét, mivel arra az adóhatóság 2016. 02. 19-én kelt tájékoztatása szerint csak 2013. 02. 25-én került sor. Az adóhatóság megállapította, hogy az adóhatósági tájékoztatásban tévesen szerepel 2013. 02. 25., a bejelentkezés tényleges időpontja 2008. 02. 25. volt.

Adózó keresetében elsődlegesen az adóhatóság által hitelt érdemlően igazolt változás bejelentés hiányára tekintettel kérte az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatát. A változás bejelentés kapcsán arra hivatkozott, hogy az általa 2016. január 3-án letöltött nyomtatványon a lakóingatlan bérbeadásához az 08T201T-F01 nyomtatvány 5. pont 12. alpontban a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanok kapcsán az „S”, a 13. alpontban a lakóingatlanok tekintetében a „T” jelölés szerepel, kitöltetlenül. Ezzel szemben az adóhatóság által 2016. január 12-én letöltött nyomtatványon ilyen megkülönböztetés nincs, a 12. rovat egységesen ingatlanokról szól és az „O” jelölést alkalmazza. Adóhatóságnak kell azt bizonyítania, hogyan lehetségesek ezek az eltérések. A 2016. január 3-i letöltés körülményeinek igazolására, a változás bejelentés benyújtására nézve tanúbizonyítást indítványozott. Az adóhatóság informatikai változásokra hivatkozva előadta, hogy az eredeti egységes „O” rovatba történő bejelentkezést az adójogi szabályozás változása miatt bontották meg az ingatlanok típusától függően „S” és „T” rovatokra.

Az elsőfokú bíróság lefolytatta adózó által indítványozott bizonyítást. Ezt követően jogerős ítéletével az adóhatósági határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedőn megváltoztatta, a 2010 decemberére megállapított áfa adókülönbözetet, valamint az arra tekintettel kiszabott adóbírságot és késedelmi pótlékot törölte. Indokolása szerint adóhatóságnak már az adóhatósági eljárásban észlelnie kellett volna a két nyomtatvány közötti ellentmondást, azt tisztázni kellett volna. Ennek elmaradása miatt sérült az Art. 97.§ (4) és (6) bekezdése. Adózó a perben bizonyította, hogy sem a számlák kiállításakor, sem 2016. január 3-án nem látta azokat az adatokat, amire az adóhatóság a számlák jogsértő voltának alapjaként hivatkozott, „mely tényt igazolta a törzsadatok adóhatóság által kinyomtatott állapota is”. Adózónak nem volt és nem is lehetett tudomása arról, hogy az adóhatóság a változásbejelentő lap tartalmát megváltoztatta, mely változtatás eredményeként a régi tartalom már nem volt elérhető az adózó számára, de teljes egészében az új tartalom sem, mely változásról az adózó nem lett tájékoztatva. A tartalom megváltoztatásával a bejelentést az adóhatóság olyan tárgykörre is kiterjesztette, ami nem szerepelt az eredeti bejelentésben. Adóhatóság a tényállás feltárási kötelezettségét megszegve, adózói kötelezettségszegés hiányában, jogsértő módon telepített felelősséget az adózóra. Mivel az adózó adókötelezettséget vitató kereseti kérelme megalapozott volt, az adóbírság és a késedelmi pótlék is jogalap nélkül került kiszabásra.

A felülvizsgálati kérelemben a változásbejelentés kapcsán az adóhatóság előadta, hogy a kizárólag a kódokra vonatkozó verzió váltás ténye nem jelenti azt, hogy az adóhatóság adózónak az ingatlan bérbeadással összefüggő adókötelessé tételre vonatkozó nyilatkozatát megváltoztatta volna. A változásokra az általános forgalmi adóra vonatkozó szabályozás 2008. március 18. napjától hatályos változása miatt került sor. Az adóhatóság az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) kihirdetésétől 2008. április 16. napjáig honlapján közzétette a változásokra vonatkozó tájékoztatást. A bejelentések megbontásának lehetőségével az adózók 2008. április 16-ig élhettek, illetve pótolhatták azokat, amennyiben korábban nem éltek ilyen bejelentéssel. Téves az az ítéleti megállapítás, hogy adóhatóság elismerte volna, hogy az adókülönbözet a verzió váltásból keletkezett volna, ugyanis adóhatóság végig azt hangsúlyozta, hogy az adókülönbözet és a jogkövetkezmények kizárólag adózó mulasztásából keletkeztek. Adózónak nem a kódok megváltoztatásáról kellett tudni, hanem arról, hogy gazdasági működése során milyen nyilatkozatot tesz és annak alapján milyen adózással bonyolítja ügyleteit, figyelemmel arra is, hogy ezen adókötelezettség választása az Áfa tv. 86.§ (5) bekezdése következtében öt évre köti az adózót. Téves volt az elsőfokú bíróságnak az egyes adókötelezettségekre irányuló ellenőrzés kapcsán tett megállapítása is. Mind az intézmény jellege, mind az eltérő időszak kizárta, hogy az adóhatóság azon eljárásban feltárja a bizonylat tartalmilag hibás voltát.

A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok szerint, a rendelkezésre álló iratok alapján vizsgálta felül. Az ingatlanhoz kapcsolódó, eredetileg az Áfa tv. 86.§ (1) bekezdés l) pontja alapján áfa mentes szolgáltatás nyújtás áfa kör általános szabályai alá történő besorolására irányadó az Áfa tv. 88.§ (1) bekezdés b) pontja. Eszerint a 86.§ (1) bekezdésétől eltérően a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adó- és vámhatóságnak tett bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy a 86.§ (1) bekezdésének l) pontjában említett szolgáltatásnyújtását adókötelessé teszi. Az Áfa tv. 261.§ (3) bekezdése értelmében ezen választási jog gyakorlására vonatkozó előzetes bejelentési kötelezettséggel összefüggő rendelkezések az Áfa tv. kihirdetésének napján léptek hatályba azzal, hogy azokat ettől az időponttól kezdődően lehet az állami adóhatóság felé teljesíteni. A Kúria a rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy adózó élt az Áfa tv. által lehetővé tett választás jogával, 2008. 02. 25-én volt változás bejelentése az adóhatóság felé. A bejelentés a 9. pontja szerinti „Bejelentés az Áfa-törvény 80.§ (2) bekezdés b) pontja alapján” tétel a külföldi értékesítések, szolgáltatás nyújtások során alkalmazandó árfolyam átváltás szabályának választására vonatkozik. Ennek megtételét adózó nem vitatta, ugyanakkor megállapítható, hogy az általa 2016. 01. 03-án letöltött verzióban ez sem szerepel. Arra sem adott magyarázatot adózó, hogy ha nem akart változást, akkor miért tett egyáltalán bejelentést, vagy ha tett ilyen változásbejelentést, akkor az mire vonatkozott. Az elsőfokú bíróság szintén tényként kezelte a változás bejelentés megtételét, ami miatt helyt adott a kereseti kérelemnek, az az, hogy az adóhatóság megváltoztatta a változásbejelentő lap tartalmát. A változás bejelentés tényére tekintettel a Kúria a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a változás bejelentő nyomtatványok tartalmának adóhatóság általi megváltoztatása, a régi nyomtatványoknak az új nyilvántartás szerinti átkonvertálása volt-e bármilyen hatással adózó áfa fizetési kötelezettségére. Adózó lakóingatlannak nem minősülő ingatlan bérbeadásával foglalkozik. A változás bejelentés eredeti verziója a lakás- és nem lakás céljára szolgáló ingatlanok bérbeadására vonatkozó bejelentést – „O”- rovat, egységesen kezelte, ez lett a későbbiekben megbontva a lakó- és nem lakás céljára szolgáló ingatlanok szerinti „S” és „T” rovatokra. Az ingatlanokhoz kapcsolódó, fő szabály szerint mentes szolgáltatás nyújtásnak a bejelentésen alapuló áfa kör általános szabályai alá történő besorolására nincs kihatással a nyilvántartás egységessége, vagy megbontottsága. Ennek következtében adózó adófizetési kötelezettségére sincs kihatással, nem mentesíti a saját maga által választott fizetési kötelezettség alól az, hogy nem kapott személyre szóló tájékoztatását az adóhatóság honlapján egyébként közzétett változásról. A változás bejelentés megtétele az önadózáson alapuló áfa rendszerében adózó saját döntésén alapult, amelytől az Áfa tv. 88.§ (5) bekezdésének megfelelően a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhetett volna el. Az, hogy adózó adott esetben – saját előadása szerint – nem tett eleget az Art. 44.§ (1) bekezdésén alapuló iratőrzési kötelezettségének, nem jelent mentesülést az általános szabályok alól. Az adóhatóság megfelelően igazolta mind a változásbejelentés megtételét, mind az ingatlanra vonatkozó tartalmát, adózó azonban semmiféle okot nem hozott fel az iratőrzési kötelezettség elmulasztására, ténylegesen még azt sem állította, hogy nem került volna sor változásbejelentésre. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a nyomtatvány tartalmának az ügy érdemére ki nem ható változása miatt mentesítette adózót az adófizetési kötelezettség alól. Az adóhatóság felülvizsgálati kérelme mindkét kérdésben alapos volt, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és adózó keresetét elutasította.

(Kúria, Kfv.I.35.646/2018/5)

The post Adóeljárási jogszabályok: a választás joga appeared first on Adó Online.

Hozzászólások lezárva.