A vakcinanacionalizmus áll nyerésre az oltásháborúban, Magyarország csak szépíthet

Egy hónap sem telt el a teljes szakítás óta, máris egymásnak esett az Európai Unió és az Egyesült Királyság vezetése. Az ok: a koronavírus-vakcina. A felek az évekig elhúzódó Brexit-folyamat összes keserűségét zúdították egymás fejére, miután a cambridge-i székhelyű AstraZeneca jelezte: az oxfordi egyetemmel közösen fejlesztett vakcinájából a korábban beígértnél és lefoglaltnál kevesebbet (első körben 80 millió helyett 31 millió dózist) tud szállítani az Európai Uniónak.

A napok alatt kibontakozó szóváltás odáig jutott, hogy a bizottság pénteken (azon a napon, amikor mellesleg engedélyezte az oltóanyagot) exporttilalmat rendelt el az unióban gyártott vakcinákra. És bár Valdis Dombrovskis, a testület egyik alelnöke igyekezett mindenkit megnyugtatni, hogy ez egyetlen ország ellen sem szól, Brüsszel azt is közölte: életbe lépteti a Brexit-megállapodás egy záradékát, amelynek értelmében megtiltotta volna az unió vámterületén tartott Észak-Írországból vakcinák bevitelét Nagy-Britannia területére.

Ettől ugyan a felháborodás nyomán egy nappal később visszakozott a Bizottság, a keménykedéstől azonban nem, úgyhogy az AstraZeneca belgiumi gyárának ellenőrzésével próbálta bizonyítani a testület az igazát, miszerint a cég valójában nem kapacitásproblémákkal küzd, csak az EU helyett inkább a briteknek szállít vakcinákat. Ezt persze a cég vezetője sem tagadta különösebben: Pascal Soriot egy nagy vihart kavart interjúban elismerte, hogy az ellátás során prioritást élvez a szigetország, pusztán azért, mivel velük előbb egyeztek meg, és különben sem kötelező érvényű a vállalásuk az unió felé. A bizottság erre nyilvánosságra hozta a szerződést, amely ennek ellenkezőjét bizonyította, igaz, egy fontos megkötéssel, miszerint a cég „az észszerűség határain belül mindent megtesz” azért, hogy teljesítse kötelezettségeit.

©

Mindezek fényében jó esély van arra, hogy a két fél egy választott bíróságra tereli az ügyet (még úgy is, hogy a 31 milliós első csomag végül 40 milliós lesz), amely jó esetben tíz év múlva hoz egy döntést – ettől azonban nem lesz több elérhető vakcina az Európai Unióban. A közösségnek ráadásul nem is ez az egyetlen problémája. Az Európai Bizottság egészségügyi főigazgatóságának a vezetője, Sandra Gallina a napokban az Európai Parlamentben ugyan arról beszélt, elsősorban nem a vakcinák mennyiségével lehet majd baj, hanem az oltási kapacitásokkal, ez azonban messze nem ilyen egyértelmű.

Tény, hogy amíg az uniós beszerzés (nagyjából) egységes, az oltási rendszer tagországonként változik, erre nem igazán van befolyása a brüsszeli testületnek – szemben például Boris Johnson brit miniszterelnökkel, aki láthatóan a Brexit és az egyre súlyosbodó járványhelyzet minden hibáját igyekszik jóvá tenni egy gyors és hatékony oltási programmal. Az is igaz, hogy az EU előzetesen összesen több mint 2,3 milliárd dózist foglalt le a gyártóktól – ám, ahogy ezt az AstraZeneca esetében is láttuk, nem csak az engedélyeztetés halad lassan, de a szállítás is.

©

Pedig az elgondolás nem volt rossz. Az EU tavaly júniusban határozott az egységes beszerzésről, a rendszerhez valamennyi tagország csatlakozott. A brüsszeli terv alapja az az egyszerű kereskedelmi logika, miszerint a nagyobb vásárló kedvezőbb feltételeket tud kiharcolni a piacon. Meghatározó volt ugyanakkor az uniós szolidaritás alapelve is: azt igyekeztek elkerülni, hogy a gazdagabb európai országok a szegényebbekre licitálva happolják el a készleteket. Az olcsóbb ár persze bizonyos esetekben visszaütött: a gyártók végül az EU helyett azt választhatták, aki többet ígér. Brüsszel és az oltóanyaggyártók tárgyalásait a Politico oknyomozása szerint az is lassította, hogy az EU nem volt hajlandó belemenni abba, hogy a gyártókat ne lehessen bíróságon felelősségre vonni azért, ha valami félremegy.

A helyzetet az is bonyolítja, hogy a tagországok maguk is köthetnek üzleteket – ezt a lehetőséget használta ki a magyar kormány is, amikor berendelt kétmillió adag orosz vakcinát. Az Európai Bizottság elnöke nem is az üzlet, inkább a vakcina fejlesztésének átláthatatlansága miatt fogalmazott meg kritikákat – ahogy azonban jöttek a hírek arról, hogy a Szputnyik V hatásos szer lehet, már Angela Merkel német kancellár is arról beszélt, érdemes megfontolni a beszerzését. (A németek mellesleg a BioNTech–Pfizer vakcinájából is különutas vásárlás mellett döntve rendeltek 30 millió adagot.)

©

Az orosz vakcinával szembeni (ellen)érzéseket persze maguk az oroszok is táplálják: amíg a nyugati országoknál egyes cégek fejlesztéseiről esik szó, az oroszoknál a nemzeti jelleg kerül előtérbe, amit a szer fantázianeve, a világűrt elsőként meghódító műhold után elnevezett Szputnyik V csak erősít. Az elsőséget ebben az esetben is megígérte Vlagyimir Putyin orosz államfő, ám a szer hatásosságát elemző kutatást csupán most kedden hozták nyilvánosságra, ráadásul – miközben a Szputnyikból már a világ több országa lekötött készleteket – az orosz lakosságnak eddig mindössze 0,7 százalékát oltották be az elsősorban erre és egy másik, ugyancsak az országban fejlesztett vakcinára alapuló program keretében.

Nem áll azonban sokkal jobban az EU sem: az átoltottság szintje mindössze 2 százalék körül mozog, Magyarországon – az alternatív beszerzési források és a kormány által vezérelt engedélyeztetés ellenére – alig haladja meg a 3 százalékot, és az élen járó dánoknál is mindössze 4,7 százalékos. Ezzel szemben a briteknek már csaknem 15 százaléka kapta meg az oltást, az Egyesült Államokban is 10 százalék fölötti ez az arány, Izraelben pedig a lakosságnak már csaknem 60 százaléka hozzájutott.

Izraeli férfit oltanak a Pfizer–BioNTech cégek koronavírus elleni vakcinájával
©

A fejlett világra is jellemző óriási különbségeket sem lehet pusztán a logisztikai problémákkal vagy a nem megfelelő oltási tervekkel magyarázni: látható, hogy amint lett vakcina, öldöklő harc indult meg érte. Mindez annak fényében ironikus, hogy a világ vezetői hónapokig beszéltek a vakcinák igazságos elosztásáról, most pedig a fejlett világ, Orbán Viktor szavaival „fürkészik és portyázik” – most épp az oltóanyagért. A vakcinanacionalizmus erősödését magyarázza az is, hogy az oltás kezdete egyes országokban a második hullám tetőzésével, máshol a kutatók által veszélyesebbnek tartott vírusmutáció megjelenésével esett egybe – ilyen helyzetben nincs olyan politikus, aki fontosabbnak tartaná a harmadik világ oltását a saját lakosságánál.

Olyannyira, hogy inkább túlbiztosították magukat: a lefoglalt dózisokból a brit vagy a kanadai lakosságot négyszer tudnák beoltani, de a magyar kormány által – részben az EU-n keresztül – berendelt vakcinakészlet is 15 millió ember beoltását tenné lehetővé. Az EU összességében háromszorosan biztosította be a közösség lakosságát – eközben a fejlődő világ oltását segítő COVAX kezdeményezés – és általában az országok ellátása – nehézkesen halad. Az afrikai beszerzéseket koordináló AVATT például 270 millió dózist foglalt le előzetesen tagországai számára, a COVAX kezdeményezésen keresztül pedig tovább 600 millió adag várható – ehhez képest csak a britek több mint 400 millió dózist szereztek maguknak.

A WHO már tavaly nyáron figyelmeztetett az egyenlőtlen eloszlás következményeire, azóta pedig kutatók próbálták kiszámolni, összegben mekkora kárt okozhat a vakcinanacionalizmus. A számok eltérnek ugyan – világszinten mindenesetre több ezer milliárd dollárról ejtenek szót –, a logika nagyjából hasonlít: a korlátozások fenntartása a világkereskedelemben is visszaesést hoz, ez pedig a fogyasztói oldal mellett a kibocsátói oldalra is negatívan hat.

Ez természetesen megint kevésbé aggasztja a fejlett országokat, amelyek szintén a tavalyi sokkszerű visszaesésből próbálnak feljönni, ám a gazdaság helyreállítását lassítja a lassú vakcináció. A Bloomberg szakértői havi szinten 50 milliárd eurós veszteséggel számolnak az EU-ban, amíg nem lesz meg az átoltottságnak az a szintje, amilyen mellett a vezetők meg merik kockáztatni a nyitást, ami a legoptimistább forgatókönyvek szerint is valamikor a nyár végére lehetséges. Ez pedig megint csak arra készteti az országokat, hogy az európai szolidaritás eszméjét háttérbe szorítva szerezzenek maguknak vakcinát. Más kérdés, hogy ha nagy eltérések lesznek az országok között, akkor az európai piac fontos eleme, a határok átjárhatósága sem jöhet vissza, ám egyelőre ez sem tűnik realitásnak.

Hozzászólások lezárva.