A jóból is megárt a sok

Túl sok pénzt, fölöslegesen sokat nyomnak, produkció nélkül az amerikai és általában a nyugati gazdaságokba. A nyugati kormányok és jegybankok nem igazán tesznek különbséget – a járvány okozta politikai feszültségek levezetését is szolgáló – gigantikus pénzügyi mentőcsomagok „szétszórásánál” az igazán rászorultak, és a támogatást amolyan „lottó nyereményként” igénylők között.

Amerikában a most tervezett újabb hatalmas kiosztandó pénzeket ugyanúgy megkapják a szorgos, kreatív, munkájukat elveszteni kénytelen, csődbe jutott innovatív kis cégek tulajdonosai, mint olyanok, akiket sem munkahelyük elvesztése, sem cégcsőd nem fenyeget. Miközben – legalábbis Amerikában – példátlanul nagy pénzek halmozódtak fel – korábbi támogatások okán is – a háztartásoknál, a cégeknél. Ebből a végén bizalomvesztés lesz az új kormánnyal, az amerikai pénzügyi politikával, a dollárral szemben és komolyan fenyeget a nagy infláció réme – mondja, Ian Shepherson, a Pantheon Macro befektetési, portfóliókezelési amerikai cég vezető közgazdásza.

Zentai Péter: A tőkepiacok főszereplői „válukon vitték be a Fehér Házba” Joe Bident.  Meghatározóan azért, mert a demokrata politikus ezer milliárdokat akar benyomni a nemzetgazdaságba.

Ám, alighogy hivatalba lépett Joe Biden, máris megkezdődött a tőzsdések körében a fanyalgás: „mégsem kellene további óriási pénzeket a gazdaságba, a családi kasszákba önteni” – mondják most.

Miért visszakoznak?

Ian Shepherdson: A gond az, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem a nyugat-európai országokban is, hogy a politikai vezetés szerte a nyugati világban a gazdaság mentése, a lezárások miatti növekvő társadalmi feszültségek enyhítése végett,  nem disztingvál. Helyette számolatlanul és főként nem célzottan ömleszti, szórja a készpénzt százmilliók zsebébe. Pláne milliónyi olyan cég kasszájába is, amely ezt nem érdemli meg, amely egyébként – ha most nem lenne járvány és nem kényszerülne „önmegtartóztatásra” a gazdaság – akkor tönkremenne… Mert, egyébként korszerűtlen, versenyképtelen.

Amerikában ez utóbbi nem igaz. Megint növekvő tendenciát mutatnak az üzlet, cég bezárási ráták, a csődök…

Az Egyesült Államokban 2020 utolsó negyedévében sokkal kevesebb ilyen eset történt, mint az első félévben, mindazonáltal tény, hogy e tekintetben Amerika „egészségesebbnek” bizonyult Nyugat-Európánál.

Franciaországban és általában a dél-európai államokban, de Németországban is szabályosan zuhanó repülést mutatnak a cégcsődök. Harminc-negyven százalékkal kevesebb vállalkozás jelent csődöt, mint 2019-ben, vagy 2020 első negyedévében. A cégeket – különösebb vizsgálódás nélkül, közönséges igény bejelentésre – annyi pénzzel öntik el kormányaik, amennyit azok akkor keresnének, ha turbó sebességben hasítanának saját érdemük alapján.

Franciaországban tételesen igazolható, hogy – személyi összeköttetésekkel, lobbizásokkal a minisztériumoknál – ezernyi érdemtelen vállalkozás jut óriási támogatásokhoz. Eközben a sok százezernyi kis vendéglős és egyéb, normális időszakokban óriási igényt kielégíteni tudó, alapvető fontosságú szolgáltatásokat ellátó, kreatívan fejlődni képes, szorgos vállalkozó hosszabb távon nem fog tudni megélni. És – a segélyeknek köszönhetően – ha ma még nem, de holnap biztosan kirúgni kénytelen minden alkalmazottját.

Amerikában azért nem ennyire súlyos ez a fajta probléma…

Nálunk sem különböztették meg „érdem” alapon a kedvezményezetteket. Még kevésbé készül ezt tenni az új adminisztráció. Újabb fordulóban nyomnak a zsebébe mindenkinek vagy speciális munkanélküli segélyeket, vagy simán állampolgári jogon juttatnak postán készpénzt minden polgárnak. Mármost ez abszurditás egy olyan nemzetgazdaságban, amelynek szereplői, a polgárok összességében 16,2 ezer milliárd dollárt képesek tartani bankbetétben és tőzsdei papírokban. A hatalmas járvány közepette a betétállomány és az alapokban tartott magánpénzek nagysága egy év alatt 22 százalékkal nőtt. Ugyancsak 22 százalékkal emelkedett a kreditkártyával fizetett vásárlások mennyisége, vagyis a tömegfogyasztás egyetlen év alatt.

Az amerikai háztartások soha korábban nem halmoztak fel annyi készpénzt, mint most. Az egyszerű amerikai tömegek soha korábban nem úsztak ilyen csekély adósságban.

Mi indokolja ilyen körülmények között, hogy további több száz milliárdnyi értékben küldjenek készpénzt családoknak, polgároknak? Beleértve az egyáltalán nem rászorulóknak, munkahelyüket bizonyosan nem elvesztő embereknek, a jómódúakról nem is szólva…

Hiszen Önök, nagybefektetők, portfólió kezelők, az amerikai nemzetgazdaság fő működtetői éppenséggel ezt várták Biden csapatától és ezért támogatták…

Nyilvánvaló, hogy nélkülözhetetlen a stimulus. Akár a tervezett 1,9 ezer milliárdos nagyságrendben. De célzottan elosztva, csakis a nemzetgazdaság modernizálódását, az infrastruktúra megújulását, az oktatás és az egészségügy korszerűsítését, a kutatás dinamizálását, a versenyképesség fokozását elősegítendő.  Bőségesen elegendő volt a mindennapi élet fenntartásához, a nélkülöző családok millióit is segítő, eddig kiosztott és mindenkihez eljuttatott, összességben háromezer milliárd dollár.

Bidenéknak vissza kellene fogniuk magukat a szociális gondoskodás terén, a nemzetgazdaság lendületbe hozatala nem a polgárok jóléti érzetének kérész életű tartósítását követeli meg, hanem mindenekelőtt azt, hogy minél többen, minél hamarabb megkapják a vírus elleni oltást. A gazdasági élénkülésnek csak ez tudja megadni a lelki hátterét.

De a pénz is… Az, ami sok tízmilliónyi egyszerű ember zsebében landol…

Minden olyan pénz, amit ingyen kapunk és nem „kenyérre” kell, illetőleg, ami nem kapcsolódik semmiféle produkcióhoz, az előbb – utóbb nagyon súlyos károkat fog okozni napjaink kedvezményezettjeinek életében.

A gigantikus „helikopteres” pénzszórás a tömegek körében az „inflációs gyújtó anyag”.

Amit és ahogy most – jó szándékkal ugyan – csinálni készül a Fehér Ház, az hosszabb távon aláássa mind az amerikaiak, mind a világ bizalmát Amerika költségvetési politikája iránt. Elértéktelenítik a dollárt ugyanis. És ez beláthatatlan méretű inflációt gerjeszt, jóllehet az öregedő társadalom és a technológiai forradalom együttese idáig kétségtelenül szolgált bizonyítékokkal annak alátámasztására, hogy nagy pénznyomtatási érában sem ugrik meg az infláció. Csakhogy a gazdaságpolitikával, a költségvetési politikával, a pénzügyi-gazdasági törvényszerűségekkel azért mégsem lehet a végtelenségig dacolni, nem szabadna „megerőszakolni azokat”.

Az inflációs bomba mindenképpen ketyegni kezdett: a robbanás nagyobb valószínűséggel fog bekövetkezni, mint elmaradni.

Hozzászólások lezárva.